Búvárinfó

Megtaláltak egy száz éve eltűnt német tengeralattjárót a belga partoknál, mégpedig egy forgalmas hajózási útvonalon. Belga búvárrégészek még júniusban bukkantak a nyugat-flandriai Brugge városhoz közeli partnál a 30 méter mélyen fekvő, a homokos tengerfenékbe belesüppedt hajóroncsra, de a felfedezést csak szeptemberben jelentették be. November végén közölték, hogy egy réztáblán megtalálták a hajó nevét is, eszerint az UB-29 tengeralattjáróról van szó, amely 1916. november 27-én tűnt el a legénység 22 tagjával a fedélzetén. Németország belgiumi nagykövete, Rüdiger Lüdeking szerint nagyon ritka leletről van szó, főleg a parthoz ilyen közel. A Tomas Termote vezette búvárrégészcsoport hat merülést végzett a roncsnál, amelyről méretei alapján hamar megállapították, hogy egy UB II-osztályú tengeralattjáró, olyan, mint amilyeneket főleg a partok közelében használtak. A nagykövet szerint Németország nem akarja, hogy a roncsot kiemeljék, azt meg kell hagyni az odaveszett tengerészek sírjának. Hogy a holtak nyugalmat senki se zavarhassa meg, védőzónát alakítanak ki a roncs körül. A tengeralattjáró sikeres azonosítása után tisztázni akarják a szerencsétlenül járt matrózok kilétét is, hogy értesíthessék a leszármazottaikat.

Ostende belga fürdőváros környékén heves harcok dúltak az első világháborúban. A német császári hadiflotta Flandriából támadta az ellenséget, főleg a brit hajókat, miközben az ellenség védekezésül a belga partok elé telepített aknákat. Carl Decaluwé nyugat-flandriai kormányzó szerint ezeknek az akár 1000 kilónyi robbanóanyagot is tartalmazó bombáknak az egyike válhatott az UB-29 végzetévé.

Az UB-29 jelű 36,1 méter hosszú, 4,36 méter széles és 265 tonna szerkezeti vízkiszorítású búvárnaszád 1916. január 18-án állt szolgálatba. A dízel-elektromos meghajtású UB II osztályú tengeralattjárókat felszíni üzemmódban két hathengeres Benz belsőégésű motor hajtotta meg, a víz alatt pedig ugyancsak kettő Siemens-Schuckert elektromos aggregát forgatta a hajócsavart. Az UB-29 felszíni menetben 9,1 csomós (17 km/h), a víz alatt haladva pedig legfeljebb 5,8 csomós (10,7 km/h) sebesség elérésére volt képes. Parancsnoka az első világháború egyik legsikeresebb tengeralattjárós tisztje, az elsőosztályú vaskereszttel és a Hohenzollern-renddel kitüntetett Herbert Pustkuchen tengerész főhadnagy (Oberleutant zur See) volt. (Pustkuchen főhadnagy 1917. május 27-én már mint az U-66 tengeralattjáró kapitánya, a Scillies-sziget közelében, bevetés közben halt tengerészhalált.) Az UB-29 viszonylag rövid pályafutása alatt (1916. január 18. és december 13.) a legeredményesebb búvárnaszádok közé küzdötte fel magát: 17 bevetésen 38 ellenséges szállítóhajót, összesen 49 277 tonna hajóteret süllyesztett el, három gőzöst pedig megrongált. A tengeralattjárót december 13-án a La Manche-csatorna és az Északi-tenger határán őrjáratozó HMS Landrail brit romboló váratlanul meglepte. A romboló támadása elől az UB-29 vészmerüléssel próbált meg elmenekülni, ám az alámerülő tengeralattjáró közvetlen közelében felrobbant két mélységi bomba olyan súlyos sérüléseket okozott a búvárnaszádnak, hogy az menthetetlenül elsüllyedt. A brit romboló támadása olyan váratlanul érte az UB-29-et, hogy már nem volt ideje leadni a pozícióját, ezért a búvárnaszádot egészen 2017 júniusáig eltűntként tartották nyilván. Az UB-29 utolsó bevetésén a fedélzeten szolgálatot teljesítő 22 tengerész közül mindenki odaveszett a brit romboló támadásában.