Július utolsó hetében, 29-én emlékezhetünk William Beebe születésének 133. évfordulójára. Beebe neve a mélytengerkutató batiszférájával végrehajtott merülésekről közismert. Otis Bartonnal alkották meg a batiszférát, melyet Barton úgy mutatott be: „…csak egy üreges acél gömb a végén a kábel…”. Az acélgömbbel Beebe és Barton 1930. és 1934. között a Bermudák mellett 35 merülést hajtott végre, melyek közül a legmélyebb 923 méter volt, ami abban az időben sok évig rekordnak számított. Később, 1948-ban a batiszféra - Bartonnal a fedélzetén - 1370 méter mélységbe merült. A természettudós Beebe kezdetben - ahogy ő fogalmazta meg - a sekélyeseket kutatta, gyöngyhalász szemüvegben, vagy gumicsizmában járkált a fenéken, fején üvegablakos sisakban, mely levegőellátását a felszínről egy egyszerű kis kézi szivattyú biztosította. Több mint tíz évig több száz merülést hajtott végre ilyen formában, kutatva a víz alatti élővilágot. „Ahelyett, hogy akváriumban, vagy üvegfenekű csónakon néznéd a halak nyüzsgését, tégy fejedre búvársisakot és tiéd lehet a világ minden sekélyese. … nem fogsz unatkozni, meséidnek, kalandjaidnak egyetlen hallgatód sem fog hitelt adni, mindaddig, míg ő maga is el nem ment oda, hogy … tagjává váljon a Tenger Mélyét Megcsodálók Társaságának”. Az előző idézet Beebe Félmérföldnyire a tenger színe alatt című könyvében olvasható. A kötet egyébként magyar búvárkönyv érdekesség, 1937-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társaság gondozásában látott napvilágot, mely az első magyarnyelven megjelent, részben búvárkodással foglalkozó könyv.Bármennyire is furcsa, a tenger mélyét kutató Beebe ornitológus volt. 1899-től a New Yorki Zoológiai Társulat madártani részlegének kurátora, számos madártani expedíciót szervezője, s 24 könyvének is döntő többsége ornitológia tárgyú mű.

W. Beebe, a természettudós – A „sekélyesek” felderítésére

A batiszféra vízen – Beebe és Barton a batiszférával