Mobulidae - az ördögráják családja. "Az ismert leghatalmasabb és legkülönösebb ráják az ördögráják, amelyeknek a többi rájafélétől eltérő életmódja a rendkívüli alkalmazkodási képesség egész sorozatát fejlesztette ki. (Uránia Állatvilág)" A félelmetességet, veszélyességet sugárzó ördögárja (mobula mobula) elnevezést - az egyébként békés, plankton evő lény - a manta a fejének két oldalán lévő szarvszerű lebenyéről kapta. Régen sok tévhit keringett az "ördögről". Hajósok, halászok úgy tartották, hogy a hajón lévő embert megbabonázza, hipnotizálja, majd a hajóra veti magát és magával rántja a mélységbe. A manta név is valami hasonló tévhitről (?) tanúskodik: a spanyol szó kabátot jelent, s a "névmagyarázók" arra vezetik vissza, hogy a rája rátámad az emberre, és ilyenkor a szárnyszerű mellúszóit kabátszerűen ráborítja az áldozatára, majd a víz felszíne alá merül vele. A tudományos megfigyelések bebizonyították, hogy ezek az állítások valótlanok. Az igaz, hogy a manta ki-kiugrik a vízből, de semmiféleképpen nem emberzsákmányolás céljából teszi. Több magyarázat is van e szokására, az egyik az - más nagytestű tengeri élőlényekhez hasonlóan -, hogy a testén megtelepedő lényektől így akar megszabadulni: a vízbe csapódáskor azok lesodródnak róla. Megfigyelték azt is, hogy mint elevenszülő állat ivadékait a nőstény ugrás közben hozza a világra. Az ördögrája gondos szülő: éberen őrzi kicsinyeit, s támadáskor (vélt támadáskor) bátran védelmezi azokat.

Az ördögrája előfordulási helye igen változatos: az amerikai kontinens partjai mellett, a Földközi-tenger észak-afrikai partjainál, de késő nyáron még Szicília mellett is, a Vörös-tengerben, az Indiai- és Csendes-óceán számos területén is előfordulnak általában párosával, vagy kisebb csoportokban. A manták formája igen jellegzetes, erősen lapított rombusz alakú testük van, a szélességük 2-3-szorosa a hosszúságuknak. Széles, a testüktől jól elkülönülő fejük oldalán találhatók a szemei és a jellegzetes, szarvszerű fejúszói. Hosszú, vékony, úszó nélküli farkuk van, mely a fiatal példányoknál a testhossz 2-3-szorosa is lehet. A manták ősrégi lények, amit az bizonyít a legékesebben, hogy testük vázát - hasonlóan más rájákhoz és a cápákhoz - nem csontok, hanem pocok alkotják. Az ördögráják háta sötét színű (kék, fekete, barna), hasuk fehér, a legnagyobb példányok kiterjesztett szárnya elérheti az 5 métert is. Az ördögráják családjában azonban vannak kisebb méretűek is: az ausztráliai vizekben élő törpe ördögrája (Mabula diabolis) mindössze 60 centiméter hosszúságú. A víz felszíne alatt a mellúszói lassú mozdulataival "szárnyaló" manta csodálatos látvány, sokan a tengerek egyik legszebb élőlényének tartják.