Néhány hónappal ezelőtt célul tűztük ki, hogy a külföldi búvárparadicsomokban való kalandozás után hazatérünk, s néhány csodálatos hazai merülési hellyel ismertetjük meg a T. Olvasót. Három víz alatti barlangot mutattak be az előző számokban a vezércikkek szerzői, akik az adott barlangok kutatásában, feltárásában jelentős szerepet játszottak.

A hazai víz alatti csodák birodalmai, a barlangok még hosszú időre témául szolgálhatnának. Nem szeretnénk azonban egysíkúvá válni, s rövidesen témát kell váltani. E hónapban még azonban a föld alatti vizeknél maradunk, s talán a legszebb (Szerző szubjektív véleménye) hazai barlangról, az Esztrámosi Rákóczi- barlangról villantunk fel néhány képet.
A helyről. Észak-Magyarországon, a Gömör-Tornai-karszton található Esztrámos-hegye, az ellentmondások és csodák rejtekhelye.

A távolból közelítő figyelmét először a hegy szörnyű sebei keltik fel. A tornaszent-andrási kőbánya a hegy felső szintjének nagyobbik részét kitermelte, s örök mementót állított a szocializmus ellentmondásos gondolkozásának: ameddig a fél hegyet mészkövéért elbontották, addig másik felét különösen védett természetvédelmi területté nyilvánították az ott található barlangok, növények és madarak "megóvása" miatt. (A T. Olvasóra bízom, hogy eldöntse, hogy a napi kétszeri robbantás, annak porfellege mennyire határolható el a hegyen egy jelképes vonal meghúzásával, s mennyit ártott a barlangoknak és az élőlényeknek...)
A barlang felfedezéséről. Az Esztrámos-hegy oldalában a tengerszint felett 170 méter magasságban található a Rákóczi- barlang. Az 1920-as években a hegy vasércének kitermelése alkalmával, táróhajtás során fedezték fel a barlangot.(Lám-lám az örök dilemma, a bányász és a barlangkutató ellentéte. A bányász bányászni akarja a kőzetet, a barlangkutató az érintetlen barlang megőrzése mellett tör lándzsát. A történet fintora, hogy a bányászat nélkül soha nem került volna elő ez a barlang sem...) Hosszú időszakon keresztül meddőhányónak használták a hatalmas természetes üreget, melynek falát, mennyezetét csodálatos képződmények, cseppkövek és borsókövek, kalcitkristályok, lemezek borítottak. A barlang méreteire jellemző, hogy a késői látogató szinte észre sem veszi a mesterséges feltöltést. A barlangról, melyben egy tó (ún. 1. sz tó) is található az első térképvázlatot Venkovits István 1958-ban készítette. Közel negyven évi ismertség után az igazi meglepetés és nagy felfedezés 1959-ben történt. Novemberben a Vámőrség barlangkutató csoportja Szilvássy Gyula vezetésével a barlang végpontjának vélt, nagyméretű függő cseppkövekből álló Aranykalitkából huzatot észleltek. Egy cseppkő kitörése után a barlang képződményekben páratlanul gazdag, óriási terme tárult fel a karbidlámpák fényében. A terem szinte minden pontját csodás képződmények borították, melynek végében egy nagyméretű akna alján egy újabb nagyfelületű tó (ún. 2. sz. tó) ígéretes továbbjutási lehetőséggel kecsegtetett...

A barlang víz alatti részeinek feltárásáról. Az első merüléseket 1968. Húsvétján az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály búvárai (Maróthy L., Násfay B., Vörös J.) hajtották végre. A merülés sorozat alkalmával a búvárok átúszták a 2. sz. tó szifonját és egy meredek falú, érintetlen levegős terembe jutottak. Az első felfedezőket (majd a későbbi kutatókat) fogadó látvány szavakkal igazán nem írható le, a pompázatos képződményekkel ékesített járatot Vörös-tenger-ágnak nevezték el. Az elkövetkező években (1969-1972.) a Tatai Vízi klub, az AMPHORA KSC, valamint az OVH ABKSZ búvárai hajtottak végre merüléseket.
A felderítő merülések alapján több térképvázlat készült, - ezek nem voltak igazán összhangban egymással - és több ellentmondó információ került napvilágra. Az FTSK DELFIN búvárai 1972-1975. között több kutatótábort szerveztek, melyek során az 1. és 2. sz tó megközelítését szolgáló eszközöket építettek be, de a merülések során lényeges új feltárás nem történt. A merüléseket mindig nagymértékben nehezítette a búvárfelszerelés mozgatása a barlangban és a 2. sz. tó 15-20 méter mély kürtőjébe történő leereszkedés és a víz felszínen biztonságos induló - érkező bázis kérdése. A DELFIN hivatalos kutatási engedély alapján 1975-töl, komplex módon kutatta a barlangrendszert. Kiépítésre került egy úszó induló bázis, a barlang ismert száraz és víz alatti részeiről térkép és fotódokumentáció készült, a köbbányászat károsító hatását vizsgáló komplex, műszeres porszámlálás történt, de újabb víz alatti részek feltárására, továbbjutásra 1977-ig kellett várni. Az év novemberi kutatótábora alkalmával a kutatást és merüléseket irányító búvárok (Kalinovits S., Kollár K. A.) a Vörös-tenger-ág (Ez az ág neve egyes dokumentumokban Maróthy-ág) végén kb. 8 méteres mélységben egy szűk, de továbbjutásra alkalmas nyílást fedeztek fel. A beúszó búvár 6-10 m mélységben egy addig ismeretlen 2-3 méter szélességű, 20 méter hosszúságú, vízzel teljesen kitöltött járatot derített fel. A víz alatti folyosó iránya hozzávetőlegesen megegyezik a Maróthy-ágéval, végén egy kis teremben leomlott kövek zárják el a továbbjutás lehetőségét. Az elkövetkező években a kutatópáros egy kiemelkedő felfedezést ért még el, mintegy 36 méteres mélységbe jutott le (1984. augusztus és október) a 2. sz tó egyik szűkületébe, azonban a gyorsan felkavarodó víz, az omladékos, meglehetősen szűk járat nem tette lehetővé, a továbbjutást. A következő évek merülései alkalmával sem sikerült ember (búvár) által átúszható járatot találni a az 1. és a 2. sz. tó között, és kisebb oldal járatok, termek jelentettek csak új felfedezést.

A barlangban az 1990-es években a bejárást megkönnyítő lépcső - járatrendszert és világítást építettek ki.

A Rákóczi-barlanghoz vezető tárok egyikéből nyílik a Surrantós-barlang. A barlang első részéből szinte teljesen hiányoznak a képződmények, viszont egy kb. 50 méter hosszúságú, 8-15 méter mélységű barlangi tó vonzhatja a kúszni-mászni, ereszkedni kívánó búvárt. (A Surrantós-barlang távolabbi részeiben az érdeklődök szép barlangi képződményeket láthatnak és igazi barlangász élményeket szerezhetnek.)
Miért egyedülálló az Esztramosi Rákóczi-barlang? A válasz nem túl könnyű. A barlang egyedülálló képződményei, melyek a földtörténet különböző korszakaiban a hideg és melegvíz hatására egymásra rakódva alakultak ki önmagukban páratlan látványt képviselnek. Sajnos az emberi rombolás, a bányászat okozta porosodás, az ásványgyűjtő "szenvedély", az oktalan rombolás helyrehozhatatlan károkat okozott, de ennek ellenére a lenyűgöző színek, formák és méretek igazi barlangi - geológiai élményt okoznak. A búvárt a 11 Celsiusos víz talán nem vonzza annyira, azonban a tavak viszonylag nagy mérete, a szifonok jó úszhatósága, figyelmes merülés esetén a relatív kis látásromlás, valamint a Vörös-tenger (Maróthy) - ág csodálatos, és szinte érintetlen képződményei páratlan élményt ad az engedélyek beszerzéseinek nehézségétől el nem rettenő felfedezni vágyónak...