Búvárinfó

A petrovaci öbölben, a parttól „úszás távolságnyira” egy sziklaszirt magasodik ki a vízből. A szirt tetejére lépcső vezet fel egy kis, terméskőből épített kápolnához. A kápolna harangját bárki, bármikor megkondíthatja. A turisták élnek is ezzel a lehetőséggel, s így gyakran hallatja érces hangját a kisharang. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy miért áll a csak vízből megközelíthető helyen a kápolna, s kiért szól a harang…

A magyarázatért majd egy évszázadot kell visszalépni az időben, az 1914-es esztendőig. Ennek az évnek augusztus 6-áján Montenegró hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. A Monarchia hadvezetése az Adria déli területeinek védelmére és a montenegrói erők megsemmisítésére a Kotori-öbölbe hadihajókat küldött. A hadicselekményekben, illetve Montenegro blokádjában részvevő hadihajók között volt a Zenta cirkáló is.

A Zenta ünnepélyes gerincfektetés 1896. augusztus 8-án volt, a 96,8 méter hosszúságú cirkáló 1899. május 28-án állt hadrendbe és még ebben az évben Távol-Keletre indult ahol az 1900 tavaszán kirobban „boxer lázadás” néven ismert háborúban hősi helytállást tanúsított. A cirkáló 1901. június 22-én kapott utasítást a hazatérésre, majd az elkövetkező két évben Dél-Afrika és Dél-Amerika partjainál hajózott. 1904-1914 között a Zenta a cirkálóflotta I. cirkálóosztályához volt beosztva és itt érte a hadüzenet.

Augusztus 16-án a blokádot tartó hadihajók között volt a Zenta is, amikor váratlanul nagy túlerőben lévő francia és angol hadihajó egységek - közel 30 hajóból állt a blokádtörők egysége - jelent meg és támadást indítottak. Miután az ellenséges hadihajók megközelítették a Zentát megadásra szólították fel, azonban a cirkáló hősiesen felvette a kilátástalan és egyenlőtlen küzdelmet. A harc 8 óra 40 perckor kezdődött, és a Zentán - ágyúival az ellenséges erőknek jelentős kárt okozva - 9 óra 20 perckor hangzott el a parancs az utolsó pillanatig hősiesen harcoló, akkor már rommá lőtt süllyedő hajó elhagyására. Néhány perccel később, árbocon lengő semelyem hadilobogó is eltűnt a hullámsírba, hogy a hős Zenta roncsa a 70 méter körüli tengerfenéken megpihenjen. A támadó hajók a cirláló elsüllyesztése után megfordultak és hazaindultak. Máig tisztázatlan, hogy miért nem mentették ki a hajótörötteket a vízből, akik több órai úszás után Castellastuaná értek partot. A Zentán szolgáló 354 főből 150-en értek partra, ahol montenegrói hadifogságba kerültek. Az életben maradtak fogságból 1916. január 15-én szabadultak, miután Montenegró megadta magát az osztrák-magyar hadak nyomására.A Zenta legénységének életben maradt tagjai 1923-ban visszatértek a helyszínre, és a hajóroncshoz közeli sziklasziget tetején egy kápolnát állíttattak fel megmenekülésük emlékére…

A petrováci öbölben a harang kondulása a Zenta cirkálóra, a hős túlélőkre és hősi halottaira emlékeztet
A Zenta cirkáló roncsának magyar búvárok által történő felkeresése, kutatása Czakó László kitartó munkájának köszönhető…