2014. FEBRUÁR 5.

Egy új tanulmány szerint az Atlanti-óceánban élő, apró termetű és karcsú sisakos delfin természetes hibridizáció révén fejlődött ki két, egymással szoros rokoni kapcsolatban álló fajból. A nemzetközi kutatócsapat PLoS One folyóiratban közölt tanulmányában molekuláris elemzéssel élt a sisakos delfin, valamint a vele szoros rokoni kapcsolatban álló trópusi és csíkos delfin vizsgálatára. Arra a következtetésre jutottak, hogy a sisakos delfin természetes hibridizáció révén fejlődött ki,  ez a folyamat növényeknél, halaknál és madaraknál igen elterjedt, ám emlősöknél annál ritkább.

A sisakos delfin, vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) rendszertani besorolása régóta kihívást jelentett a szakembereknek, akik eredetileg a hosszúcsőrű delfin alfajának hitték. Ennek az (is) az oka, hogy nehéz megkülönböztetni, illetve azonosítani. Végül 1981-ben az alapos morfológiai elemzések során kiderült, különálló fajról van szó. A jelenlegi vizsgálatban a faj eredetét és kapcsolatait érintő kérdéseket szerették volna tisztázni részletekbe menő genetikai elemzésekkel. A sisakos delfin általában az Atlanti-óceán trópusi és mérsékelt égövi vizeiben él.

A sisakos delfin legfőbb jellegzetessége, hogy a hátúszó középen helyezkedik el. Az újszülöt kb, 80 centiméter, míg az 50-90 kilogramm súlyú felnőtt állat 1,7-2 méter hosszúságú. Közepesen mély vizekben él, éjjel táplálkozik főleg halakat, kalmárokat és polipokat fogyaszt. Többnyire 5-50 fős csoportokban él, de észleltek már 500 egyedből álló populációt is. Társulhat trópusi delfinekkel, és szívesen úszik a hajók orránál, de előfordul, hogy megközelíti a csónakokat is. Ugrás közben néha megpördül a tengelye körül, általában a hátára vagy az egyik oldalára zuhan. A Mexikói-öbölben megfigyelték, hogy időnként vannak olyan magas és bonyolult ugrásai is, mint a hosszúcsőrű delfinnek. (Wikipedia alapján – Szerk. megjegyzése)

Szemügyre vették a szabadon élő delfinektől vett és elhullott egyedekből kinyert bőrmintákból származó magi és mitokondriális DNS-t. 72 delfintől – sisakos, trópusi és csíkos – származó mintákból felerősítettek egy mitokondriális DNS- és hat magi DNS-markert, hogy így elemezhessék a sisakos delfin és rokonai közötti evolúciós kapcsolatot. A markerek közötti eltérésre szerintük a legmegfelelőbb magyarázatot a természetes hibridizáció nyújtja. Felfedezték, hogy míg a sisakos delfin mitokondriális genomja leginkább a csíkos delfinéhez hasonlít, magi (nukleáris) genomja szorosabb kapcsolatot mutat a trópusi delfinével. Megjegyezték, még sor kerülhet további hibridizációra, igaz, alacsony mértékben.

Korábban ezt a delfinfajt leginkább a véletlen kifogás veszélyeztettette, amely napjainkra egyes területeken közvetlen halászattá alakult, részben emberi fogyasztás, részben cápa csaliként való felhasználása miatt. A sisakos-, vagy háromszínű delfin védett faj és már 2010-ben szerepelt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.

Forrás: hirado.hu