DECEMBER
December az esztendő tizenkettedik, a
polgári év utolsó, az egyházi év első hónapja. Az antik római naptár tizedik
hónapja volt az évutó, innen származik a december név. December havát
sokféleképpen nevezik: a csillagászok a „Bak havának” tartják,
a meteorológia „Télelőként” tartja számon, a székely naptár
szerint az „Álom hava”, a régi magyar neve pedig a hó legnagyobb
ünnepe kapcsán „Karácsony hava”, régi eleink, az Avisura szerint
az Istenfiak (Tárkányok) hava elnevezést használták .Decembert jogosan
nevezhetnénk Advent heteinek is, hiszen a „várakozás” a hónap
24-ik napjáig tart. Advent Advent latin eredetű (adventus) szó, megérkezést jelent. Advent Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés és a szeretet időszaka. Advent rendszerint Szent András napjával kezdődik, és a Jézus születését (dec. 25.) megelőző négy hetet és négy ünnepi vasárnapot foglalja magába. Idén (2018-ban) Advent időszaka december 2-án (első vasárnap) köszönt be… Rónay György: Advent első Vasárnapja (Steinert Ágota) Ismeretlen szerző: Adventi kérés
Adventi koszorú Az elmúlt tizenöt esztendőben újra megjelentek,
a mintegy négy évtizedig a tiltás okozta feledés homályába kényszeríttet
adventi koszorúk a lakásokban, üzletekben, de számos intézményben is,
jelezvén a várakozás időszakát, a karácsony közelségét. A közös várakozás,
a karácsonyra való készülődés szép szokása az adventi koszorú készítése.
Hagyománya ősi időkre nyúlik vissza és összefüggésben van a téli napfordulóval.
A néprajzkutatók szerint a Keleti-tenger partjain lelhető fel az adventi
koszorú őse, ahol nagyon régóta december elején örökzöldekkel díszített
fűzfa koszorú készítése volt a szokás. Hamburgban egy lelkész (Juhan Wichern)
1860-ban adventi koszorút készített, amelyen 24 gyertyát helyezett el,
a 24 adventi nap jelképeként. A gyertyák közül 4 db fehér színű volt,
a négy vasárnapot jelképezve. A lelkészt hívei követték a koszorúkészítésben,
azonban a 24 gyertyából mára csak 4 maradt, a 4 adventi hétre utalva.
A Magyar Rádiózás Napja. Annak állít emléket,
hogy 1925. november elsején avatták fel Budapesten az első rádióstúdiót
és ezzel kezdetét vette a műsorszolgáltató rádiózás. Szent Barbara a toronyba - Robert Campin (1438.) Szent Borbála emléknapjához évszázadokon
át sok hiedelem is fűződött. "Ha Borbála ága karácsonyra kizöldül,
hamarosan bekötik a ház kisasszonyának fejét..." Régi népi szokás,
hogy ezen a napon a leányok a férjhez menetel reményében egy meggyfa (cseresznyefa,
gyümölcsfa) ágat törnek és vízbe helyezik. Amennyiben az ág kihajt, kizöldül
- tartja a néphit - úgy közeli a férjhezmenetel időpontja. A kizöldülő
ág az élet ősi jelképe, de vallásos tartalma is van, az ártatlanságot,
szüzességet, a kegyelmi állapotot jelképezi. Hasznosnak bizonyult az is,
ha a lányok András napján az eresz alá dugott almát december 4-én a másik
oldalára fordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére.
Ugyanis aki a mise után először szólította meg őket, annak a családjából
várhatták a vőlegényt. December 6-a, Miklós napja. Miklós napja a karácsonyi ünnepkör első jeles napja, a kisázsiai Myra városában Kr. u. a IV. században élt püspök ünnepe. A szent ember egy szegény asszony leányait megmentette a tisztátalan élettől. A püspök éjjel pénzt tett az ablakukba, s ezután a leányoknak nem kellet az utcán, testüket árúba bocsátva keresniük a kenyerüket... Szent Miklós a gyermekek, diákok, de a halászok, kalmárok védőszentje is. Ezért nevezték régen a jószágra, portékára adott foglalót Szent Miklós pénzének. A "Szent Miklós pénz adás" a debreceni református tőzsérek szóhasználatában még a XVII. században is élt. "Püspöksüvegben Istenének szolgált, (Harsányi Lajos: Szent Miklós) A XX. századra a Mikulás-nap a gyermekek
izgatottan várt ünnepévé vált. "Mi lesz reggelre a gondosan megtisztított
cipőmben?" kérdéssel hajtják álomra fejüket a kicsinyek. S hogy krumpli,
szén, s kopasz virgács, vagy csokoládé, cukorka, szárított gyümölcs töltötte
meg ébredésre az ablakba kitett lábbeliket, az a gyermek magatartását,
szorgalmát és jóságát tanúsította... Szűz Mária szeplőtelen fogantatása - Bartolomé Esteban Murillo (1660-1665) December 8-a - Mária ünnep,
a Szeplőtelen fogantatás napja. Szűz Máriának szeplőtelen a fogantatásának
- az áteredő bűn nélküli fogantatásának - a napja, és az ő tiszteletére
ezen a hajnalon is megtartott Rorate-mise. (A latin elnevezés a mise szövegében
elhangzó 'rorate coeli': "harmatozzatok, egek" nyomán keletkezett.)
A népi kalendáriumban is helyet kapott decemberi Mária napot régebben
Eketiltó, vagy Földtiltó Boldogasszony napjaként is emlegették, mivel
ekkor már nemigen lehet szántani. A régiek úgy vélték, hogy az ünnepen
az elkövetkezendő időjárásra is következtetni lehet: ha a fagy elmarad
és sárba enyhül az időjárás, abból karácsonyra jeges időre következtettek.
A Mária napi hosszú jégcsap az eljövendő évben szép kendertermést ígért. December 12-e, Gabriella névünnepe, a Luca előtti nap. Szeged környékén, vagy a Mura vidékén régebben "Luca előtti nap"-nak titulálták december 12-én a Gabriellák névünnepét. Ilyenkor a babonásabb gazdasszonyok kora reggel egy piszkafával megbolygatták az ülőn szunnyadó tyúkokat, mert az efféle varázscselekmény jobb tojókká és kotlósokká serkentett őket. Este azután már országszerte a másnapra átnyúló Lucázás sejtelmes öröme, várható tréfás-bolondos meglepetése tartotta izgalomban a falvak népét. Számos vidéken a legények bosszantó tréfákat űztek Luca előestéjén. Leszedték és elcserélték a lányos házak kapuit, szalmával torlaszolták el a bejáratot, szétszedték a szekeret, majd a háztetőn állították össze, vagy a kútba dobták. December 13-a, Luca napja. Luca, Lúcia (latinul Lucia) ókeresztény szűz vértanú (mártír halált halt 304 körül) és a népi hiedelemvilág jeles alakja. Lúcia legendája azzal kezdődik, hogy anyjával, aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban, elzarándokolt Szent Ágota cataniai sírjához. Itt anyja meggyógyult, ő pedig álmot látott, melyben Ágota megmutatta neki az igaz utat. Álmából felébredve közölte anyjával, hogy nem megy férjhez pogány vőlegényéhez, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészét is, és azt szétosztotta a szegények között. Elhagyott vőlegénye följelentette a hatóságoknál. Miután nem volt hajlandó megtagadni előttük a hitét, sem föladni szüzességét, a helytartó bordélyba akarta vitetni, de hiába. Lúcia teste csoda folytán úgy elnehezült, hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a szokott módon megkínozták: égették, fülébe olvadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, forró olajjal, szurokkal öntözték, melleit szétroncsolták, végezetül tőrrel torkon döfték, de addig nem halt meg ezekután sem, míg az utolsó kenetet föl nem vette. Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják. Különleges attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux (fény, szem, szeme világa, szeme fénye) szóból ered. Ehhez a naphoz számos szokás kapcsolódik. Először is ez volt a Gergely naptár bevezetéséig az esztendő leghosszabb éjszakájának a napja, tehát ezért a boszorkányok napjának is nevezik. (Napjainkban az esztendő leghosszabb éjszakája december 21-én van.) Talán a naphoz kapcsolódó legismertebb szokás a Luca búza keltetés. Száz szem búzamagot kell egy edénybe elültetni, melyből a karácsonyra kizöldülő szárakból a következő évi termésre lehet következtetni. A következő év anyagi helyzetére is tudnak azok következtetni,
akik száz szem búzamagot elültetnek egy tálba, és karácsonykor megnézik,
mennyi zöldült ki belőlük. Szokás a növénnyel a karácsonyi oltárt díszíteni.
(Karácsony után, ha a növényt a tyúkokkal etetik meg, akkor jobban fognak
tojni.) Egyes helyeken az a hiedelem járta, hogy ezen a napon a lányoknak,
asszonyoknak tilos dolgozniuk, s ha ezt megszegik, súlyosan megbűnhődnek
érte. Tilos a tűzgyújtás és a varrás, mert Luca büntetésbűl bevarrja a
tyúkok "tojókáját". Ezen a napon tilos szőni és főzni is, mert
a következő évben az eszük helyén kender lesz. A Luca kalendárium az elkövetkezendő
12 nap időjárásának megfigyelésén alapul, amiből a következő 12 hónap
időjárására, főleg csapadékosságára lehet következtetni. Ugyancsak elterjedt
szokás e napon megkezdeni Luca székének a faragását. Luca széke 13 féle
fából (esetleg 9), 13 nap alatt készül el és 13 részből áll. A készítő
minden nap egy keveset dolgozik rajta - innen a mondás: "Lassan
készül, mint a Luca széke" - és csak karácsony estére készül
el. A készítő az éjféli misén, ha rááll felismeri a boszorkányt. A boszorkány
felismerése egyszerű: a templomba lépvén kinő a szarvuk, ezért le kell
hajtaniuk a fejüket az ajtóba. A szék tulajdonosának ilyenkor tanácsos
menekülnie, nehogy a leleplezett boszorkányok széttépjék. A menekülést
segíti, ha mákot, vagy más kisszemű gabonát szór el az ember, mert a boszorkányoknak
azt az utolsó szemig fel kell szedniük. Ezáltal a Luca szék tulajdonosának
marad ideje hazaszaladni és elégetni a széket, mely a boszorkányok végét
jelenti. A jövendőbeli férj nevének kiderítésének több módszere is ismert,
melyek Luca napjához kapcsolódnak. Ezeket a szokásokat Luca cédulának
is szokták nevezni. Az egyik módszer az, hogy 12 fiúnevet kell gombócba
gyúrni, és amelyik először jön föl a főzésnél, az abban lévő nevű fiú
lesz a férj. Rábatöttösi regölés - Luca napra
December
14-e, a Hűség Napja Magyarországon. A kormány 2001-ben a 234/2001.(XII.14.)
Korm. rendelet alapján a Hűség Napjává nyilvánította december 14-ét, annak
emlékére, hogy a 1921. december 14-16-án Sopronban és környékén megtartott
népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Az emberek életében az ünnepeknek, az ünnepi szertartásoknak ősidőktől fogva nagy a jelentősége. A karácsonyi ünnep két forrásból született.
Az egyik elem igen ősi, természeti eredetű, az új év ünneplése, az újjászületés,
a tavasz közeledése felett érzett öröm. Már nagyon korán a természeti
népek megfigyelték, hogy december utolsó harmadáig a nappalok egyre rövidülnek
és hosszabbodnak az éjszakák, de ezután ez a folyamat megáll, sőt vissza
is fordul. A Nap visszatérését, a világosság győzelmét, a sötétség felett
az ókori népek az isteneknek tulajdonították, tehát megjelent a második
elem, az istenek cselekedetének tisztelete. A régi rómaiak is ilyen isteni
tettnek hitték a téli napfordulót. A hosszabbodó nappalokat, a fény újjászületését
egy isten, a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével
azonosították, amit december 25-én ünnepeltek. Mithrász tisztelete perzsa
eredetű volt, Rómában a keletről visszatért katonák által vált ismertté.
Így terjedt el az a vallás, pontosabban vallásos gondolat, hogy a fény,
a Nap legyőzi a sötétet, rosszat. József Attila: Karácsony A karácsony családi ünnep, ha egy mód van rá, együtt ünnepeli az egész család. Szent Este, a karácsonyi vacsora, a feldíszítet asztal mellett egy meghitt együttlét, az ünnep kezdete... Napjaink magyar kereszténycsaládjainak otthonából nem hiányozhat a karácsonyfa, azonban más, szép, régi népi karácsonyi hagyományok egyre jobban a feledés homályába merülnek... A karácsonyfa A karácsonyfa eredetét egy kevésbé ismert
irodalmi jellegű népmonda – lejegyezte Bálint Sándor – úgy
magyarázza, hogy amikor Jézus Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek
üldözték. Menekülés közben egy sűrű lombú fa alá állt, azonban az azt
monda, "állj odébb, mert, ha alattam találnak meg, úgy engem is elpusztítanak".
Hasonlóan elutasította Jézust a többi lombos fa is. Üldözői már majdnem
utolérték, amikor egy fenyő alá ért, amelyik kevés levele miatt ágaival
takarta el, elrejtvén az üldöző gonoszok elől. Az Úr megáldotta ezután
a fenyőt: "Soha ne hullasd le leveledet - mondá - akkor is virulj
és zöldülj, amikor a többiek levél nélkül sorvadoznak. Légy délceg, élj
meg mindenütt és az emberek emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi
gyertyát." S végül egy érdekes és fontos gondolat...
Karácsony jelképe a fenyő. A fenyő szóban megbújik egy üzenet, mely megmagyarázza,
miért is ezt a fát tartjuk az ünnep legfényesebb jelképének. A fenyő személy.
A szó valódi jelentése FÉNY Ő. A fenyő személyiséget ölt magára, az életfa
felékesítve az év legsötétebb időszakában azt jelképezi, hogy a fény újra
elérkezik a világba... A karácsonyi szokások, fogalmak... Alma a karácsonyi asztalon. Régi erdélyi szokás, hogy a karácsonyi asztalon három almát helyeznek el. Az almákat éjfélkor megmerítik a kút ezüstösen csillogó vizében. Utána a három almából egyet az állatoknak adnak, ez biztosítja az állatok egészségét és szaporaságát. A második almát a föld kapja, hogy bő legyen a termés. A harmadik alma a családé, mely annyi felé kerül szétvágásra, ahány családtag van. A család minden tagja elfogyasztja a maga almadarabkáját, ezzel is jelképezvén, hogy ők egy nagy egésznek a részei és bármerre is vigye őket a sors, mindig összetartoznak. A karácsonyi koszorú. Ősi
időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából,
fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal
díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és
az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt és
a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy
az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a
házat. Betlehem - az a júdeai város, ahol Jézus született, és egyben az is, amit kis istállóként készítünk el, benne a Szent Családdal. Az ökör és a szamár, mint jelkép. Az ökör és a szamár hozzátartozik minden jászolábrázoláshoz. De hogy kerültek oda? Hiszen az Újszövetség karácsonyi elbeszéléseiben nincs szó róluk. Ha alaposabban utánajárunk ennek a kérdésnek, olyan ténnyel szembesülünk, amely a karácsonyi szokásrendszer, az egyház karácsonyi és húsvéti liturgiája és a népi jámborság szempontjából egyaránt fontos. Az ökör és a szamár ugyanis nem egyszerűen a jámbor fantázia szüleményei: az egyháznak az Ó- és Újszövetség egységébe vetett hite által váltak a karácsony kísérőivé. Izajásnál ugyanis ezt olvassuk: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg” (Iz 1,3). Háromkirályok - Napkeleti bölcsek. Jézust nemcsak a pásztorok, hanem keleti bölcsek, "mágusok" is felkeresték. A Háromkirályok (hagyományos nevükön: Gáspár, Menyhért, Boldizsár), akik jártasak voltak a csillagjóslásban, csillagászatban is, hódolatukképpen ajándékokat - aranyat, tömjént és mirhát - vittek Jézusnak, az újszülött Megváltónak. Az ajándék magyarázata a következő: az arany a királyé, a tömjén Istené, a mirha a keresztfán szenvedő emberé. Jászol - az istállóban lévő vályúszerű alkotmány, ebben tették az állatok elé az eleséget, és ebbe fektette Mária a megszületett Jézust. Messiás. Jézus Krisztust kettős névvel említi Máté evangélista. Jézus héberül segítséget, üdvöt jelent. Krisztus neve fölkent, ami az ószövetségben királyt, prófétát és papot jelent. Innen ered Heródes ijedelme, mivel a Napkeleti bölcsek a Messiást, a zsidók újszülött királyát keresték. Pásztorjárás. A pásztorjárás szép népi szokása arra emlékeztet, hogy Jézus születésének éjszakáján az angyalok szavára a pásztorok fölkeresték a betlehemi istállóban a kis Jézust. "Napjainkban" e látogatást pásztornak öltözött gyermekek, de számos helyen felnőttek játsszák el. Szállást kereső család.
Amikor József feleségével, a várandós Máriával Betlehembe érkezett, hogy
Augustus római császár rendelete alapján részt vegyen a népszámlálással
kapcsolatos összeíráson, hiába jártak házról házra, nem találtak szállást,
csak a városon kívül egy istállóban. Ennek emlékére az adventi időben
a keresztény családok egy, a Szent Családot ábrázoló képet adnak egymásnak
tovább, házról házra. · 1774. december 12-én született William Henry (elhunyt: 1836. szeptember 2.) angol kémikus. A nevét viselő híres törvénye kimondja, hogy egy gáz oldhatósága egy folyadékban adott hőmérsékleten egyenesen arányos a gáznak a folyadék feletti parciális nyomásával. A törvényszerűséggel szemléletes módon a mindennapokban a szénsavas italok kibontásakor találkozhatunk. Ugyanezen a törvényszerűség magyarázza búvároknál esetlegesen kialakuló keszonbetegséget is, amikor a vérben a nagy nyomás hatására feloldódott nitrogén a gyors felemelkedés során hirtelen felszabadul, ami súlyos (esetleg végzetes) egészségkárosodással járhat. · 1942. decemberében Párizsban találkozott Jacques-Yves Cousteau és Emil Gagnan, az Air Liquide mérnöke. A találkozás eredménye néhány héten belül kézzelfoghatóvá vált: Cousteau a Marne-folyóban kipróbálta Gagnan által szerkesztett első autonóm, automatikus működésű, sűrített levegős légzőkészüléket. Az Aqua Lung, a Vízitüdő első példánya nem működött tökéletesen, de a merülés tapasztalatai alapján a következő év júniusára már elkészült a végleges, tökéletes változat.
· 1958. decemberében Básta Rezső a magyarországi legmélyebb nyílt vízben, a Hévízi-tóban 35 méterre merül légzőkészülékkel, ugyanekkor Seiberling László és Szilágyi István 25 méteres mélységet értek el szabadtüdős merüléssel. Ezek az eredmények akkor magyar mélymerülési rekordnak számítottak. A merülés célja – annak ellenére, hogy rekordot állítottak fel a merülők – elsődlegesen a tapasztalatszerzés volt, hiszen abban az időben még viszonylag kevés ilyen mélységű merülést hajtottak végre magyar könnyűbúvárok. · 1959. december 27-29-e között az MHS BEKSZ búvárai – Hortolányi Gyula vezetésével – a Baradla-Alsó-barlangban tartott kutatótáboruk alkalmával átúszták a második szifont. A szifon után egy 15 méter hosszú levegős szakasz után egy újabb szifon állta a kutatók útját, ahol akkor nem sikerült átjutniuk. Az adott korban ez a merülés jelentős búvárteljesítménynek minősült és a barlang kutatásában fontos eredménynek számított. · 1963. december 11-én a magyar TV nézőinek különleges élményben volt részük, első alkalommal láthattak élő televíziós közvetítést a víz alól. A Fővárosi Vízműveknek a Duna alatt átvezető káposztás-megyeri bújtatójának víz alatti átvizsgálásáról tudósító közvetítés Chambre Attila vezetésével és szervezésében könnyűbúvárok, televíziósok és a Fővárosi Vízművek illetékeseinek meglehetősen bonyolult és összetett előkészítői munkálatai után jött létre. A TV közvetítés részletes története Chambre Hét tenger búvárkalandjai című könyvéből ismerhető meg.
· 1989. december 9-én – a rendszerváltoztatás hajnalán, az MHS megszüntetése (feloszlatása) után – több mint negyven búváregyesület képviselői demokratikus választások útján megalakították a Magyar Búvár Szövetséget, elfogadva, hogy a jogelőd szervezet az MKBSZ volt. Az MBSZ első elnökének Csepregi Oszkárt, elnökhelyetteseknek Surányi Csabát és Ludvigh Zoltánt, az elnökség tagjainak dr. Hazai Balázst, Ivanics Istvánt, Vámosi Antalt, dr. Pálfi Zoltánt, Roith Györgyöt, és Czakó Lászlót, a felügyelő bizottság elnökének Szabó Dezsőt választotta az alakuló közgyűlés. Az esztendő végén az MBSZ-nek 40 szavazati joggal rendelkező tagja és 23 rendkívüli tagja volt. A Szövetség megalakulása után, december közepén jelent meg a BÚVÁRHARANG mutatványszáma. A lapot méltán nevezhetjük az első hazai búvármagazinnak. Az újság kiadója a POSEIDON Sportegyesület volt, a népes szerkesztőbizottságot (Bojtár Ottó, Haraszti Tamás, Kollár K. Attila, Manek Attila, Mácsai Endre, Rompos Károly, Szabó Jenő, Vámosi Antal) a felelős szerkesztő, Maróthy László irányította. A lap 1993-ig jelent meg, megszűnése elsősorban a terjesztés problémáiból eredő anyagi nehézségekre vezethető vissza. · 1994. decemberében jelent meg BÚVÁRINFÓ próbaszáma, kiadója a Zöld Vonal Kft. A havonta megjelenő újság „nyomatnak” indult, a lap indulásakor célul tűzte ki, hogy fórumot teremtsen a hazai búvároknak, hírekkel, információkkal, szakmai anyagokkal segítse a magyarországi búvárkodás fejlődését. · Ugyanebben az évben állítottak először Magyarországon Töröcsik András búvároktató kezdeményezésére és vezetésével búvárok víz alatti karácsonyfát. Az oldal, az Euro-Hungária
Alapítvány támogatásával készült |