TALÁLKOZÁS… A MÚLT ÉS A JELEN…

Egy érdekes – mondhatjuk azt is, különleges – találkozóra került sor a Molnár János-barlangnál. Az egyedülálló, hatalmas kiterjedésű termálvizes barlang jelenlegi búvárkutatói – ők a jelen – találkoztak azokkal a régi búvárokkal – a múlttal –, akik bő negyven évvel ezelőtt elkezdték a víz alatti részek feltárását, kutatását. A találkozó ötlete Hosszú Attilától – a Molnár János Cave Official vezetője – származott.

Az április 25-i találkozón a jelenlegi kutatók népes tábora várta a „régieket”. Kollár K. Attila, Maróthy László, Roith György, Söphen László és Székely László élt a meghívással. Ők – sok más búvártársukkal együtt – az első tizenöt-húsz évben a barlang kutatásában, illetve a technikai feltételek biztosításában vettek részt. Merüléseikkel és munkájukkal jelentősen hozzájárultak a barlang első felének feltárásához, dokumentálásához, a régi időkben elért eredményekhez. (A Molnár János-barlangban a tervszerű és hivatalos kutatásokat az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály az 1972. március 20-án a Fővárosi Fürdő Igazgatósággal – akkor hozzájuk tartozott a barlang felügyelete – aláírt megállapodás-engedély alapján kezdte el – Szerk. megjegyzése.)

A barlang jelenlegi és régi kutatói a teljesen hosszában kivilágított, felújított mintegy 150 méter hosszú tárón indultak el. A táróban a bejárattól néhány tucatnyi méterre alakították ki a felszerelések tárolására és a merülésekre történő felkészülés-beöltözés területét. (Az ideérkező vendég búvárok kényelmére is figyelmet fordítottak: talicskák állnak rendelkezésre az érkezők nehezebb felszereléseinek beszállítására.) Volt nézni való a bevezető tárószakaszon is, de itt kezdődtek a búvár szempontból igazi szakmai érdekességek. Mondhatjuk, hogy innen kezdődtek az igazi nézni-mutogatni valók. A kutatásban résztvevők felszerelései egymástól elkülönítve, jól kitalált rendszerben példás rendben várakoznak a merülőkre. A beöltözést lehajtható padok segítik, a hölgy búvároknak pedig elkülönített öltözőt alakítottak ki. Egy terjedelmesebb mélyedésben építették ki a gáztöltési lehetőségeket és helyezték el a biztonságot szolgáló berendezéseket. A feladatok tervezését és a merülés eligazítását egy a falra szerelt nagyméretű térkép segíti.

Hosszú Attila és Müllner László (lenti képeinken) – számos fontos és érdekes információ mellett – ismertette a járatokba behúzott kötelek kialakításának módszerét és „beszélő” jelzésrendszerét.

Hosszú Attila azt is elmondta, hogy várják azokat a búvárokat, akik szeretnék megismerni ezt az egészen különleges, merülőhelyet. A vendég búvárok jelentkezésekor a merülési terv meghatározásakor figyelembe veszik az érdeklődő búvárminősítését és merülési tapasztalatát. A merüléseken történő részvételt könnyíti, hogy a barlang Budapest szívében van. Azoknak a búvároknak, akik érdeklődnek a barlangi merülés iránt, de nincs megfelelő felszerelésük, azoknak tudnak segíteni.

Egy tágas oldalágon lehet eljutni néhány lépcsőn lefelé haladva a tekintélyes méretű Kessler Hubert-terembe. A terem bejáratát egy légmentesen záródó, rozsdamentes anyagból készült csúszó ajtóval zárták le, ami a barlang klímájának megőrzésére szolgál. (fenti képen) Jelenleg innen indulnak a merülések. Ide is világítást építettek ki, az oldalfalon acél védőháló akadályozza meg az esetleges omladék lehullását. A méretes indulóbázis a falhoz van rögzítve és lyukacsos rozsdamentes anyagból készült, a ki- és bemenetelre egy létra szolgál. Van itt csörlő, mellyel felszereléseket lehet beengedni-kihúzni. A bázis alatt fix dekompressziós várakozóhelyek vannak, s ott kerülnek elhelyezésre a tartalék-, a biztonsági-, illetve dekopalackok is. A víz alatt várakozó búvárok a felszínre üzenhetnek egy felengedhető bójával, ami a biztonságot (is) növeli. A terem közepén egy rögzített bója van, onnan indulnak a vezetőkötél mentén a merülések.  (Sajnos a víz alatti részeket csak elmondások alapján és nem személyesen ismerhettük meg – Szerk. megjegyzése.)

A bejárás után az egykori Malomtó Bisztró épületében egy igen érdekes vetítettképes előadás keretében Dr. Szieberth Dénes egyetemi docens, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar tanára, technikai búvár és barlangkutató (lenti képen) részletesen ismertette a barlangban folyó tudományos kutatásokat. A bemutatón és az előadáson részt vett dr. Nyiri Iván, a Magyar Búvár Szakszövetség elnöke is. A találkozó hosszúra nyúlt csoportos beszélgetésekkel zárult.

Nagyot változott a világ, az elmúlt húsz évben. Érthető, hogy ezek a változások, fejlődések érintették a barlangi búvárkodás technikai felszereléseit és módszertanát is. Ugyanakkor a Molnár János-barlangban látottak és elmondottak – a „régeik” egyöntetű véleménye szerint – minden várakozást felülmúlt. Azért, mert nem csak az újdonságok egyes elemeivel lehet találkozni, hanem azoknak az átgondolt rendszerben történő, körültekintő alkalmazását és igényes megoldásokat. Felvetődött bennünk régiekben az is, hogy mennyivel egyszerűbb, könnyebb lehetőségünk lett volna, ha a mai búvártechnika néhány eleme már a rendelkezésre állt volna, vagy elérhető lett volna. Ennek ellenére is sikerült a Molnár János-barlang víz alatti részeinek feltárásában maradandót alkotnunk. Bizonyítja ezt a mostani találkozó is… Eredményes és sikeres további feltárásokat és biztonságos, élményekben is gazdag merüléseket kívánunk a barlang jelenlegi kutatóinak!

Kapcsolat a MJCave-vel, jelentkezés merülésre a Molnár János-barlangban itt.