Emlékek a hazai búvároktatás történetéből… Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1928-ban a Pesti Hírlap egy képriportban mutatta be a Hevesi Károly búvármester irányításával Újpesten működő első magyar búváriskolát.

Érdekesség, hogy ugyanebben az évesztendőben a Tolnai Világlap november 28-i számában is megjelent Hevesi Károly búváriskolájáról egy terjedelmes, illusztrált írás, Búváriskola Újpesten címmel. A riport készítője cikkében bemutatta a nehézbúvárok akkori életét, felszereléseit és munkájukat.

Évforduló - 90 évvel ezelőtt történt… Ugray Károly fiatal tisztként (képünkön) 1923-ban került a m. kir. (magyar királyi – Szerk. megjegyzése) Folyamőrség újpesti Gróf Csáky laktanyájába műhelyfőnöki beosztásba. Itt ismerkedett meg a búvárokkal, a búvárkodással, mely alapvetően meghatározta az egész életét és a hazai nehézbúvárkodás-iparibúvárkodás elkövetkezendő négy-öt évtizedének jelentős fejlődését.

A Csáky laktanyába kerülése utáni évben – mint már műszaki hivatali főnök – búvárvizsgát tett. Parancsnokai engedélye alapján összegyűjtötte a trianoni békediktátum miatt szétszóródott búvárfelszereléseket és nagy energiával látott hozzá a búváregység megszervezéséhez. Tanulmányozta a nyugat-európai búvár szakirodalmat, majd búvárszabályzatot készített, mely elsősorban folyóvízben végzett víz alatti munkákra vonatkozott, tehát lényegében újraszervezte, új alapokra helyezte a Folyamőrség (1939-től m. kir. Folyamerőkre változott a Folyamőrség neve. – Szerk. megjegyzése) búváregységét. Engedélyt kért és kapott rendszeres merülési gyakorlatok megszervezésére, melyek során igen gyakran közhasznú, ún. civil, polgári feladatokat is végeztek búvárai. Mivel a tényleges katonai szolgálat letelte után a katonabúvárok leszereltek és újak vonultak be, ezért az általa szervezett, irányított búvártanfolyamok, az újoncok búvárkiképzése folyamatos feladatot jelentett. (Képünkön Ugray a nehézbúvár és öltöztetői mögött áll egy újonc búvárkiképzés gyakorlati foglalkozáson.)

Az 1930-as évek második felére egy komoly elméleti felkészültséggel és nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, jól felszerelt búváregységet szervezett meg. Az 1941-es évtől a háborús kárelhárítások új feladatok elé állították – roncsok felmérése, azokba történő behatolás és darabolásuk, illetve emelések – a Folyamerők búvárait, melyekben kiválóan helytálltak. 1945 tavaszára viszont hazánk már romokban hevert, s nem volt olyan jelentősebb híd, vagy vízi műtárgy, mely nem sérült meg, vagy pusztult el. (Egy korabeli szemrevételezésen alapuló felmérés szerint 403 roncs volt a Dunában.) Ugray Károly a háború után jelentkezett az ún. igazolóbizottságnál, igazolták, rendfokozatát meghagyták, majd átirányították a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumba, ahol feladatául kapta a hajók és hidak roncsemelési munkálatainak megszervezését. A vesztes háború és a szörnyű pusztítások Ugrayt szinte ugyanolyan feladat elé állították, mint amelyekkel a pályája kezdésekor találkozott, lényegében mindent a semmiből kellett újraszerveznie, az alapoktól kellett kezdenie. Ami talán kedvezőbb volt az 1923-as kezdésnél, hogy több gyakorlott és kipróbált búvára gyorsan hazatért a hadifogságból, akikre alapozhatott az a kezdeti – elsősorban „roncstalanítási” – búvármunkákban, majd új búvárok képzésében. A roncsok eltávolítása után a búvármunkák jellege megváltozott, elkezdődtek a nagyszabású építések, melyekben Ugray Károlyra további jelentős feladatok hárultak. 1950-ben kinevezték a Közúti Hídfenntartó Vállalat igazgatójának, majd később a búvárok, tűzszerészek, hajósok tevékenységét összefogó fő építésvezetője lett. Ezt a beosztását az 1961-es nyugdíjazásáig töltötte be, de utána is szinte napi gyakorisággal élete végéig – 97 éves korában, 1998 júniusában hunyt el – felkereste az ÁBKSZ búvár központot. Ugray Károly munkásságának bemutatásakor fontos megemlékezni arról, hogy gazdag és sokrétű elméleti-, valamint gyakorlati ismereteit az 1953-ban megjelent „Búvárismeretek” című könyvében foglalta össze, mely napjainkig is az egyetlen nehézbúvár- és búvármunka ismereteket tartalmazó, magyar nyelven megjelent módszertani szakkönyv. Ugray Károly kitartása, saját és búvárai eredményei bizonyították hivatástudatát, a búvármunkák iránti elkötelezettségét. Méltán tekinthetjük Őt a folyó- és édesvízi nehézbúvár tevékenység, a búvármunka végzés, a „búvármesterség” magyarországi megalapozójának…