2005. OKTÓBER 3-4.

(1. rész) Gondolatok a víz alatti világ környezetkárosításáról és védelméről... (1. rész) Napjainkban senki sem vitatja, hogy számos tengerparton sok a látogató és turisták tömege komoly környezeti terhelést, szigorúbban fogalmazva környezetkárosítást okoz. Ez a felismerés és állítás igaz a közkedvelt merülőhelyekre és a búvárturizmusra is. Nyilvánvaló, hogy az "átlag" turisták, nyaralók, pihenni vágyók száma messze meghaladja a búvárokét, tehát, - egyes vélemények szerint - a vizek környezetkárosításért sokkal inkább az átlag turisták tehetők felelőssé. Persze, mint minden "sommás" állításban, az általánosításokban vannak igazságok és vannak tévedések, vagy hamisságok. Jelen esetben sincs másként, hiszen a világ számos csodaszép tengerpartja azért lett közismert és közkedvelt, azért épültek szállodák, kiszolgáló létesítmények, mivel a víz alatti világ csodáit felfedezni kívánó búvárok révén ismertté, látogatottá váltak...

Melyek valójában a tengereket, tengerpartokat veszélyeztető hatások, minek a következtében került - sok helyen - veszélybe a víz alatti élővilág, különösen a korallzátonyok?

Legtöbben minden bizonnyal a legelső helyre a legnagyobb, a legsúlyosabb környezeti katasztrófákat okozó hatalmas tengeri tartályhajók - elsősorban olajszállítók - baleseteit sorolják. Valószínű azonban, hogy ezek a vitathatatlanul súlyos környezetkárosító események messze nem okoznak akkora pusztulást, pusztítást a tengerekben és azok élővilágában, mint más, folyamatos események.
A környezetet erősen szennyezik a vizekbe, vagy közvetlenül a víz partokra telepített ipari létesítmények, elsősorban az olajfúrótornyok, vegyi üzemek. Igaz, ezeknél a létesítményeknél nincs "robbanás szerű", a média által felkapott katasztrófa, viszont hosszú időn keresztül a folyamatos ipari tevékenység - igaz nem látványosan - de, szépen, lassan folyamatosan károsítja a környezetét.
Sajnos az ipari termelés által keletkezett mérgezőanyagok, sőt nukleáris hulladékok egy részét is a tengerekbe kerül.
Igen jelentős környezetkárosító a hajózás szinte minden "ága". A hatalmas teher, vagy utasszállító hajók - ez utóbbiak általában turisták tömegeit szállítja - elhasznált üzemanyaga, az esetenként a hajózó út biztonságossá tétele érdekében végzett "hajózó út biztosítása", és kikötőik súlyos károkat okoznak a víz alatti élővilágban. (Előfordult olyan eset is néhány évvel ezelőtt, hogy a Vörös-tengeren egy figyelmetlen teherhajó a rosszul kiválasztott útirány miatt - a nélkül, hogy maga megsérült volna -, nagy felületen "leradírozta" a korallzátonyok tetejét.) A kisebb hajók horgonyai a kellemes öblökben a korallszirtek gyilkos ellenségei, de a többnyire kedvtelési célból használt kisebb-nagyobb motoros gyors vízi járművek hajócsavarjai gyakorta okoznak súlyos, nemegyszer végzetes sérüléseket a békés, esetenként kíváncsi, nemegyszer veszélyeztetett nagy(obb) testű élőlények testén. Gyakori áldozatok a tengeri tehenek, a delinek, cápák, de nem egyszer a bálnák, vagy kölykeik.
Számos tengeri üdülőhely tisztítatlan szennyvize, az abban lévő nagymennyiségű vegyi anyag pusztítja a vizek élővilágát.
A tömeges túrizmus - de a megnövekedtet hajóforgalom - következtében a vízbe dobott hulladék mennyisége jelentősen megnövekedik. A víz alatti illegális szeméttelepek, nem csak lehangoló látványt jelentenek az arra járó búvároknak, de a nehezen elbomló fóliák, műanyagok beborítják a korallokat, és szó szerint megfojtják a szirtek egyes részeit.
A "szárazföldi" és víz alatti turisták tevékenységükkel közvetlenül is hozzájárulnak az élővilág, a víz alatti környezet pusztulásához, pusztításához: a tudatlan, figyelmetlen, vagy felelőtlen mozgás a vízben, víz alatt a korallokon, szivacsokon, a lágyabb élőlényeken való gyaloglás, taposás, azokba való belerúgás helyrehozhatatlan károkat okoz.
Hasonlóan - közvetlen természetkárosítás - részesei a víz alatti élőlények, maradványok, roncsok darabjainak gyűjtői. Egyes érdekes tengeri élőlények tömeges gyűjtése megbonthatja egy nagyobb víz alatti terület biológiai egyensúlyát és ezzel súlyos környezeti problémát alakulhat ki.
A tömeges turizmus elősegíti a túlzott parti menti helyi halászat kialakulását, ami a terület étkezésre alkalmas halállományának kipusztításához - kihalászásához - vezet. Egy ilyen helyzet is a biológiai egyensúly elbomlásához vezet. Az ipari méretű halászat is a tengerek - egykoron kifogyhatatlannak vélt - halállományának jelentős csökkenéséhez vezet(het.) A nagyméretű hálókkal történő halászat alkalmával nagyon nagy arányú a véletlenül befogott, s feleslegesen elpusztított, de felhasználásra nem kerülő élőlények mennyisége. A tengeri emlősök és cápák vadászata egyes fajokat a kipusztulás szélére sodorta.
Közvetve járulnak hozzá a víz felszín alatti élőlények pusztításához azok a tengerparti látogatók akik a víz alól származó emléktárgyakat vásárolnak.
Vannak olyanok, akiket annyira elbűvölnek a vízben látottak, hogy közvetlen környezetük, a lakásuk részévé kívánják tenni a tenger egy piciny darabkáját: tengervizes akváriumot készíttetnek otthonukban. Az érdekes díszhalak gyűjtése során számos egyed elpusztul, mielőtt az akvarista boltjába érne, de sokkal nagyobb károkat okoz az egyes területen alkalmazott gyűjtési módszer: a vízbe olyan vegyi anyagot öntenek, amitől a halak elbódulnak. Az "eszméletlen" halak közül azután a begyűjtök válogatnak, viszont számos egyed a méregtől elpusztul, vagy magatehetetlenül kiszolgáltatott áldozata lesz az időközben megjelenő ragadozóhalaknak.
Korunk ipara és emberei egyetemlegesen felelősek az üvegházhatás kialakulásáért, melynek következtében megkezdődött a felmelegedés folyamata. A tengerek - helyenkénti - túlmelegedése a korallok pusztulását eredményezi, viszont ez az ott lévő teljes élővilág pusztulásához vezet. A elmelegedés okozhat kiszáradást, vízszint csökkenést is, ami közvetlen pusztulását okozza a sekélyvíz élővilágának...

A víz alatti élővilág pusztulására már vagy harminc-harmincöt évvel ezelőtt számos tudós, kutató, búvár felfigyelt és felhívta a figyelmet. Történtek is hathatós intézkedések, sőt Föld számos területén egyes országok kormányai különféle intézkedéseket hoztak, melyekkel a károkozás mértékét csökkenteni kívánták.

(2. rész) A veszélyben lévő vizek, víz alatti élővilág érdekében tett intézkedések áttekintése messze túl mutatna írásunkon, ezért néhány, a - magyar - búvárokat is érintő lépésre korlátozzuk a következő - koránt sem teljes - összefoglalást. A bennünket, búvárokat érintő "intézkedéseket" néhány - elsősorban a Vörös-tengerhez kapcsolódó - példán keresztül is szemléltetjük.

Az első és legfontosabb, a búvárokat leginkább érintő intézkedés az, hogy szinte minden jelentősebb búvárterületen a szervezett - helyi vezetők által irányított - merülések engedélyezettek csak. Nyilvánvaló, hogy ez az intézkedés a közvetlen és tudatos környezetkárosítást, környezetrombolást csökkenti.
(Izraelben például búvár "rendőrök" tevékenykednek, s amennyiben a "turista" kárt okoz, akkor a helyi vezetőt megbüntetik, akár még a merültetési jogosítványát is bevonják.)

Igen lényeges intézkedések a víz alatti nemzeti parkok kijelölése, ami - azon kívül, hogy az adott terület megkülönböztetett értékességére is utal - valamilyen mértékben a látogatók számának korlátozására irányul.
(Egyiptomban a közelmúlt intézkedése volt, hogy a Ras Muhhamad környéki nemzeti park, a Jolanda- és a Shark-reef "délről", Hurghadából már nem látogatható. E helyet, merülőhelyeket csak a Sharm-ból induló, külön engedéllyel rendelkező csoportok merülhetik.
Szintén korlátozták a Thislegorm roncs látogatását: a Sharm-ból induló hajóknak előzetesen engedélyt kell kérniük. A hatóságok ezzel a korlátozással a roncs túlterhelését kívánják csökkenteni.
Természetesen a világ más merülőhelyein is igyekeznek az ésszerűség határán belül korlátozni a napi merülök számát, pl. a Medes-szigetek víz alatti világába naponta csak mintegy 120-150 búvár látogathat. Horvátországban az egyéni búvárkodást kívánták korlátozni, ezért a vezetett merülésekhez szükséges engedély sokszorosába kerül az "egyéni engedély". Szomszédunknál is ismert gyakorlat, hogy egyes roncsok - pl. több Rovinj környéki roncs - csak külön, tekintélyes összegekbe kerülő díjakért látogathatók, az arra engedéllyel rendelkező bázisok felügyelete mellett. Ezek a korlátozások szintén a különleges (?) merülőhelyek terhelésének csökkentését (is) szolgálhatják. Az adriai víz alatti természeti parkok látogatásáért fizetett helyi díjak szintén a környezet megóvása érdekében a látogatók számának visszafogására irányul.)

A korallzátonyok megóvását a hajók horgonyai okozta sérülésektől jelentősen csökkenti a kiépített bóják, kikötőkötelek kötelező használata.
(A vörös-tengeri merülőhelyek egyre nagyobb számánál találkozhat a látogató horgonyzó bójákkal. A környezetvédelmi feladatokat - is - ellátó HEPCA néhány éve kezdeményezte e "zátonybarát" kikötőhelyek kiépítését, aminek napjainkra szép eredményei vannak.)

A környezetvédelem érdekében kifejtett tevékenység azonban sok pénzbe is kerül, melynek egy részét a búvárokra hárítják át a hatóságok, különféle "víz használati díj" formájában.
(A Vörös-tenger egyiptomi szakaszán az év első negyedétől a búvároknak napi 2 USD un. vízhasználati díjat kell fizetni.)

A víz alatti élővilág megóvása érdekében a világ - szinte - minden merülőhelyen tilos a vízből bármit is kihozni.

(Egyiptomból történő kiutazás alkalmával a csomagellenőrzések alkalmával előtalált tengeri élőlényeket, preparátumokat, az azokból készült dísztárgyakat elkobozzák - elkobozhatják -, sőt súlyos pénzbüntetést is kiró(hat)nak. Kevésbé közismert, hogy a magyarországi vámszabályok is szigorúan büntetik az olyan tárgyak, eszközök, dísztárgyak behozatalát, melyek a környezetkárosításával összefüggésbe hozhatók. Pont ezért célszerű és kívánatos, hogy ezen "termékek" jegyzékét azok, akik egzotikus ajándékok, emléktárgyak iránt érdeklődnek még az elutazásuk előtt tanulmányozzák. Megjegyzésre érdemes, hogy a Vörös-tengeren a halászat is szigorúan szabályozott tevékenység.)

Valójában az előzőekben ismertetett intézkedések - a számos eredmény mellett - "cseppek a tengerben". A vizekkel, a víz alatti élővilággal kapcsolatos környezetvédelmi intézkedések alapján kimutathatóak eredmények, azonban a törvények, rendeletek, az esetleges szigorú fellépések csak néhány károsító tényező hatását csökkenti, vagy küszöböli ki. Vitathatatlan, hogy az emberek - sajnos, csak egy részének - a gondolkodása is megváltozott az elmúlt évtizedekben. Vitathatatlan, hogy napjainkban - mondjuk - egy tudományos célból szétdarabolt és a vizsgálat céljából a partra hozott korallszirt darab, vagy egy víz alatti robbantás azért, hogy a felszínre úszó elpusztult halakat "tudományos vizsgálat alá lehessen vetni", esetleg tömeges cápamészárlás a legtöbb búvárban jogos elháborodást kelt. Ezzel szemben az utóbbi két esetet a mindenidők egyik nagysikerű búvárfilmjében láthattuk. S akkor, úgy negyven évvel ezelőtt ez nem keltett visszatetszést, ellenszenvet. Tehát vitathatatlan, hogy - sokakban - bekövetkezett szemléletváltás, viszont az ezeknél sokkal nagyobb kihívások, veszélyek - igen gyakran - fel sem tűnnek...

Információk a vörös-tengeri merülőhelyeken bekövetkezett változásokról: IGUANA Kt.