Búvárinfó

Fagykirály haragszik az emberekre. Ez nem új keletű dolog, hiszen ha az elmúlt évek hideg, hó és jégviszonyait vizsgáljuk - s ehhez nem kellenek statisztikák, sokévi átlagok, tehát tudományos elmélyültség, elég mindössze egy pillantás a naptárra, majd kinézni az ablakon, kimenni a szabadba - szokatlan jelenségeket tapasztalhatunk, s nagyvilág közeli-távoli tájairól is sok furcsaságot hallhatunk.

Régebben hazánkban, a Kárpát-medencében jellemző volt a kontinentális éghajlat, melynek jellemzője a négy évszak, melyből a tél kemény hideggel érkezett november vége felé, s többnyire csak az újesztendő második havában - ezért is nevezik a székelyek Jégbontó havának februárt - távozott. Manapság vagy eljönnek Fagykirály küldöttei, seregei az év utolsó hónapjaiban, vagy nem, sőt, lehet, hogy fekete Karácsony szép ünnepe, de az is előfordul, hogy állóvizeink még egy-két napra (se) fagynak be...

Fagykirály haragszik az emberekre, s valljuk be haragja jogos, mert felelőtlenül és lelkiismeretlenül sok mindent teszünk - tesznek a kisebb, nagyobb és még nagyobb országok kormányai - azért, hogy a természet rendje felborulhasson. A sok hiba között az egyik élenjáró a Földünk felmelegedését segítő természetkárosítások, melyek egyes "módszereire" most nem térünk ki, hiszen a történet Fagykirályról, haragjáról szól...

Fagykirály az elmúlt évben különösen megneheztelt az emberek világára, mivel birodalmának egyik ékességéről az Antarktiszról egy hatalmas jéghegy levált, majd ketté is tört. Mit se mondjunk, a hír hallatán Fagykirály nagyon mérges lett. Mérgénél, csak elkeseredettsége volt nagyobb, hiszen a jogtalan birodalomcsonkítás miatt ottani kedves és békés alattvalói, a pingvinek ezrei kerültek súlyos helyzetbe, mivel megszűnt, elszakadt költőhelyük egy darabja, mely akár pusztulásukat is okozhatja...

Fagykirály hatalmas, jégsziklákból álló palotája legnagyobb és leghidegebb, hó szőnyeggel borított termében komoran járt-kelt több napon keresztül az Északi féltekén kezdődő telet megelőz napokban. A dühös királyt sem Jégkirálynő, sem a Hófellegek szürke vezére, sem a Jégbirodalom kancellárja, de még az Úszó jéghegyek kapitánya sem merte megzavarni, pedig közeledett az indulás ideje, minden és mindenki készen állt, úgy ahogyan a világ kezdete óta szokott volt történni. S ha a birodalom első emberei némák voltak, akkor hogyan szólhatnának meg a Fagyszázadok hadnagyai, a Hideg szelek brigadérosai. Mind-mind álltak, s várakoztak. S az egyik nap múlt a másik után, Fagykirály fel alá járkált, lépései alatt lassan a hó szőnyeg jéggé kérgesedett.. Végül is Hófellegek szürke vezére, rangban az első, bátorságot merített, s megszólalt:
- Fagykirály Fenség! Eljött az idő, seregünknek indulnia kellene megszokott útjára! Felhőink duzzadnak a fehér, puha hópelyhektől, de készen állnak Fagy, Jéghegyek és a Hideg szelek csapatai is.
- Sehová se mentek ezen télen! - mordult fel király - Majd meglátják az emberek, hogy lesznek meg nélkülünk, mert, ha ők nem tesznek semmit, azért, hogy mi megmaradjunk, akkor mi sem segítünk nekik!
- Nem lesz ez így Jó Uram! - szólat meg Jégkirálynő - A természetnek rendje van, mely seregeidet vezérli. Tél van, ez a fagy, hó és jég időszaka. Öröktől fogva így volt, seregeidnek indulni kell!
Nagyon elcsodálkozott az összes jelenlévő, hiszen Jégkirálynő soha nem szólt bele a Fagykirály a Jégbirodalomra vonatkozó uralkodói döntésébe. Fagykirály összevonta jégkristályok borította vastag szemöldökét, megrázta fehér szakállát, melyből hópelyhek hullottak a jégpadlóra és ellentmondást nem tűrő hangon így szólt:
- Már pedig idén sehová se mennek Jégbirodalom seregei.
Mindenkibe beléfagyott a szó, senki nem mert ellenkezni, de senki sem távozott el a jégtrónus elöl... Teltek-múltak a napok. Jégbirodalom uralkodója és első emberei szótlanul várakoztak a teremben, ahol még hidegebb lett a levegő, mondhatni a korábbinál is fagyosabb, jegesebb... Fagykirály látta, hogy régi, megbízható vezetői nem távoznak, s jégszíve mélyén tudta, a harag diktálta döntése nem tartható. Tudta, hogy a kimondott súlyos, időközbe jégcsapokká merevedett szavai a világ rendje értelmében nem helyesek. Viszont kimondta azokat, nem úgy látta helyesnek, de nagyon szomorú volt a pingvin alattvalóit ért súlyos csapás miatt is... Újabb néhány nap elteltével, jóval túl a Jégbirodalom seregeinek szokásos indulási időpontja után Fagykirály felállt jégtrónusáról, Hófellegek szürke vezére felé fordult, majd jegyes hangon megszólalt:
- Még mindig úgy gondolod, hogy indulni kellene? Minden seregünk még mindig készen áll?
Hófellegek szürke vezére előre lépett, palástjából porhó hullott a jégpadlóra és mindössze csak ennyit mondott:
- Igen. Ez a természet rendje.
Fagykirályt bosszús lett:
- Ugye nem úgy gondolod, hogy a természet rendje csak a Jégbirodalomra vonatkozik? S mi van az emberekkel? Mit tettek ők? Mit tettek a jéghegyekkel, a pingvinekkel? Igen tudom, a természet rendje kötelez! Nehéz kimondanom, de megváltoztatom döntésemet, induljatok el! De! Idén nem úgy fogtok vonulni hófellegek, jéghegyek, hideg szelek, fagy és minden egyes katonám, mint ahogyan szoktatok! Járjátok be a hagyományos utat, de menjetek el olyan tájakra is, ahol még soha nem jártatok! Ott, ahol korábban bőségesen hullott a hó ott most legyen vékony a fehér takaró, de borítsák el vastagon a hópelyhek azokat a vidékeket, ahol még soha, vagy csak nagyon ritkán látták Jégbirodalom követeit. Induljatok, s tartsátok be parancsomat!
- Parancsod szerint királyunk! - hangzott a válasz egyszerre a terem minden pontjáról, s jégkristály csengés, hókavargás közepette távoztak Jégbirodalom seregének vezérei, hogy csapataik élén elinduljanak az emberek világa felé...

S ezen a tél elején sokáig nem találkoztak az emberek hóval, jéggel, hideggel, széllel, majd hirtelen és váratlanul jelentek meg ezek a természeti jelenségek. Úgy történt, mint Fagykirály parancsolta, sok meglepetést, kellemetlenséget és bajt okozva az embereknek, akik megérdemelték, megérdemlik a büntetést...

Jégbirodalom csapatai elérkeztek a Kárpát-medencébe is, azonban idén nem úgy, mint a régi földrajzkönyvben - mint már írtuk - olvashattuk éghajlatunkról: "kemény hideg tél"-ként. A magas hegyekről először legördültek a fagyszázadok, majd gyorsan vissza is vonultak. Hideg szelek kísérték a duzzadó hófellegeket, akik viszont csak szűk rést nyitottak a hópihéknek, melyek csak rövid időre borították fehérbe a városokat, falvakat, mezőket és erdőket. Majd amilyen gyorsan jöttek, olyan hirtelenséggel vissza is vonultak Fagykirály csapatai, s az Óesztendő utolsó, az Újév első napjai - szinte - nem is emlékeztettek a télre. Fergeteg havának első harmadának elteltével a Kárpátok bérceiről újra lezúdultak a hideg szelek kíséretében fagyszázadok, viszont szokásos és jellegzetes kísérőik a hópihék, csak mutatóba jöttek velük. S fagyszázadok megültek városokban, falvakban, mezőkön, erdőkben és elérték tavaink felszínét is. A fagykatonák kitartó harcosok, s ha kellő ideig felügyeletük alatt tudják tartani a vizek felszínét győzelmet is aratnak: a vizet jéggé alakítják. S a hónap közepére a hazai állóvizeket vékonyabb-vastagabb jégpáncél takarta be, jelezvén a természet rendjének megfelelően Fagykirály Jégbirodalmának seregei itt vannak...

Az, hogy az állóvizeinket jég borítja nem túl sok honfitársunkat foglalkoztatja. Örülni, pedig még kevesebben örülnek ennek az időszakos változásnak. Biztosan az örvendők közé tartoznak a nádaratók és a lékhorgászok. A korcsolyázni kedvelők már megosztottak: a természetes jegek igen veszélyesek, és sajnos nem múlik el esztendő súlyos balesetek nélkül, ezért (?) évről-évre egyre kevesebben (?) hódolnak e kellemes téli sport okozta örömeknek. S végezetül szólni kell a búvárok egy részéről, akik a naptári tél beköszönte után napról napra figyelik a jégviszonyokat. Ők azok, akik kedvelik a téli merüléseket, azoknak is a koronázatlan királyát a jég alá merülést...

"A jég alá merülés egy csodálatos dolog, egy nagy élmény, csak ne lenne hideg!" - mondotta egykoron egy búvár. (Nagy igazság.) Valóban, az előkészületek, a merülés végrehajtása, s a merülés utáni - akár még évekkel később is - emlékezés a nem mindennapi merülésre nagy élmény.

A természetes zárt tér, mint merülőhely, az arasznyi, esetleg méteres áttetsző sima "mennyezet" egy sajátos hangulatot ad a jég alá merülésnek. A víz alatti világ a csend világa, mint Cousteau kapitány mondotta volt. Vajon más is megfigyelte-e, hogy a jég alatt, mintha sokkal nagyobb csend lenne. Hideg csend. A felszíntől elválasztó jégmennyezeten végig görgő levegőbuborékok hangja - igaz megtöri a csendet - egy sajátos és érdekes téli zenére emlékeztet.

S a zene forrása, a levegőbuborékok egyúttal víz alatti szobrászként is tevékenykedhetnek: sajátos levegő tócsákat, gömböket, s ki tudja még milyen formákat alkotnak a jég alatt. Érdekesek a formák is: általában minden sima, lekerekített, a levegő buborékok, a jég, s legfeljebb a lék széle határozottan szögletes, éles metszésű. A Balatonban korábbi rianás közelében merülök és ezt az érdekes természeti jelenséget alulról vizsgálók egy egészen más világba kerülnek, Itt az élek, törések, formák a szép mívű természetes kristályok felnagyított másaihoz hasonlíthatók. (Ilyen képződmények lehetnek Fagykirály palotájának falain.)

Fényjátékban is gyönyörködhet a szerencsés merülő: gyakorta az üvegszerű még a vastag jégpáncél alól, a hó mentes felszínre kiláthat a búvár, de kedvező esetben a téli napsütés sugarai behatolnak a vízbe. Általában a jég alá merülésnél jobb látási viszonyok vannak, a "befedett" vizet nem kavarja fel a szél okozta hullámzás, a lebegő szemcsék súlyosabbjai a mélybe süllyedtek.

Az egész valahogy nyugalmat, békésséget áraszt. A békességből, a nyugalomból, akár a biztonságos magány érzetéből időnként a felszínre vezető biztosítókötél rándulása zökkenti ki a búvárt (búvárokat). A magány érzetét a párban, de lassan haladó búvár is többé-kevésbé átérezheti, főleg olyankor, ha nagyon jó az összhangja a társával. "Egy." "Vissza egy". Majd újabb fél-egy perc nyugalom, de egyúttal ott a kötél biztonsága is, a tudat, hogy mutatja az utat, újra a felszínre, oda, ahol barátok, s ha kell segítők várnak.

Az élmények hosszabb-rövidebb időre feledtetik a hideget. Persze annak hatása is jelentkezik előbb, vagy utóbb, ami intő jel. Az élmény a mélybe tart, a szervezet viszont fontos jelzést ad, ideje visszafordulni...

A jég alá merülés nem kaland - mint egyetlen merülés sem az - alapos, körültekintő előkészületek után, e területen jártas és jogosult vezető irányítása mellett, megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültségű, megfelelő felszerelésű búvár fedezze fel a jég fedett víz alatti világot és szerezzen újabb, szép élményeket...

U.i.: Amennyiben a T. Olvasó úgy érzi, hogy most nem egy "szakcikket" olvasott, nos nem téved. Nem volt célunk a jég alá merülés szabályait, felszereléseit és végrehajtását, valamint a problémás helyzetek megoldását összefoglalni. Megemlítjük, hogy a különféle oktatási rendszereknek vannak szabályai, útmutatásai a jég alá merüléssel kapcsolatosan, melyeket minden merülésre vállalkozónak be kell tartania, vagy nem kell merülnie. A "szabályokkal" kapcsolatban megemlítjük, hogy vannak jelenleg olyan előírások, amivel mi pillanatnyilag nem értünk egyet (a későbbiekben sem fogunk). A hivatalos szabályokkal nem kívánunk szembehelyezkedni, pont ezért kerültük a módszertani kérdéseket.

Biztonságos, szép jég alatti merüléseket kívánunk!

Végezetül régi újságokat lapozgatva egy idevágó - humoros - képet találtunk, amit megosztunk a T. Olvasókkal.