JÉGBONTÓ HAVA?

2005. FEBRUÁR 6.

Február - Jégbontó hava? Idén úgy tűnik, hogy a február nem bontja, hanem "építi" a jeget. Pont ezért fontosnak tartjuk, hogy áttekintsük a téli merülések "királynőjének", a jég alá merülésnek a szabályait. Különösen azért indokolt ez, mivel a Magyar Búvár Szakszövetség 2005. január 1-én hatályba lépett új Merülési Szabályzata számos új elemmel egészítette ki - e területen is - a korábbi előírásokat.

Tekintsük át először az MBSZ Merülési Szabályzatának a jég alá merülésre vonatkozó előírásait:

"12.14 JÉG ALÁ MERÜLÉS
Jég alá merülésnél, alkalmazni kell a hidegvízi, a zárttéri, és az éjszakai merülésekre vonatkozó előírásokat.
Merülni csak az e célból vágott léken, kizárólag állóvízben, legalább 100 mm vastag tömör, stabil jég alá lehet. (Javasolt a háromszögletű lék.) A lékből a jégdarabokat ki kell emelni, a lék felszínén nem lehet jégkása, széle deszkakerettel, vagy egyéb módon legyen csúszásmentesítve. A jég állagának esetleges változásait, mozgásait figyelemmel kell kísérni.
Ajánlott a parttól a lékhez vezető legrövidebb utat szintén csúszás mentesíteni.
A jég alá merülést minden esetben kötélbiztosítással kell végrehajtani. A biztosítókötél legalább 8mm átmérőjű, 5000 N terhelhetőségű kötél legyen. A kötelet ajánlott a felszerelések alatt teherelosztó hevederrel a búvárhoz rögzítetni mindenképp oldható, de biztosított módon. A kötél a búvár mozgását, felszínre emelkedését és esetleges mentését nem akadályozhatja. A búvár felszerelési tárgyait megfelelö módon rögzíteni kell a búváron.

A biztosítókötelet a beszállás helyétől legalább 2-3 méter távolságra, szilárdan le kell rögzíteni, hogy a búvár véletlenül se rántsa be maga után. A csoportos merülés ilyen esetben a jelen szabályzat alkalmazásának keretei között tilos.
A jobb látási viszonyok érdekében célszerű a havat legyezőszerűen vagy sugarasan letakarítani. Merülés befejezése után a kiemelt jeget tilos a lékbe visszahelyezni. A léket távozáskor 1 méter magasan körül kell határolni.
Felszíni kötélbiztosítással történő merülésnél a merülőpár egy merülést végző búvárból és öt a felszínen kötéllel biztosító búvárból áll. A merülőpár mindkét tagja legalább önálló búvár minősítéssel rendelkezzen és legyen gyakorlott az adott körülmények közötti (zárttéri, hidegvízi stb.) merülésekben, illetve rendelkezzen megfelelő szakbúvár minősítéssel.
A merülés résztvevőinek biztonsága érdekében, a merülés végrehajtása során, a merülést végző merülő páron kívül, egy másik párosnak is merülésre kész állapotban kell várakoznia a felszínen."

Mivel az idézett rész hivatkozott a hidegvízi-, a zárttéri- és az éjszakai merülés szabályaira is, illendő, hogy azokat is ismertessük:

"12.13 HIDEGVÍZI MERÜLÉS
Hidegvízinek nevezzük azokat a merüléseket, amikor a víz hőmérséklete +14°C-nál alacsonyabb. Ha víz hőmérséklete alacsonyabb +10°C-nál a légzőkészüléket olyan légző-automatával kell felszerelni, mely az elfagyás ellen védett. A fenti szabály betartása mellett hidegvízi merülésekhez használt felszerelési tárgyaknál, különös tekintettel a légzőkészülékre, minden esetben figyelembe kell venni a gyártó cég ajánlásait. A hidegvízi merülés idejét, a víz hőfokának megfelelően szükséges korlátozni. Ha a víz hőmérséklete +5°C-nál alacsonyabb a légzőkészüléket egymástól független elfagyás ellen védett légzőautomatákkal kell felszerelni. A merülési hely közvetlen környezetében gondoskodni kell a búvárok, és a felszíni segítők számára melegedési lehetőségről."

"13. ZÁRTTÉRI MERÜLÉSEK
13.1 Minden olyan vízteret, ahol a gyors, egyenes vonalú függőleges felszínre emelkedésben a búvár akadályoztatva van, zárt térnek kell tekinteni.

13.2 Természetes zárttéri merülés történhet a vízzel egészben-, vagy részben kitöltött barlangokban, amelynél a felszínre csak vízzel teljesen kitöltött barlangrészen (szifonon) keresztül lehet be-, illetve kijutni (barlangi merülés) és a jég alatt (jég alá merülés).

13.3 Mesterséges zárt terekben végzett merülés, a vízzel egészben-, vagy részben kitöltött mérnöki létesítményekben végzett merülések, valamint a roncsba való behatolással végzett roncsmerülések.

13.4 A zárttéri merülések sajátságos veszélyeket és kockázatokat hordoznak, ilyen merülést kizárólag az a búvár végezhet, aki részesült valamely olyan elismert búvároktatási szervezet képzésében, amely szervezet e tevékenységre minősített és jogosult, valamint a búvár rendelkezik a képzést igazoló szakbúvár minősítéssel.

13.5 A zárttéri szakbúvár minősítések birtokában kizárólag a minősítéseknek megfelelő szintű merüléseket lehet végrehajtani.

13.6 A zárttéri merülések végrehajtásához szükséges szakbúvár tanfolyamokat csak olyan szakbúvár oktató vezetheti, aki rendelkezik valamely olyan elismert búvároktatási szervezet szakbúvár oktatói minősítésével, amely szervezet e tevékenységre minösített és jogosult.

13.7 Jelen szabályzat a zárttéri merülésekre vonatkozó általános szabályokat tartalmazza, az MBSZ, a hazai barlangokban történő merülésekre vonatkozó szabályait a többi illetékes szakhatósággal és szervezettel közösen megalkotásra kerülő Barlangi Merülési Szabályzata tartalmazza."

"12.10 ÉJSZAKAI MERÜLÉS
Éjszakai merülés: ha a természetes megvilágítás hiánya miatt a látótávolság korlátozottá válik. Éjszakai merülés végrehajtásához a búvárok mindegyikének, a tervezett merülés egyéb körülményeinek figyelembevételével szükséges felszerelési tárgyakon kívül, legalább kettő, egy fő és egy kiegészítő, egymástól független lámpával kell rendelkeznie. A lámpáknak a merülés teljes időtartamára, és a víz elhagyásához biztonságosan elegendő üzemidővel és teljesítménnyel kell rendelkeznie. A lámpáknak alkalmasnak kell lennie a búvár műszereinek leolvasására. A lámpák biztosítsák a merülőpároknak, és a merülő csoport mindentagjának a kölcsönös láthatóságot és kommunikációt. A lámpák vegyifénnyel nem helyettesíthetők. A merülőpár négy lámpájából kettő meghibásodása esetén a merülést be kell fejezni. A merülés indulási és érkezési helyét, a felszínen (parton, hajón), és a víz alatt, valamint az esetleges dekompresszióra kijelölt helyet, más fényektől jól megkülönböztethetően meg kell világítani."

Tapasztalataink szerint napjainkban a legtöbb búvár, aki jég alá merül, az szárazruhát visel, tehát indokolt, hogy ebben a sajátos felszerelésben végrehajtott merülési szabályai is szerepeljenek összeállításunkban:

"12.15 MERÜLÉS ZÁRTRUHÁBAN (SZÁRAZRUHÁBAN)
Zártruhában a búvár csak akkor merülhet, ha a búvár és merülőtársa is ismeri a zártruha inflátorának és szelepének kezelését. A zártruha használatakor nyílt vízi merülésnél is megengedett az ólomöv, vagy súlyok biztosítása. A zártruha használatának elsajátításához, a szükséges gyakorlati ismeretek megszerzéséhez szakbúvár tanfolyam elvégzése ajánlott."

A fenti Szabályzat részek tanulmányozása után könnyen megállapíthatjuk, hogy az azokban szereplő számos fontos, a búvár, a merülés biztonságát szolgáló előírás után még mindig marad több olyan kérdés, amiről a szabályalkotó nem rendelkezik kötelezően, tehát a búvár (merülésvezető) döntésére bízza ezeket a kérdéseket.

A teljesség igénye nélkül tekintsük át néhányat - a véleményünk szerint - fontos kérdések közül.

A jég alá merülő búvárok légzőkészüléke

A "Hidegvízi" merüléseknél megfogalmazott szabályok foglalkoznak a légzőautomata (légzőautomaták) kérdésével, s így közvetve a palackszelep (kétcsatlakozó helyes szelepet ír elő +5°C-nál alacsonyabb hőmérsékletű víz esetén) kérdésével.

Úgy gondoljuk azonban, hogy a mivel a búvár zárttérben és egyedül merül, szükséges és indokolt a biztonsága, az esetlegesen szükséges biztonságos önmentés végrehajtása érdekében, hogy elkülönített, (elkülöníthető) levegőkészlettel is rendelkezzen. Ezért úgy gondoljuk, hogy két palackos készülékkel biztonságos a jég alá merülés végrehajtása. (Arra, hogy a búvár iker légzőkészüléket, vagy hidas - külön-külön zárható, két csatlakozóhelyes -, vagy egyéb megoldású készüléket használjon, itt és most nem kívánunk kitérni.)

A jég alá merülő búvárok felszerelése

Az idézett szabályokból következik, hogy az egy fő merülő búvárt, a léknél lévő, a kötelet kezelő (?!?) társa biztosítja, továbbá beöltözve "merülésre készen" egy további merülőpárnak kell a felszínen várakoznia.

Egy esetleges probléma esetén a jég alá merülő búvár mentése akkor hajtható végre, ha az öt biztosító búvár (búvárok) felszerelése a merülőbúváréhoz hasonló minőségű, mennyiségű. Gondolunk itt elsősorban a levegőkészletre, a test hővédelmét biztosító búvárruhára.

E kérdés azért is különösen "izgalmas", mivel a Szabályzat a merülés idejére, mélységére, a léktől való eltávolodás távolságára nem ír elő semmiféle korlátot, továbbá a szabályozó alapján a merülés lehet dekompresszió nélküli, de dekompressziós is.

A merülő búvárok képesítése

Az előzőekből következik, hogy a merülőbúvár biztosítását olyan képzettségű búvárnak kell ellátnia, aki az adott merülés elvégzésére alkalmas és jogosult is. Felvetődik a kérdés, hogy milyen minősítésű, szakirányú képesítésű búvár hajthat végre jég alá merülést, ha minden szabályt be akar (és be is kell!!!) tartani. Fontos továbbá azt is tisztázni, hogy a merülést végrehajtó búvár a léknél lévő társának, illetve az őket biztosító második merülőpárnak milyen képesítésűeknek kell lenniük.

A Szabályzat előírja a jég alá merülő "önálló búvárok" szakirányú (szakbúvár) képesítését. Abban az esetben viszont, ha a merülés mélysége meghaladja a 30 métert, akkor a merülő búvárnak, valamint az öt biztosító további három búvárnak mélymerülő szakbúvár képesítéssel is kell rendelkezniük.

Előfordulhat, hogy a jég alá merülő búvár merülési tervében 30 méternél kisebb mélységű merülést tervez, azonban, ha a merülés helyszínéül választott tó mélysége meghaladja a 30 métert a merülő búvárnak nem, viszont a biztosítását ellátó 3 búvárnak mélymerülő szakbúvár képesítéssel kell rendelkezniük. (Lehetne e kérdést még tovább bonyolítani, nevezetesen, hogy a merülő pár második tagját, illetve a második pár második tagját, stb. ki biztosítja, illetve milyen képesítéssel kell rendelkeznie, de írásunkkal nem kötözködni akarunk, hanem útmutatást adni, gondolatot ébresíteni, figyelmet felhívni.)

A dekompressziós jég alá merülés nem túl gyakori helyzet, de egy ilyen merülési terv esetén is az előzőekben említett mélymerülő szakbúvár minősítés mind a négy búvár részére alapfeltétel.

Némileg tovább "nehezít(het)i" a jég alá merülés végrehajtását, ha az adott körülmények miatt az "éjszakai merülésre vonatkozó" feltételeket is alkalmazni kell, hiszen akkor ezzel a szakirányú végzettséggel is rendelkezniük kell a búvároknak. (V.ö. 4.4. pont) Száraz ruhában viszont szakképesítés nélkül is merülhetnek a búvárok, mivel a Szabályzat e felszerelési tárgy használata esetén csak "ajánlja" a szakbúvár képesítést. (12.15. pont)

A jég alá merülő búvárok nyilatkozata

Nem kívánjuk hosszan fejtegetni, de véleményünk szerint egy jég alá merülés formája "szervezett merülés" lehet, de azon belül akár "szervezett, de nem vezetett", vagy "szervezett és vezetett" merülés. (Ezekkel az új fogalmakkal, tartalmukkal, a vonatkozó előírásokkal is fontos megismerkedni - nem csak a jég alá merülő - búvároknak. Szabályzat 5. sz. és 6. sz. pontjai.)

A Merülési Szabályzat 5.1. és 5.2. pontjai az alábbiakat mondják ki:

"Sportegyesületek és sportvállalkozások, illetve szabadidős-légzőkészülékes búvárszolgáltatók által szervezett merüléseknél, a 4. fejezet alapvető szabályain kívül, az alábbi szabályokat is be kell tartani."

"Szervezett, de nem vezetett nyíltvízi merülésen legalább önálló búvár, minősítéssel rendelkező búvárok vehetnek részt, merülőpárt alkotva. Szervezett merülés esetén a búvárnak nyilatkoznia kell, hogy rendelkezik érvényes orvosi igazolással és az adott merülésre önként, egészségileg, fizikailag, pszichikailag alkalmas állapotban vállalkozik." (Kiemelés a Szerkesztőségtől.)

A búvár alapvető joga, hogy döntsön arról, hogy az előzetes elgondolásai, jelentkezése, stb. ellenére "bele megy-e" a vízbe, vagy akár közvetlenül a merülés megkezdése előtt, a víz mellett eláll a merülési szándékától. Magyarul merülésre senki nem kötelezhető.

Természetesen kell, hogy legyen kivétel ez alól a szabály alól is. Az elmúlt évtizedekben a "kivétel", a merülésre kötelezhető személy a biztosító búvár volt, hangsúlyozni kell, hogy életmentés esetén. Azonban a biztosító búvár e feladatra, az esetleges mentésre, a merülésre történő kötelezettségre, előzetesen felmérve a körülményeket, feladatot, felszerelését, stb. a merülések megkezdése előtt, előzetesen vállalkozott, melyről írásban is nyilatkoznia kellett.

A kedvtelési célú sportbúvárkodás elterjedése, kiterjedése, az alkalmazott módszerek, a felszerelések, a búvárképzés fejlődése "elhalványította" a szabadidős merülések alkalmával a biztosító búvár szerepét, tevékenységét. Ennek két alapvető oka is volt: egyrészt a búvárok tevékenységüket párban végezték, ahol a társbiztosítás, a társmentés szerepe szinte kizárólagossá vált. (Nem mond ellent ennek az állításnak, hogy bizonyos helyzetekben a búvár önmentési technikákat is alkalmaz(hat)). A másik alapvető ok, hogy a kedvtelési célú sportbúvár - ismereteink szerint - soha nem hajt(ott) eddig végre egyedül merülést, tehát most egy egészen új helyzettel állunk szemben. (Megemlítjük, hogy a biztosító búvárral kapcsolatos "fogalmi meghatározások" a korábbi Merülési Szabályzatban szerepeltek.)

Fentiek alapján - megítélésünk szerint - a jég alá merülést végrehajtó búvárok nyilatkozatának a merülésre önként történő vállalkozáson túl, a szükség esetén, a "személy mentésére" történő vállalkozást (kötelezést) is tartalmaznia kell. (A mentés végrehajtását segítheti, hogy a "szervezőnek" merülési tervet és mentési tervet is kell készítenie, s a helyszínen biztosítania kell a szükséges mentő felszerelést, gondoskodnia kell a segítség hívás lehetőségéről, stb. Szabályzat 5.3. pontja)

A jég alá merülés megtervezése

A Merülési Szabályzat kimondja, hogy "minden légzőkészülékes búvármerülést megelőzően merülési tervet kell készíteni." (7.1. pont)

A Szabályzat, viszont nem tartalmaz utasítást a jég alá merülés esetében a tervezésre. A merülés tervezéssel "érdemben" a Szabályzat a 9. pontban, illetve annak alpontjaiban (dekompresszió nélküli, illetve dekompressziós merülések) foglalkozik, viszont ezek az előírások, számszerű adatok nyílt vízi merülésre vonatkoznak, tehát nem megfelelőek egy természetes zárttérben, jelen esetben a jég alatt történő merülés megtervezéséhez. Mivel a Szabályzat a zárttéri merülések esetében sem tér ki a merülés tervezésére, pontosabban két elkészítés alatt lévő mellékletre hivatkozik (3. sz. melléklet: Barlangi merülések szabályai (Kidolgozás alatt), 4. sz. melléklet: Behatoló roncsmerülés), tehát a jég alá merülő búvárnak önmagának a lehető legbiztonságosabb megoldás mellett kell döntenie. Ebben az esetben - megítélésünk szerint - a merülés levegőtervezésére az u.n. "harmad szabály", vagy a "feles szabály" jelenti megfelelő biztonságot. (Megjegyezzük, hogy a Szabályzat a nyílt vízi dekompressziós merülések esetében a harmad szabály alkalmazását írja elő, némi szigorítással.) Amennyiben a jég alá merülő búvár az említett két levegőtervezési eljárás közül választ, akkor "automatikusan" a tartalék levegő mennyiségét is meghatározza. (Megjegyezzük, hogy a "szabályválasztás" még nem jelenti egyúttal a merülés során történö levegö felhasználás megtervezését is.)

Tisztelt Olvasó! Tisztelt jég alá merülő Búvár!

Viszonylag hosszúra nyúlt írásunkkal a jég alá merülő búvár, az ilyen sajátos, nehéz, de szép merülések biztonságát kívántuk segíteni.

Amennyiben írásunkkal, gondolatainkkal, javaslatainkkal kapcsolatban véleménye van - értsen egyet velünk, vagy gondoljon másként valamit - kérjük, hogy írja meg Szerkesztőségünknek. Szívesen tanulunk, ismerünk meg hasznos, vagy hasznosítható gondolatokat, s természetesen, igénye esetén, oldalainkon levelét megjelentetjük, közzé tesszük.


KOLLÁR K. ATTILA