A medúzák az állatvilág legegyszerűbb képviselői közé tartoznak, szöveteik 97 százalékban vizet tartalmaznak. Az egyszerűség azonban nem egyformaságot jelenti, ezek a csalánozók (Cnidaria) törzsének egy altörzséhez tartozó lények méretükben, formájukban és színükben is jelentős különbséget mutatnak. Számos medúza szép és megkapó látvány a víz alatt, különösen az áttetsző, lüktető mozgású kelyhek. Ugyanakkor a medúzáknak rossz hírük van, ami nem alaptalan, mivel sok fajuk csípése kellemetlen, de vannak olyanok is melyek életveszélyes, sőt halálos sérülést is okozhat. (A medúza veszélyessége már az ókortól jól ismert, vélhetően nem véletlen, hogy a görög mitológiában szereplő, egy, a világvégén lakó szörnyet Medúza névvel ruházták fel. Ez a lény oly borzalmas látvány volt, hogy aki rápillantott, az azonnal kővé vált. Megnyugtatjuk a T. Olvasót, hogy e szörnyet egy ember Perszeusz (Zeusz és Danaé fia), Mükéné királya elpusztította.) Az elmúlt években gyakran jelent meg a médiában hír arról, hogy olyan tengerpartokat árasztottak el - gyakran veszélyes - medúzák, ahol korábban nem, vagy csak ritkán, kis számban fordultak elő ezek a lények. A tudományos vizsgálatok azt a választ adták az egyre gyakoribb medúzainváziók okára, hogy a tengeri halállomány erőteljes csökkenése miatt a medúzákat élelemkeresési ösztönük a tengerparthoz egyre közelebb hajtja…

Van a medúzáknak olyan faja is, amelyik édesvízben él – képünkön –, innen is a Craspedacusta sowebIi magyar neve: édesvízi medúza.

Ez az állat a legtöbb tengeri medúzához hasonlóan két alakkal, egy helyhez kötött életet élő, 2 milliméter nagyságú, tapogató nélküli polipformával és egy szabadon úszó medúzaformával rendelkezik. A víz között az 1-2 cm átmérőjű, fehér színű, félgömbszerű ernyőből álló - a többi medúzához hasonlóan - lüktetve helyet változtató apróságokkal találkozunk. Az édesvízi medúza Kínában őshonos, a Jangce-folyórendszeren kívül először mesterséges tavakban fedezték fel. Napjainkban már megtalálható Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában és Ausztráliában, s Magyarországon is. A Craspedacusta sowebIi az eredeti élőhelyéről az 1920-as években történő elterjedése a véletlennek köszönhető: az állatka még polip formájában rátapadt olyan vízinövényekre, melyeket kereskedelmi célból a világ más pontjaira szállítottak. Érdekesség, hogy ezek az aprócska medúzák csak időről-időre jelennek meg, még olyan helyeken is, ahol korábban már többször előfordultak. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy akkor bukkannak fel, ha a víz hőfoka legalább 25 fokos. A másik ok szintén a vízhez kapcsolódik, kizárólag biológiailag tiszta vízben élnek, illetve szaporodnak. Közismert, hogy időről időre találkozhatunk ezekkel az emberre nem veszélyes kis áttetsző kelyhecskékkel a Palatínus-tóban, de beszámoltak búvárok arról, hogy láttak édesvízi medúzát a Gyékényesi Kotró-tóban, a Mályi-tóban és az Omszki-tóban. Észleltek még ilyen medúzácskákat a Szigetközi-Duna szakaszon, a Kis-Tokaji tóban, sőt a Drávában is. Érdekesség, hogy idén augusztus 21-én a Salgótarján közelében lévő ún. Középbánya-tóban fedezték fel az édesvízi medúza jó néhány példányát, ahol korábban még soha nem észlelték a jelenlétüket.