2019. FEBRUÁR 13.

Január 30-án volt a Wilhelm Gustloff katasztrófájának hetvennegyedik évfordulója.
Egy orosz tengeralattjáró süllyesztette el a túlnyomó részt menekülteket és sebesülteket szállító, 208 méter hosszú, fegyvertelen személyszállító hajót, mely 9.300 áldozatot követelt, ami a világtörténelem eddigi legtöbb halottjával járó hajókatasztrófája. Az évforduló alkalmából a Mult-kor történelmi magazin egy részletes írást jelentetett meg.

A Wilhelm Gustloff az egykori Gotenhafen-Oxhoeft (ma Gdynia, Gnaszkhoz közel) kikötőjéből 1945. január 30-án késő délután indult utolsó útjára. Az 1.500 utasra és 500 főnyi személyzetre tervezett hajóra 6.000 utast kellett volna felvennie, azonban végül majdnem kétszer annyian kerültek fel rá. Este, úgy 21.00 óra körül a szovjet S 13 jelű tengeralattjáró parancsnoka, az ukrán-román származású Alekszandr Marinyeszko felfedezte és 700 méterre megközelítette a kivilágított német hajót, majd három torpedót kilőve elsüllyesztette. A jéghideg tengervízben a túlélésre alig kínálkozott esély, az odaérkező német mentőhajóknak végül 1.239 túlélőt sikerült kimenteniük, s ami talál a legszomorúbb, hogy szinte az összes gyermek és csecsemő a tengerbe veszett. Ez volt az eddigi legsúlyosabb hajókatasztrófája, mivel ebben a szörnyű eseményben hatszor annyian veszítették életüket, mint a Titanic elsüllyedésekor.

Erről a szörnyű és barbár katasztrófáról több évtizedig nem lehetett beszélni – hasonlóan sok más, a II. Világháborúban a németek és szövetségeseik ellen elkövetett borzalmakhoz hasonlóan – ezek a témák tabunak számítottak. Először 1999-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Günter Grass törte meg csendet a 2002-ben megjelent Ráklépésben című regényével, melyben, lassan, óvatosan – a cím is erre utalt – bontotta ki a tragédia részleteit. A ZDF német közszolgálati televízió pedig 2008-ban mutatta be a saját gyártású, nagyszabású, látványos két részes dokumentum filmjét, emléket állítva a tragédiának.

A dokumentum film után Szerkesztőségünk is egy részletes és gazdagon illusztrált írásban igyekezett átfogó módon bemutatni a Wilhelm Gustloff tragédiáját és az azzal összefüggő körülményeket.

A Wilhelm Gustloff roncsa 44 méter mélységben a homokos tengerfenéken, kissé megdőlve nyugszik. Azt nem tudni pontosan, hogy mikor jártak először búvárok a roncsnál, viszont biztos, 1988-ban, vagy azt azt közvetlenül követő években már igen. Később egyre több roncskutató csoport kereste fel a roncsot, s 2016. körül felvetődött, hogy tekintélyes aranykincset is rejt az egykori személyszállító hajó maradványa.

Szerkesztőségi összeállítás