A Salem Express komphajót azért választottuk a december hónap roncsának, mert tragédiája éppen 20 évvel ezelőtt, 1991. december 16-ról 17-re virradó éjszakán következett be.

A Salem Express a franciaországi Navales et Industrielles de la Mediterranee La Seyne hajógyárban épült 1964-ben, eredeti neve Fred Scamaroni volt. A hajó típusa ún. „RO-RO” - személy- és gépjármű szállító komp. (A „RO-RO” ez azt jelenti, hogy a járművek a hajó kapuin keresztül maguk hajtanak fel- és le.) A 4.771 BRT vízkiszorítású, 4 × 8 hengeres dízelmotorokkal, 2 csavarral felszerelt, 14.880 LE teljesítményű kompot több alkalommal is átnevezték: volt Nuits Saint George, Lord Sinai, Al Tahra, 1988-tól pedig nevét Salem Expressre módosították. A hajó a 80-as évek vége felé Express Hussein Salem egyiptomi iparmágnás - egykori hírszerzőtiszt, Mubarak személyes jó barátja - tulajdonában állt, Safaga és a szaúd-arábiai Jeddah (Djedda) közötti útvonalon komphajóként működött. Utolsó, tragikus útján a hajón a hivatalos adatok szerint 650 fő, egyes állítások szerint 1.000, vagy 1.400 fő, többségében Mekkából visszatérő zarándok volt. A hajó Safagához közeledve erős viharba került. Ennek ellenére a tapasztalt Hassan Moro kapitány nem változtatott szokásán, hogy lerövidíti az utat és a Hyndman Reef délkeleti részénél akart átjutni, ami ezúttal katasztrófához vezetett. A Salem Express teljes sebességgel zátonyra futott, melynek következtében - a rossz konstrukció miatt is - lenyílt az orrban lévő kapu rámpája, s a kompot elárasztotta a víz. Megszűnt az áramellátás, nem működtek a liftek, s így az alvó utasok egy jelentős része halálos csapdába került a komp belsejében. A több mint 100 méter hosszú, 18 méter széles hajó 10-20 perc alatt elmerült. A megriadt személyzetnek esélye sem volt a mentőcsónakok leeresztésére és a pánikban lévő utasok mentésére. Safagából és a környékről mentőhajók, halászcsónakok indultak a segítségükre, de mindössze 180 embert tudtak megmenteni. Az elkövetkezendő napokban is számtalan holttestet találtak, majd az egyiptomi haditengerészet búvárai érkeztek a roncshoz, hogy a komp belsejében rekedt holttesteket kihozzák. A mentésről, a roncsnál történő első merülésekről sötét legendák keringenek az egyiptomi hajósok, búvárok körében…

A roncs jobb oldalán nyugszik a homokos fenéken, legmagasabb pontja 10, legmélyebb pedig 31 méteren van. A hatalmas, viszonylag új roncs igazán impozáns látvány, ugyanakkor szívbemarkoló is, hiszen tudjuk, hogy az százak utolsó nyughelye. A katasztrófára emlékeztetnek az egykori utasok személyes tárgyai, melyek a fenéken szétszóródtak, vagy a nyílásokon benézve pillanthatjuk meg azokat. A Salem Express felkeresésére számos helyi búvárbázis rendelkezik engedéllyel, mellyel napi gyakorisággal élnek is. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik kegyeleti okokra hivatkozva úgy vélik, hogy ez nem helyes, hiszen az lényegében egy tengeri temető. Pont ezért elvárható, hogy azok, akik itt búvárkodnak, körültekintően járjanak el, s lehetőleg kerüljék az olyan helyekre való beúszást, ahol elképzelhető, hogy az egykori áldozatok maradványai lehetnek. A roncs kívülről is számos érdekes látnivalót kínál: a néhány éve egy viharban megnyílt orrkapu, a helyükön lévő horgonyok, a hatalmas hajócsavarok, a hajótesten a tekintélyes méretű lék, a felépítmény egyes részei, különösen az egykori étterem, a mentőcsónakok, az árboc, vagy a kéményeken a koszorúval körbeölelt „S” betűk, a hajó jelképei. A roncs élővilága igen gazdag, de fiatal kora miatt még nem borították el teljesen a korallok. (A roncsról készült vázlat forrása a menadive.com)