Búvárinfó

…ezúttal arról, hogyan nyelik el a planktonokat a vízi élőlények. No, meg többet tudunk (megismerhetjük) a Megachasma pelagios-ról. Valószínűleg ez a lény – egyébként a cápák egy faja – kevéssé ismert T. Olvasóink előtt. (Bevalljuk, Szerkesztőségünk tagjai sem sokat tudtak erről a porcoshalról, mielőtt írásunk alapjául szolgáló cikk fel nem keltette az érdeklődésünket.)

Először röviden ismerkedjünk meg ezzel a ritka cápafajjal. A Megachasma pelagios, az óriásszájú cápa a porcos halak (Chondrichthyes) rendjébe, a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjének óiásszájúcápa-félék (Megachasmidae) családjába tartozó egyetlen faj. Fő élettere a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceán. A nappalokat 300-400, éjszakáit 120-150 méteres mélységben tölti, így gyakorlatilag a búvárok nem találkoznak vele és igen ritka az is, hogy kutatók élő példányokat megfigyelhessenek. (Persze ez alól az általánosságban megfogalmazott állítás alól is van kivétel, amiről a T. Olvasó rövidesen maga is meggyőződhet.) Az óriásszájú cápa a nagy, illetve rendkívül nagyméretű cápákhoz sorolható. A felfedezése óta ismertté vált 42 egyed (!) méretéből megállapítható, hogy a kifejlett hímek általában 4,4-5,3 méteresek, a nőstények testhossza 5-5,5 méter közötti. Jellemző rá – mondhatjuk – aránytalanul nagy fej, és az úgy nevezett középállású száj, ami a cápáknál rendkívül ritka. Az óriásszájú cápa – hasonlóan az érdes rablócápához (Rhincodon typus) és rokonához, az óriáscápához – plankton szűrögető életmódot folytat. Fő tápláléka egy, a nyílt óceán az úgynevezett szürkületi zónában (a tudományos szaknyelv az 500-1200 méteres óceánréteget bathypelágikus régiónak nevezi) gyakori aprócska, alig 3 centiméter nagyságú rákféle, a Thysanopoda pectinata. A táplálkozásával kapcsolatos kutatásokat jelentősen megnehezíti, hogy még sosem láttak táplálkozni ezt az állatot. A táplálkozásának módszerével kapcsolatban két elmélet létezik, de erről majd később! Szaporodásáról mindössze annyit tudni, hogy elevenszülő, de az újszülött állat mérete ezideig ismeretlen. Az alábbi rövidke filmen megfigyelhetünk élő óriásszájú cápát!

A Megachasma pelagios-t a tudomány nem régen ismeri. Először 1976-ban, a Hawaii-szigetek partjainál hajózó kutatók fedezték fel egy példányt, amikor az a horgonykötelükre akadt. Az új faj létezését hivatalosan csak 1983-ban jegyezték be. A tudósok a Megamouth becenevet adták neki az aránytalanul nagy és széles szája miatt. Az első példány előkerülésétől számítva napjainkig mindössze ötven példányt láttak belőle, hiszen szinte a teljes életét a mélyben tölti. Egy élő példányt végül is 2009-ben sikerült kifogni. A kutatókat leginkább az foglalkoztatja, hogy mire, pontosabban hogyan használja hatalmas száját a cápa táplálkozáskor.

Mint korábban már említettük, táplálkozó óriásszájú cápát még soha senki nem látott. Az elpusztult példányok gyomortartalmából arra lehet következtetni, hogy a táplálkozási módja hasonló – a planktonevő – óriáscápához, illetve a legnagyobb élő halhoz, a cetcápához.

A tokyoi egyetemtől Taketeru Tomita és kollégái a óriásszájú állkapcsának a működését vizsgálták, és arra próbáltak rájönni, hogy vajon a cápa felszívja-e áldozatait, vagy inkább nyitott szájjal úszik végig egy rajon, remélve a legjobbakat. A cápa nyelvén lévő porc (ceratohyal) a kulcs. Ez a porc ugyanis lefelé tolja a nyelvet a szíváskor, hogy így több hely maradjon a szájban. Azoknál a cápafajoknál, amelyek felszívják áldozatukat, a porc rövid és merev. Az óriásszájú nyelvén lévő porc azonban hosszú és nyúlánk, Tomita szerint az állat képtelen a plaktonok felszívására. Ezt az állítás az ausztrál Ryan Kempster kétségbe vonkja. Szerinte az óriásszájú olyan sok vizet tárol a gyomrában, hogy ha nyitott szájjal beúszna a planktonok közé, inkább eltolná őket és nem benyelné azokat. Kempster azt gyanítja, a szívást csak akkor kezdi el, mikor olyan sok plakton van körülötte, hogy a táplálkozás nem jelent különösen nagy erőfeszítést. Ugyanakkor Kempster véleménye szerint mint sok más mélytengeri ragadozó, valószínű az óriásszájú is fénnyel csalogatja magához áldozatait. Állítását arra alpozza, hogy agy általa vizsgált egyik egyednek világító sáv futott végig a felső állkapcsa mentén. Az óriásszájú - sok más halhoz hasonlóan - érzékelheti a gyenge elektromos mezőt, és fején lévő foltokban előrenéző szenzorok vannak. Kempster szerint a cápa a világító állkapcsával magához csalogatja planktonokat, és érzékelői segítségével dönti el, mikor vannak elég közel ahhoz, hogy benyelhesse őket.

Végezetül ajánljuk a T. Olvasónak az alábbi, közel tíz perces videót, melyben először úgy 2 percnél bukkan fel jószágunk, de addig is egyedülálló felvételek láthat!