Búvárinfó

???
A csikóhal…
Bocsánat…!

A furcsa és gyönyörű csikóhalak évszázadok óta lenyűgözik az embereket. A kutatók most azt állítják, tudják, hogy a szokatlan kinézetű hal miért fejlesztett ki lószerű fejet és s-alakot.

A csikóhalak (régies néven csikócák, vagy tengeri csikók) (Hippocampus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe és a tűhalfélék (Syngnathidae) családjába tartozó nem.

Csikóhal

Gyakorlatilag szinte a világ minden tengerében, óceánjában találkozhat velük a búvár, az egészen sekély vizektől nagy mélységekig egyaránt. Talán a legkülönlegesebb egyedük a cafrangos halnak, máskor tengeri sárkánynak is nevezett csikóhal (Phyllopteryx eques), amit a felületes szemlélő inkább víz alatt bokrocskának nézheti, mintsem állatnak. A csikóhalak változatos színűek, melyek közül a legkisebbek még 2 centiméteresek sincsenek, míg a faj óriásai akár 35 centiméterre is megnőnek. A csikóhalak mindegyike ragadozó. A többnyire tartós párkapcsolatban élő jószágok, némelyiküknél érdekes és szép látvány az udvarlás szertartása, amit sajátos tánccal fejeznek ki. A csikóhalak egyes fajait előszeretettel tartják akváriumban, de igazi nagy veszély ezekre az érdekes kis lényekre, hogy hatalmas mennyiségben fogyasztják a Távol-Keleten.

Cafrangos hal

A Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány kimutatta, hogy az egyenes testű tűhalakhoz hasonlítva - melyekből kifejlődtek -, a tengeri csikóhalak képesek a sokkal távolibb zsákmányra is lecsapni. A csapat következtetései szerint, a csikóhalak finom hajlatai úgy fejlődtek, hogy segítsék a vadászatot és táplálkozást.

Mind a csikóhalak és tűhalak apró, tengeri élőlényekkel táplálkoznak. Lecsapnak rájuk, és ormányukba felszippantják őket. Ám a legtöbb tűhallal ellentétben - melyek egyenesen zsákmányuk felé úsznak -, a csikóhalak megvárják, míg apró zsákmányaik elhaladnak előttük. Nagy sebességű felvételek és matematikai modellek segítségével, Sam Van Wassenbergh, belgiumi kutató kimutatta, hogy a hal „nyakánál” lévő görbület lehetővé teszi, hogy a távolabb levő zsákmányra is lecsapjon.

„Fejüket felfelé forgatják, hogy szájukat közelebb juttassák a felettük elhaladó zsákmányhoz” - mondja a kutató. Az állatok kanyargós teste azt jelenti, hogy amikor így tesznek, akkor szájuk előrefelé is mozdul, és segít felszippantható távolságba hozni az elhaladó, apró rákféléket. „Elméletem szerint volt egy ősi, tűhalszerű hal, melyből kifejlődött ez a sokkal rejtélyesebb életvitel” - magyarázza Wassenbergh. A „kiváró táplálkozó” irányába történő magatartás-változás azt jelentette, hogy olyan zsákmányt kellett elkapniuk, mely messzebb volt - magyarázza.
Ezért az új halak aztán s-alakú csikóhalakká fejlődtek, melyek egész testüket tudják használni a hirtelen támadásra. „A farkukkal markolnak, hogy hozzátapadjanak a tengeri hínárhoz, és megvárják, míg a zsákmány elérhető távolságba kerül.”