A HÁROM MUSKÉTÁS EGYIKE, FREDERIC DUMAS

2015. JANUÁR 14.

102 évvel ezelőtt, 1913. január 14-én született Frederic Dumas a franciaországi Albi városában. Beteges gyermek volt, ezért születi a tengerparti Sanary városába költöztek a 6 éves Dumas-sal. A tenger közelsége egy életre meghatározta Dumas életét, kezdetben az úszás szenvedélyének hódolt, majd 1936-ban egy kanadai turistától eltanulta a a víz alatti halvadászatot. Ettől kezdve szinte minden szabad idejét ennek a tevékenységnek szentelte. Szigonypuskákat, szigonyokat barkácsol, az akkor használatos Fernez szemüveget légzőcsővel kiegészített maszkra cserélte, uszonyt készített. (A búvárfelszerelések fejlesztésével később is foglalkozott: nevéhez fűződik a a légzőkészülék váll- és ágyékhevederes rögzítése, 1953-ban (1958-ban?) kifejlesztett egy önálló levegőfeltöltéssel rendelkező búvárgallér „őst” is.)  Két évvel később megismerkedett a szintén szenvedélyes víz alatti vadásszal, Philippe Tailliezzel, aki bemutatta neki Jacques Yves Cousteaut. S ezzel megalakult a „három muskétás társasága”.

A közös szigonyos vadászatok vetélkedős örömének véget vetett a világháború és Franciaország megszállása miatt a három barát az ország távoli részeire vetődött. A muskétásokat azonban 1943-44-ben újra találkoztak, s folytatták közös szenvedélyüket. A víz alatti világ felfedezésében hatalmas lépést - és persze új utakat, célokat - jelentett számukra az ebben az időben megszületett a Cousteau-Gagnan találmánya, az Aqua Lung, az autonóm, automatikus működésű, sűrített levegős légzőkészülék.

A világháború befejezésével Tailliez, mint rangidős tengerésztiszt vezetésével megalakult a Tengeralatti Kutatócsoport (GRS), melynek Dumas - becenevén Didi - polgári szakértőként tagja lett. S így rövidesen a három muskétás - néhány új társukkal - együtt dolgozott az Esquillade, a VP 8, majd az Albatros hajókon. A merülés, a víz alatti világ már nem a csak a szórakozást jelentette a búvároknak: a hajózásra veszélyes roncsokat kutattak fel, részt vettek az aknamezők felderítésében és hatástalanításában. S ezek az életveszélyes merülések során rengeteg tapasztalatot szereztek. Ebben az időben állította be - 1944-ben - Dumas az első mélymerülési rekordot: 62 méterre merült az új légzőkészülékkel. A merülések és a megoldandó feladatok alapján a búvárok újabb és újabb víz alatti felszereléseket, eszközöket találtak ki (pl. víz alatti szán), amit a hajók technikai személyzete el is készített számukra.

S megjelent Dumas búvár életében a víz alatti filmezés. Cousteauval és Tailliezzel még 1943-ban forgatták a Hajóroncsok (L`epaves, Épaves) című rövidfilmjüket, amit azonban a háború miatt csak 1946-ban mutathattak be. A Dumast a tengeri felfedező merülések, a filmezés mellett mindenmás, búvárkodás adta lehetőség érdekelte. A Kutatócsoport 1946-ban a Vaucluse forrásbarlangban végrehajtott felfedező merülés alkalmával közel került barátjával, Cousteauval a halálhoz. (A majdnem lett tragédia az volt, hogy a hibásan működő kompresszorból szénmonoxid került a palackjukba.)

Majd, 1951-től következtek a legendás Calypsón eltöltött búvárévek, ahol részese és vezető búvára volt az összes víz alatti felfedezésnek, készítője-szereplője az ott készült filmeknek.  Cousteau-val közösen megírták a Csend Világa  című könyvüket (a Le monde du Silence 1954-ben jelent meg), amit később Dumas közel tíz egyéni kötete követett. A Csend világa című Arany Pálma díjas filmnek is egyik „főszereplője” lett.

Didi számtalan roncsnál merült, azonban a tuniszi partoknál megtalált antik mahdiai gálya a figyelmét a víz alatti régészet felé irányította. A későbbiekben világ számos pontján - többek között Törökországban, francia partoknál, Dél-Amerikában - vett részt víz alatti régészeti kutatásokban, tekintélyes nemzetközi szakértők társaságában. Hosszú éveken át a CMAS Régészeti Bizottságának elnökeként támogatta-segítette a tudományos célú víz alatti régészet ügyét. Írói munkásságának legjelentősebb részét is a víz alatti régészeti tárgyú munkák képezték.

S gyorsan haladtak az évek, 1965. júniusában a haditengerészet felmondta szerződését, nyugállományba helyezte az akkor 52 éves Didit. Ezt követően visszavonult Portissol Sanary-ban lévő házába, ahol főleg írói munkásságának élt és a CMAS tisztségével járó feladatait végezte. Frederic Dumas 78 éves korában, 1991. július 26-án Toulonban hunyt el, hamvait a Gard megyei Lédignan településen helyezték örök nyugalomra. Frederic Dumas rendkívül gazdag búvár tevékenységének és életútjának emlékeit a Sanary-sur-Mer-ban lévő, a nevét viselő múzeum őrzi.


Kollár K. Attila