Búvárinfó

A napokban fiamtól, Krisztiántól egy (elektronikus) levelet kaptam, melyben ez állt: „Ők is a barátaid?” Volt még a rövidke levél mellett egy cím is. Azonnal elolvastam a cikket amire felhívta figyelmemet, mivel a kérdésből tudtam, hogy polipokról szólhat az írás. (Valamikor nagyon régen, még 2000. augusztusában jelent meg a BÚVÁRINFÓ-ban egy cikkem - azóta is a nagyon sok írásom közül ez az egyik kedvencem - „Barátom a polip” címmel. Jelenleg is olvasható oldalunk Élet a víz felszíne alatt című részében.) A cikk olvasása közben megértettem a kérdést, mivel a Hapalochlaena lunulata-ról szólt, a kékgyűrűs polipról.

Ez a lábasfejűt a világ kilencedik legveszélyesebb állatának tartják. (A kékgyűrűs polip a veszélyes állatok listáján a kilencedik, közvetlenül mögötte foglal helyet a nagy fehér cápa.) Ennek a kis méretű veszélyes jószágnak az élettere az Indiai- és a Csendes-óceán Japántól Ausztrália észak-keleti részeinek part menti, többnyire sekély vizei. Gyakorta kagylóhéjakban bújik meg és előfordul, hogy apálykor a parti sziklák mélyedéseinek tócsáiban marad. Nevét onnan kapta, hogy amikor megzavarják, az egyébként világos színű állat bőre besötétedik, és karjain élénk kék színű gyűrűk jelennek meg. Mérge igen erős, egyetlen állat annyi mérget képes termelni, amely elég lenne huszonhat felnőtt ember megölésére. A szakirodalom szerint az állat csípése fájdalommentes (nem erősen fájdalmas). Mivel a harapás kis méretű (a polip csőre legfeljebb egy centiméteres vágásra képes) a mérgezés tünete azonnal nem jelentkezik, annak ellenére, hogy a méreg idegméreg. Rövidesen azonban a harapás környezete megduzzad és elfehéredik, majd ezt követően elzsibbad a sérül szája, nyaka és feje, hányinger, zsibbadás, látászavar, (kettős látás), beszédzavar, nyelési és légzési nehézség lép fel, majd bénulás következik be. Ha a sérült nem jut gyors orvosi segítséghez, bekövetkezhet a hálál. A méregnek nincs ismert ellenszere, a csípés kezelése szinte csak a mesterséges lélegeztetésre szorítkozhat. Aki túléli az első huszonnégy órát, az jó eséllyel felépül. (Úgy gondolom, hogy a T. Olvasó is érti már, fiam kérdését…)

A figyelmembe ajánlott írás - igazán figyelemfelkeltő címet viselt: Rémisztő felfedezés a gyilkos tintahalról - beszámolt a melbourne-i és a brüsszeli egyetemek, valamint a Viktória Múzeum munkatársainak közös, átfogó kutatásáról, mely újszerű eredménye szerint valamennyi polip és tintahal mérgező, pontosabban használ mérget a vadászatkor. Megállapították, hogy a tintahalak csőrükkel egy lyukat fúrnak a kagylók héjába, majd befecskendezik mérgüket. Ennek hatására a kagyló szétnyitja a hájait, s a tintahal könnyedén elfogyaszthatja. Érdekesség, hogy az egyes fajok csőrének mérete fordított arányban van a méregmirigyek méretével.

A Journal of Molecular Evolution tudományos folyóiratban publikált tanulmányban kutatók azt is kimutatják, hogy a fejlábúak különböző fajai mind egy közös, mérgező ősön osztoznak. A DNS-elemzés során azt is felfedték, hogy a különböző fajok hasonló méregmirigyekkel rendelkeznek, és hasonló méregproteineket használnak, mint az egyéb mérgező állatok, például a kígyók. Dr. Bryan Fry méregkutató és a tanulmány egyik szerzője szerint az állati mérgek orvosi használatának egyik korlátja a rendkívül kevés, tanulmányozott állat. A kutató abban bízik, hogy a mérgező hatás megfejtése segíthet új gyógyszerek - például fájdalomcsillapítók, allergia- és rákgyógyszerek - kifejlesztésében, s a lábasfejűek még kiaknázatlan tárházat jelentenek a gyógyszerkutatás szempontjából…

A témára az inforádio.hu írása alapján figyeltünk fel.

Gondolatok a hír kapcsán…
Vajon mit jelent, pontosabban mit eredményez majd a gyógyszeripar érdeklődése? Valami olyasmit, mint amiről az írás elején említett cikkben írtam? Persze más módszerekkel, szereplőkkel, helyszínekkel. (A módszerek, szereplők nem biztos, hogy mások lesznek, a helyszín pedig a hajó mosdóból átköltözik a steril laboratóriumokba. Tudom, nagyon fontos a gyógyszerkutatás, de azt hiszem, a „kezükben hosszú, jellegzetes szerkezet”-tel merülőkhöz hasonlóan a méregkutatókat sem fogom szeretni.