Búvárinfó

Közel hatvan évvel ezelőtt, 1956. szeptemberében Jaques-Yves Cousteau szenzációs bejelentéssel állt a CMAS kongresszusán a világ elé, úgy vélte elérkezett a Homo aquaticus korszaka. A legendás kapitány kifejtette – véleménye szerint – a technikai fejlődés eljutott arra a fokra, hogy biztosítani tudja, „némi beavatkozással”, a légző rendszerük átalakításával az emberek életben maradhatnak a víz alatt, sőt, le is költözhetnének az új, ott építendő hatalmas városokba. Persze ha víz alatt élőknek a kedve úgy tartja, feljöhetnek a felszínre, s a szárazföldön is élhetnek majd. (A tüdő semleges folyadékkal történő feltöltésére és az élethez szükséges oxigén közvetlenül a vízből való kinyerésére utalt Cousteau. Az előbbi „átalakítást” akkoriban már a gyakorlatban is kipróbálták és a kísérletek több-kevesebb sikerrel is jártak. Szerk. megjegyzése) Cousteau kapitány szavait mohón jegyzetelték a szenzációra éhes újságírók, s öles címsorokkal jelentek meg a történelmi bejelentésről szóló cikkek a világsajtóban. A sajtó lelkes fogadtatása ellenére a Homo aquaticus-ról szóló fejtegetés azért a búvárok körében nem talált osztatlan sikerre. Az adott korszak másik legendás búvára, Hans Hass professzormeglehetősen szkeptikusan nyilatkozott az emberiség víz alá költözésének lehetőségéről. Hass híres könyvében, az Érintetlen mélységek utolsó fejezetében, az Újra a mélybe ír – többek között - részletesebben kételyeiről. (Az Érintetlen mélységekben című könyv eredetileg német nyelven 1971-ben Münchenben, magyar nyelven pedig 1974-ben jelent meg. Szerk. megjegyzése) Talán nem minősül tiszteletlenségnek az álmait megfogalmazó néhai kapitány iránt, ha a közelmúltban megboldogult professzor kételyeit leegyszerűsítve úgy összegezem, hogy véleménye szerint gyakorlatilag lehetetlen, hogy az emberiség tartósan a víz alá költözzön, hisz sem élettanilag, sem technikailag ez hosszútávon és tömegesen nem kivitelezhető.

Nos, az eltelt évtizedek Hans Hass professzor véleményét támasztották – egyenlőre – alá, hiszenmég napjainkban sem léteznek még víz alatti telepek sem, nem hogy városok, ahol Homo aquaticus-ok csoportjai élnének.(Legalábbis mi így tudjuk. Szerk. megjegyzése) Azt is hozzá kell tenni, hogy Jaques-Yves Cousteau egykori vélekedése szerint a tömeges víz alá költözés 2010 körül fog bekövetkezni. Ilyen nagyformátumú kérdésben persze egy-két évtizedes tévedés könnyen elképzelhető. Kérdés tehát mit hoznak a következő esztendők… (A magam részéről – KKA – osztom Hans Hass több, mint negyven évvel ezelőtti álláspontját. Szerk megjegyzése)

Valójában hogyan is állunk a „víz alatt lakás” kérdésével. Nyilvánvaló, hogy a régi időkben a fantázia birodalmába tartozott ez a dolog. Biztos, hogy nem az első, de valószínűleg a legismertebb víz alatt lakók Némo kapitány és hajós társai voltak a Nautilus fedélzetén. Igaz, a Nautilus egy tengeralattjáró volt, s időnként a felszínre is emelkedett, de Verne Gyula fantáziája egy pompás és fényűző lakhelyként írta le azt. Természetesen a könyv számos kiadásának illusztrátorai és a történetből készült filmek rendezői ezt hűen követtek…

Nem csak a fantasztikumok világában találhatunk víz alatti lakókat, elég a ház kísérletekre gondolni. Igaz ezek a víz alatti házak – többsége – csak időszakosan volt lakhelye a i kísérletekben résztvevő búvároknak. Hosszan sorolhatnánk ezeket a kísérleteket az 1962-ben szervezett Diogenes-től, mely hét napig volt 10 méter mélységben otthona két búvárnak, a Precontinet 1-2-3 .sorozaton át a Conshelf, a Sealab kísérletekig, de említhetjük a Ichtiandr 66-ot, vagy a Szadko 1, 2 és 3-at, a Csernomort , Tektite-ot, a Helgoland-os és nem folytatjuk a sort. is. (Nem volt cél ebben az írásban a víz alatti házkísérleteket részletesen bemutatni. Szerk. megjegyzése) Igaz, ezek a víz alatti házak nem azért készültek, hogy ide emberek hosszabb időre leköltözzenek, hanem mind-mind tudományos – és persze katonai – kutatási célokat szolgáltak. Képeinken – sorrendben – a Diogenes, a Conshelf II., a Tektite, és a Sealab II. víz alatti házak láthatók

Teltek múltak az évek, az évtizedek, s a víz alatti házkísérletek már nem mentek akkora szenzációszámba, mint korábban, ritkábban hallhattunk-olvashattunk ilyenekről. Viszont megjelentek új víz alatti házak, melyek azonban nem kutatási célokat szolgáltak. Ezek kimondottan a szabadidő különleges környezetben történő kellemes eltöltését szolgálják. Ezekbe a víz alatti épületekben már valóban be lehetett költözni, mivel ezek „extra” luxus szállodák. Apró probléma, hogy a beköltözést némileg akadályozza az átlagemberek részére a „szállásköltség”, ami általában többszöröse a felszíni luxuslakosztályoknak. Igaz, ezek a víz alatti házak csak rövid időre adnak otthont látogatóiknak, akiknek viszont nem kell átoperáltatniuk magukat, s így nem is válnak a Cousteau féle Homo aquaticus-szá. Képeink – egy szűk – válogatás, a világ különböző pontjain már működő, vagy még csak terv formájában létező víz alatti szállodáiból.

Persze léteznek egyszerűbb víz alatti lakóházak is., Képünkön egy svédországi festőművész által megálmodott és megépítetett – a korábbiakhoz képest igencsak kicsike és egyszerű – víz alatti házikó.

Végezetül egy még csak a tervekben létező, hatalmas, részben a víz alatt lévő szállodát mutatunk be. Az epitesiportal.hu Blog híre szerint Kínában fog megépülni az alábbi egyedülálló szálloda, amely a nyílt vízen lesz megközelíthető.

A Remistudio nevű orosz cég mérnökei egy lenyűgöző és ökológiailag tökéletes épületet álmodtak meg, amiben lesznek üvegházak is, ahol minél több növény és fa ültetését tervezik. (Amennyiben elkészül, biztos előbb-utóbb értesülünk a megnyitásról, amit természetesen meg fogunk osztani T. Látogatóinkkal!)

Végezetül két kérdés. Vajon eljön-e valamikor Jaques-Yves Cousteau jövendölése szerint az Homo aquaticus korszaka, s az emberek egy része a víz alá költözik, vagy a kétkedőknek – köztük Hans Hass professzornak - lesz igazuk, s az ember továbbra is csak rövidke időkre lép be a felszín alá, a víz alatti világ titkait felfedezni. A másik kérdés az, hogy vajon, ha leköltözhetne az ember a víz alá, akkor Ön szeretne-e Homo aquaticus-sá válni?