2013. JANUÁR 4.
Érdekes, jeles évfordulós események a búvárkodás nemzetközi történetéből…
350 évvel ezelőtt, 1663-ban búvárharanggal 50 ágyút emelnek ki az 1628. augusztus 1-i próbaútján elsüllyedt háromárbocos, 70 méter hosszú Vasa nevű hadihajó 30 méter mélységben lévő roncsán lévő 64 darab bronzágyú közül.
120 évvel ezelőtt, 1893-ban Louis Bouton elkészíti az első víz alatti fényképfelvételeket.
100 évvel ezelőtt, 1913-ban a 100-200 méteres mélységek elérésére a brémai Hanseatische Apparatebau Ges. cég a páncél búvárruhát fejleszt. Az első (képünkön látható) modellt több, technikailag továbbfejlesztett páncélbúvárruha követte az elkövetkező évtizedekben.
Giorgos Haggi Statti
Ugyanennek az évnek július 14-én a 35 éves Giorgos Haggi Statti görög szivacshalász (képünkön) 80 méteres szabadtüdős mélymerüléssel, háromszori lemerüléssel megköti egy olasz hadihajó, a Regina Margherita a Karpathos kikötője (Rodosz és Kréta szigetek között) előtt leszakadt horgonyát. Ezt az eseményt, illetve a merülést a hadihajó naplójában rögzítették, így ez az első (?) hivatalosan dokumentált szabadtüdős merülési rekord.
70 évvel ezelőtt, 1943-ban Jacques-Yves Cousteau elgondolásai alapján Emil Gagnan elkészíti az első légzőautomatájukat, az Aqua-Lung-ot (AQUA- LUNG az automatic compressed air diving lung rövidítése), a vízi tüdőt. (A feltaláló páros alább) Gagnan az Air Lquide gyár mérnöke volt, s a cég ebben az időben a háborús benzinkorlátozások miatt a gépkocsik világítógázzal történő üzemeltetésével foglalkozott. A gázt magasnyomáson, palackban tárolták és az adagoláshoz nyomáscsökkentőre volt szükség. Ezt az elvet használták fel a légzőautomata előállításakor. A „doboz formájú” CG43 (bal oldali képünkön) próbájára a Marne folyóban került sor. A búvártörténeti jelentőségű merülésről készített felvétel a középső képünkön látható. Ez a viszonylag egyszerűen működő búvárfelszerelés lehetőséget nyitott az érdeklődők milliói számára, hogy elindulhassanak a víz alatti világ felfedezésére.
A 60 évvel ezelőtti, az 1953-as esztendő gazdag volt búvártörténetileg jelentős eseményekben.
Június 17-én Agust Piccard professzor FNRS 2 nevű batiszkáfjának első – még utas nélküli - merülése 13 méter mélységbe történt. Az átalakított, FNRS 3 augusztus 14-én két utasával (Georges Houot korvett kapitány és Pierre Willm haditengerészeti mérnök) a batiszkáf 2.100 méter mélységet ért el. A batiszkáf egy önjáró mélytenger kutatóhajó, mely lényegében két részből áll: egy 9 centiméter vastag falú, plexi ablakokkal felszerelt 2 méter átmérőjű búvárgömbből és a gömb szabad mozgását biztosító, kb. 30 köbméter űrtartalmú, benzinnel töltött szivar alakú szerkezetből. A benzin kiengedése, illetve víz beszívása segítségével lehet a batiszkáfot süllyeszteni, illetve a felszínre hozni, mely térfogata kb. 30 köbméter és benzinnel van megtöltve. A batiszkáf lényegében a kormányozható léghajó alapelvén működött.
Ugyanebben az évben Cousteau és csoportja Marseilles mellet 50 méteres mélységben lévő római kori borszállító gályát tár fel, itt alkalmaztak először ipari TV-t.
Az 1953-as cannesi filmfesztiválon bemutatják és díjat is nyer Cousteau és búvártársai (Frédéric Dumas, Philippe Taillez, Roger Gary) által készített Epaves című rövidfilmet.
Ebben az évben útjára indul Hans Hass XARIFA tudományos célú expedíciója, mely költségeit részben az út során készített búvárfilmből fedezték. (Bal oldali képünkön alább a film egyik reklámanyaga.)
Hatvan évvel ezelőtt elkészíti a La Spirotechnique cég az első állandó térfogatú búvárruhát (ld. jobb oldali képünk) a PHOQUE-át.
50 évvel ezelőtt 1963 júniusában indul Jacques-Yves Cousteau irányításával a PRECONTINENT II. ház kísérlet Vörös-tenger szudáni partjainál lévő Shab Ruminál. Itt 9,5 méter mélységben tengericsillag ház (képünkön), 26,5 méteren egy kisebb ház, illetve 50 m mélységben egy henger adott otthont a búvároknak. Öt búvár egy hónapot töltött el a víz alatt. Valószínűleg ez volt a világ legismertebb ház kísérlete, mert Cousteau itt forgatta Nap nélküli világ című – később Oscar díjat kapott – filmjét.
Cikkünket rövidesen folytatjuk az „ÉVFORDULÓK 2013 - Érdekes, jeles évfordulós események a búvárkodás magyarországi történetéből…” írásunkkal…
Érdekes, jeles évfordulós események a búvárkodás magyarországi történetéből…
90 évvel ezelőtt, 1923 márciusában került Ugray Károly (bal oldali képünkön) mérnökhallgatóként a újpesti „Gróf Csáky” laktanyájába műhelyfőnöki beosztásba, ahol megismerkedett a búvárcsapattal. Parancsnokai engedélye alapján összegyűjtötte a trianoni béke diktátum miatt szétszóródott búvárfelszereléseket és nagy energiával látott hozzá a búváregység megszervezéséhez. Az elkövetkező években tanulmányozta a nyugat-európai búvár szakirodalmat, majd búvárszabályzatot készített, tehát lényegében újraszervezte, új alapokra helyezte a Folyamerők – később Folyamőrség – búváregységét. (Középső képünkön a „bujtatott” folyamőrök, az első sorban ülők között balról a harmadik Ugray Károly) Engedélyt kért és kapott rendszeres merülési gyakorlatok megszervezésére, melyek során igen gyakran közhasznú un. civil, polgári feladatokat is végeztek búvárai. Mivel a tényleges katonai szolgálat letelte után a katonabúvárok leszereltek és újak vonultak be, ezért az általa szervezett, irányított búvártanfolyamok, az újoncok búvárkiképzése folyamatos feladatot jelentett.(A jobb oldali képen egy búvárjelölt merülésre készül, mellette kicsit hátrébb Ugray Károly látható) A II. Világháború kezdetére lényegében egy komoly elméleti felkészültséggel és nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, jól felszerelt búváregységet szervezett meg.
60 évvel ezelőtt, 1953 szeptemberében Rádai Ödön egy külföldi újság képe alapján búvármaszkot készít. (Képünkön) A házilag készített búvárfelszerelést Rádai kollégájával, Chambre Attilával próbálta ki a Római-fürdő természetes forrásmedencéjében. Ezt a merülést tekintjük a magyarországi könnyűbúvárkodás kezdetének.
Az esztendő őszén Dr Kessler Huber, Rádai Ödön és Chambre Attila oxigénes újralégző készülékkel merültek a budapesti Malom-tóban. Céljuk a Molnár János-barlangBa történő bejutás volt, azonban az alkalmazott készülékek mérete miatt kísérletük sikertelen volt.
Október 20-án Magyari Gábor szabadtüdővel átússza a Béke-barlang szifonját. A következő nap Vértes László ősrégész Dräger típusú nehézbúvár felszerelésben szintén átjutott a szifonon.
50 évvel ezelőtt 1963 végén a Magyar Televízió nézői a „víz alá kerülhettek” a TV képernyő segítségével: Chambre Attila és Soltész Endre megszervezte az első víz alatti TV közvetítést a Fővárosi Vízművek káposztás-megyeri bújtató aknájának búvár vizsgálatairól.
45 évvel ezelőtt, 1968. január 1-én kezdi meg működését a Magyar Könnyűbúvár Szövetség. A Szövetség megalakításának előzménye volt, hogy még az előző évben tíz működő természetbarát könnyűbúvár szakosztály kezdeményezte a Magyar Testnevelési és Sporthivatalnál, hogy hivatalosan ismerje el sportágként a könnyűbúvárkodást, mint verseny- és szabadidősportot. Ez az akkori kommunista politikai vezetés elképzelésével egybeesett, mivel az un. honvédelmi sportokat be akarták illeszteni a civil sportéletbe. Az MTS, a BTSZ és az MHS egyeztetése alapján megalakított MKBSZ feladataként az MHS és a polgári klubok versenysportjának szervezését és a szakmai irányítását határozták meg. Az MKBSZ első elnöke Dr. Világi Gyula (képünkön középen, a felvétel egy 1963-as hévízi búvárképzésen készült), főtitkára Mohácsi Ferenc, elnökségi tagjai Csordás György, Kádár Imre, Péter Róbert voltak.
Ebben az évben Alustában (Szovjetunió, Fekete-tenger partja), a II. Könnyűbúvár Technikai Európa Bajnokságon kiemelkedő magyar eredmény születet: Szalay Cecilia (képünkön, mögötte a készülékét felsegítő Mischl Ferenc, Dömpi legendás versenyző) összetett teljesítményével ezüstérmet szerezett tájékozódási búvárúszásban, és bronzérmet 25 méteres búvárúszásban. (Megjegyzés: A magyar könnyűbúvár versenyzők először 1961-ben, szintén Alustában vettek részt nemzetközi búvárversenyen.) A korabeli versenyszervezés érdekessége, sajátossága volt, hogy egy időben és egy helyszínen rendezték mind az uszonyos, mind pedig a tájékozódási EB-t.
40 évvel ezelőtt, 1973 október 10-én Mohácsi Ferencet, az MHS főtitkárát a CMAS Végrehajtó Bizottságának tagjai közé választják. Ezzel egy időben Mohácsit az uszonyos albizottságba is vezetőségi tagjának is megválasztják. Ez az enyhén mondva is, a nemzetközi szervezet gyakorlatában szokatlan megoldás, hogy két tisztség egyazon személy tölt be, 16 évig állt fenn…
30 évvel ezelőtt, 1983-ban a CMAS felkérésére-megbízásából augusztus 18-23-a között az MKBSZ megrendezi Dunaújvárosban a XI. Uszonyos és Búvárúszó Európa-bajnokságot rendez. Ezúttal már második alkalommal (az első magyarországi rendezésű kontinens viadal 1977-ben volt) kapta meg hazánk az EB rendezés jogát, ami a búvársportunk eredményeinek elismerését is jelentette.
Szeptemberben az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya a VERTIKUM Kisszövetkezettel (elnöke Simsa Péter) közösen megszervezi az első magyarországi nemzetközi búvárminősítést nyújtó NAUI tanfolyamot. A tanfolyamot Thomas Iliffe (USA, Bermuda) NAUI oktató tartotta. Eredményes vizsgát az AMPHORA Búvár Klubból Ember Sándor, Felvári Zsuzsa, Irsai Sándor, Köves Béla, Pálfi Zoltán, Surányi Csaba, Szilágyi Károly, az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztályból Kollár K. Attila, Kovács György, Kovács Péter, Somogyi Miklós, Stolz Tamás, Surján András, Székely László, az MTV SE Búvár Klubból Szendrey Ferenc, a VERTIKUM Magas- és Mélyépítményjavító Kisszövetkezetből pedig Bacsu Dénes, Bognár Ferenc, Bognár Tibor, Borbély Mihály, Dzsaja Ferenc, Gulyás József, Mogyorósi Gábor, Peterdi Zoltán, Soós Mihály, Szekeres Gyula tett és szerezte meg a NAUI SPORTDIVER – haladó búvár – minősítést.
20 évvel ezelőtt, 1993-ban a CMAS ciprusi közgyűlésén ítélték oda az MBSZ részére a Világ Szövetség Végrehajtó Bizottsága által adományozott plakettjét. Az elismerést személyesen Achille Ferrero úr, a CMAS elnöke adta át Budapesten a Szövetség vezetése részére.
Ebben az évben a Magyar Búvár Szövetség megrendezi a jubileumi, ötödik Magyar Búvárfotós Pályázat elnevezésű országos fotópályázatot a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően négy víz alatti és egy barlangi kategóriában. (A hazai első hivatalos búvárfotográfus megmérettetésre 1972-ben került sor, amikor az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyűbúvár szakosztály a Természet Világa c. lappal közösen megrendezte az I. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot.) A pályázat fő szervezője Dombóvári Tibor – az abban az időszakban nemzetközileg is legeredményesebb magyar búvárfotográfusa – volt. A fotós seregszemlét a Nikon Magyarország Kft. támogatta. A viszonylag alacsonyabb érdeklődést – összesen 118 kép érkezett a megmérettetésre – a pályamunkák magas színvonala ellensúlyozta. A helyezések döntő többségét Násfay Béla, illetve Násfayné Kőházi Mária és Manek Attila szerezte meg.
– vége –
Kollár K. Attila – Kollár Krisztián