2018. ÁPRILIS 20.

Az Esztrámos-hegy oldalában a tengerszint felett 170 méter magasságban található az I. sz. Rákóczi-barlang, amelyet az 1920-as években, a hegy vasércének kitermelése alkalmával, táróhajtás során fedeztek fel. Az elkövetkezendő évtizedekben meddőhányónak használták a hatalmas természetes üreget, melynek falát, mennyezetét csodálatos képződmények, cseppkövek és borsókövek, kalcitkristályok, lemezek borítottak. A barlang méreteire jellemző, hogy a késői látogató szinte észre sem veszi a mesterséges feltöltést. A barlang első részéről az első térképvázlatot Venkovits István 1958-ban készítette. A nagy és új lehetőségeket biztosító felfedezés 1959-ben történt: a Vámőrség barlangkutató csoportja Szilvássy Gyula vezetésével a barlang végpontjának vélt, nagyméretű függő cseppkövekből álló Aranykalitkából huzatot észleltek. Egy cseppkő kitörése után a barlang képződményekben páratlanul gazdag, óriási terme tárult fel a karbidlámpák fényében. A terem szinte minden pontját csodás képződmények borították, melynek végében egy nagyméretű akna alján egy újabb nagyfelületű tó (az ún. 2. sz. tó) ígéretes továbbjutási lehetőséggel kecsegtetett…

A 2. sz. tóban az első merüléseket az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály búvárai 50 esztendővel ezelőtt, 1968. április 14-16-a között hajtották végre. A fél évszázaddal ezelőtti húsvéton a barlangi tóban – sorrendben – Maróthy László, néhai Vörös János és Násfay Béla merültek. Maróthy – az első merülő – felfedezett a felszín alatt egy hatalmas nyílást, melyből egy tekintélyes méretű víz alatti járat indult. A következő búvár Néhai Vörös János átúszta a szifont és egy hatalmas levegős teremben bukkant fel. A harmadik merülő Násfay Béla volt, aki beúszott az akkor felfedezett járatba. Miután a szifonból a felszínre emelkedett, megvizsgálta a páratlan szépségű képződményekkel borított keskeny, de hosszú levegős teremet. A Vörös-tenger-ágnak (a későbbi publikációk Maróthy-ágnak is nevezik a barlangnak ezt a helyét – Szerk. megjegyzése) felfedezéséről és az 50 évvel ezelőtti merülésekről Násfay Béla – többek között – a Karszt- és Barlang 1974. évi II. számában, az ún. Búvárszámban számolt be.

A barlang a Vörös-tenger-ágának (Marothy-ágának) felfedezése után következő évtizedeinek kutatásáról itt olvashat egy összefoglalót, régi képeket pedig az FTSK DELFIN Könnyúvár Szakosztály búvárkutatásairól itt nézegethet.

Forrás: Szerkesztőség