Azokban a „szép, békebeli időkben”, az 1900-as évek elején az Adria keleti partjai mellett egyre nagyobb jelentőségűvé – és nem utolsó sorban jövedelmezőbbé – vált a kereskedelmi hajózás. Az árú- és főleg a személyszállítást is célzó parthajózási üzletágba egyre több kisebb trieszti, ragusai, bári cég is beszállt, ami komoly konkurenciát jelentett a már korábban működő nagyobb hajózási vállalkozásoknak. (Érdekesség, hogy 1909-ben 13 vállalkozás 98 vonalon szállított utasokat az Adria akkori 202 kikötőjébe.)  A Magyar Horváth Tengeri Gőzhajózási RT – az 1881-ben alapított Adria M. Kir. Tengerhajózási Társaság után másodikként, 1892-ben létrejött hajózási társaság – a hagyományos működési területén mutatkozó kihívásokra válaszul az 1904-1908. között tizenöt kisebb hajót építtetett, illetve vásárolt. A kereskedelmi flotta fejlesztés keretében épült meg 1908-ban a Tihany és testvérhajója a Lika.

Névjegy:
Épült: Trieszt, 1908. Stabilimento Tecnico Trieste
Üzemeltető: Magyar Horváth Tengeri Gőzhajózási RT (Ungaro Croata), Fiume
Elsüllyedt: 1917. február 12. vagy 17.(?)
Típus: TIHANY/1908, egycsavaros tengeri személy- és áruszállító gőzhajó
Hosszúság: 40,40 m
Szélesség: 5,75 m
Nagyság: 204 BRT
Hajógép típusa: 420 lóerős triplex gőzgép
Sebesség: 12 csomó

A Tihany kilenc évig járta szorgalmasan és kitartóan az Adria parti vizeit, szállítva sok ezer tonna árút és megszámlálhatatlan utast. A hajó végzete 1917-ben, egy februári napon következett be – vélhetően navigációs hiba miatt –, zátonyra futott és elsüllyedt. S itt kezdődnek a ronccsal kapcsolatos ellentmondó információk. Talán a legkisebb probléma az (?), hogy a különböző források más időpontot jelölnek meg az elsüllyedés dátumaként. Kitűnő horvát szerzők – kiváló roncskutató búvárok – Daniel Franka és Jasen Mesic „Az Adria titkai" című búvárkalauzában az elsüllyedés napjaként 17-ét jelölik meg, míg a történelmi hitelességre nagy figyelmet fordító, a magyar hajózás adatait, információit hatalmas munkával összegyűjtő hajóregiszter.hu szakportál 12-ét említ. Talán egyszerűen túl lehetne lépni ezen a kérdésen, de sokkal nagyobb probléma, hogy az elsüllyedés helyével is probléma van. Az előzőekben hivatkozott búvárkalauz, s egy másik horvát szerzőtől, Ivana Ostoictól származó könyvben (Búvárkodjon Horvátországban) is a roncs helyét Mali Losinjnál, Unije-szigeténél (Skoljic-zátony) jelölik meg. Ennek azonban alapvetően ellentmond magyar búvárok a világhálón is megjelent, s ezen írás megjelenésekor is elérhető beszámolója, miszerint a Tihany maradványai Montenegróban, Herceg Novi térségében vannak. A szombathelyi Kerasub búvárai közül van olyan (vannak olyanok) aki jelen ott volt(ak), amikor az ottani roncsról felhozott hajóharang megtisztításakor a Tihany hajó neve és az építés éve: 1908  tűnt elő. A búvárok merüléseik alkalmával megtalálták a Tihany eredetét bizonyító építési táblát is, melyen jól olvasható: 1908, Stabilimento Tecnico Trieste. Innen nyilvánvaló, hogy az Unije előtti roncs nem lehet a Tihany maradványa. Azt, hogy a Tihany roncsa nem Unije-szigeténél pihen, azt az előzőekben ismertetett és meggyőző érvek mellett az is alátámasztja, hogy a másodikként említett könyvben (Búvárkodjon Horvátországban) a roncs hosszát 60 méterben határozzák meg, holott a valóságban az egykori magyar hajó csak 40 méter hosszú volt. Nyilvánvaló tehát, hogy a Tihany vasból készült teste – a hajó farészei már régen elkorhadtak – Montenegróban pihen, kissé oldalra dőlve a 40 méter mélységben lévő homokos fenéken. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy mi volt a neve, milyen zászló alatt hajózott az unijei roncs? S mi volt a története, a havária követelt-e áldozatokat? Remélhető, hogy ezekre a kérdésekre is találunk majd választ. Az biztos, hogy az ismeretlen hajó veszélyes vizeken hajózott a Skoljic-zátonynál, amit bizonyít, hogy a roncstól nem túl távol egy antik fahajó maradványai nyugszanak a mélyben…

A Tihany egy korabeli helyi képeslapon (Horváth József hajóskapitány gyűjteményéből)