Még 2007-ben járta be a világot a hír, hogy a – meglehetősen megkérdőjelezhető akcióiról is elhíresült – Odyssey Marine Exploration (USA) cég mesés, mintegy 500 millió dollár (mintegy 82 milliárd forint) értékű, a gyarmati időkből származó ezüst- és aranypénzt emelt ki az Atlanti-óceán mélyéről. A tevékenységük alapján nyugodtan kincsvadásznak nevezhető cég nem hozta nyilvánosságra a pontos lelőhelyet, csak annyit árultak el, hogy az ismeretlen eredetű, általuk Fekete hattyú (Black Swan) névre keresztelt hajó roncsát nemzetközi vizekben találta. A spanyol állam már ekkor több pert indított az amerikai cég ellen, hogy megakadályozzák, hogy a spanyol hajók roncsain talált kincseket eltulajdonítsák.

Lapunk elmúlt év júniusi számában az üggyel kapcsolatban Dr. Tóth Attila búvárrégész a „KINCSKERESKEDŐK – TENGERI RABLÓK ÉS HULLAGYALÁZÓK?” című írásában részletesen bemutatta a kincskeresés történetét és annak üzleti hátterét. Többek között az alábbiakat írta: „…Egy történelmi hajóroncsnál nem csak a leletekre kell koncentrálni, hanem azokra az összefüggésekre is, amelyekben előkerültek. …nem tudjuk, milyen dokumentáció készült, ha egyáltalán készült. Az adatokat titkosan kezelték, holott a tudományos kutatás egyik célja az ismeretek közzététele. Itt bizony nem feltárás történt, hanem feltúrás. Ezért aztán a tudományos közélet egységesen elítéli az Odyssey-t. …szakértői elemzés során bebizonyosodott, hogy Nuestra Senora de las Mercedes spanyol galeonról van szó, amelyet hazatérés közben Brit hadihajók süllyesztettek el 1804-ben. A Mercedes nem kereskedőhajó volt, hanem a koronához tartozó hadihajó. Az elsüllyedt galeon háborús sírhely, az Odyssey tehát hullagyalázó kalóz. (…) Remélhetőleg az Odyssey lesz az első kincskereső cég, amely jókora publicitás mellett összeomlik, esete kihat a kincskeresés jövőjére is. Amit a nemzetközi konvenciók nem tudnak elérni, a piac törvényei teszik helyre.”

A közelmúltban járta be a világsajtót a hír, hogy a bíróság helyt adott Spanyolország beadványának és a „Black Swan-lelet” során felhozott kincsek visszaszolgáltatását írja elő. Az Odyssey alelnöke, Melinda MacConnel az ítélet után elmondta, nem fogják annyiban hagyni a dolgot. Az ítélettel kapcsolatban Dr. Tóth J. Attila az alábbiakat írta a buvarregesz.blog.hu oldalán: „Az UNESCO 2001-es konvenciója értelmében ez a roncs kulturális örökség, de a konvencióhoz még nem csatlakozott USA is elismerte Spanyolország jogát. Az ítélet mérföldkő a tengeri kincskeresés történetében. Korábban szinte büntetlenül lehetett fosztogatni a világtengerekben rejlő örökséget (és nem csak a régészetit, hanem a természetit is). Az ítélettel talán leáldozik a kincskeresők csillaga, legalábbis legális vonalon. Így visszaszorulnak oda, ahová valók, a kalózok közé…”

Úgy tűnik, hogy a tudomány által is támogatott igazság az első fordulóban győzött. Kérdés, lesz-e újabb forduló, s ott milyen döntés születik. Bizakodjunk!