ÚJRA A  LEGRÉGEBBI PEZSGŐRŐL

Még 2010-ben írtunk arról, hogy búvárok nagyon régi, kiváló fajtájú, Veuve Clicquot pezsgőt tartalmazó palackokat találtak a Balti-tenger mélyén. Mostanra elkészültek a különféle vizsgálatok, s pezsgőszakértők kóstolás után a véleményüket is közzétették. A korábbi híradásokhoz – s általunk is megírtakhoz – képest új adatok, információk és következtetések is napvilágra kerültek…

A szakérték véleménye szerint állatias jegyek és nedves haj; ezekkel a jelzőkkel próbálták leírni annak a 170 éves pezsgőnek az ízét a borszakértők, amit a Balti-tenger fenekéről hoztak a felszínre 2010-ben. A vegyi vizsgálatok mostanra kiderítették, hogy az ital kiválóan öregedett, annak ellenére, hogy ennél régebbi pezsgőt valószínűleg még senki nem kóstolt a Földön.

Az 50 méter mélyen talált, összesen 163 palack a dugó pecsétjének tanúsága szerint a Clicquot pezsgőgyárból származik (a cég nevét 1829-ben Jacquesson & Filsre változtatták). Az italok korát 170-180 évesre becsülik.

Fűszeres gyümölcs és nedves haj. A felszínre hozott palackokból hármat kóstoltak meg a feladatra felkért borszakértők. A palack nyitása után azt mondták, enyhén kellemetlen (cheesy) illata van, az ízében pedig bizonyos állati jegyek, illetve a nedves haj aromája is fölfedezhető. Miután a pezsgőt poharakba töltötték, és hagyták egy kicsit levegőzni, jobban kijöttek az ízek: a szakértők fűszeres, füstös, ugyanakkor gyümölcsös-virágos karakterű italnak minősítették.

Philippe Jeandet, a Reims Champagne-Ardenne Egyetem szakértője 2 milliliternyi mintát vett mindegyik pezsgősüvegből, hogy alapos vegyi elemzést végezzen rajta. A vizsgálat kiderítette, hogy a pezsgőt fahordókban érlelték, a palackozás előtt nagyjából 6-8 hónapig. A megmaradt dokumentumok alapján ez egybevág a Madame Clicquot (képünkön) által lefektetett pezsgőgyártási módszerekkel, ugyanakkor a pezsgőt ma már fémhordókban gyártják.

A vegyi vizsgálat nyomokban vas és réz jelenlétét is kimutatta az italban; ez a hordó vasszögeiről, illetve a pezsgőgyártáshoz használt korabeli szerszámokról is származhat. Szerencsére ez sem rontotta el a pezsgőt.

Nem az oroszok ízlésének való. Mivel a palackokat a Balti-tengeren találták, a szakértők azt gondolták, hogy a pezsgőt Németországból szállították Oroszországba, amikor a hajó elsüllyedt; az esemény idejét az 1800-as évek elejére becsülik. Ugyanakkor az italok íze nem ezt igazolja. Az oroszok akkoriban az édes pezsgőt szerették: Madame Clicquot jegyzetei szerint bevett szokás volt egy kis tál cukorral és kiskanállal felszolgálni a bort vagy a pezsgőt. Hogy ezen a piacon is megvethesse a lábát, a Clicquot-gyár extra édes pezsgőszállítmányokat küldött az oroszoknak.

Viszont, ha a Balti-tengeren talált italokat Oroszországba küldték, több cukrot kéne tartalmazniuk. Jeandet és munkatársai viszont csak azt tudták megállapítani, hogy az őspezsgő ugyan édesebb, mint a manapság palackozott pezsgők, ez közel sem elég édes az orosz fogyasztók ízlésének. A szakértők ezért úgy vélik, hogy a pezsgőt a német piacra szánhatták, de nehéz megmagyarázni, hogy akkor a hajó mit keresett a Balti-tenger északi részén.

Annak, hogy a pezsgő ilyen jó állapotban megmaradhatott, részben az az oka, hogy a palackok a tengerfenéken, 50 méter mélységben, szinte teljes sötétségben, 2-4 Celsius-fokos tengervízben várták az utolsó ítéletet. Ilyen kedvező körülményeket még egy modern borospincében sem teremthettek volna.