Búvárinfó

Úgy egy esztendeje történt, hogy valamilyen anyagot keresgéltem a világhálón, amikor véletlenül egy könyvborítót találtam, melynek a címe Complet goggler volt, szerzője pedig Guy Gipatric. Némileg meglepődtem és felkeltette kíváncsiságomat az 1938-as kiadású búvárkönyv, lévén ez a kor igencsak a könnyűbúvárkodás, a kedvtelési célú búvárkodás korai - még nem is a klasszikus - időszakára tehető. Guy Gilpatric neve nem volt ismeretlen számomra. Aki olvasta az idén januárban 91 éves Hass Hass professzor, a könnyűbúvárok egyik úttörőjének, a híres fotográfusnak Vadászok a tenger mélyén, vagy az Érintetlen mélységben című könyveit, annak - valószínűleg - hozzám hasonlóan ismerős Guy Gilpatric neve. Igaz, a könyvekben csak néhány sorban, szinte említés jelleggel bukkan fel Gilpatric személye. Az említett írásokból mindössze annyi derül ki, hogy az osztrák származási ifjú Hass-t 1937-ben, az eredményes érettségi vizsgájának jutalmául franciaországi nyaralásra küldte édesanyja. A Riviérán, Juan-les Pins sziklás partjainál pillantotta meg a fiatalember a víz alatt, szigonnyal vadászó amerikai újságírót, Guy Gilpatric-ot. A látottak és a szabadtüdős búvárvadásszal folytatott beszélgetés hatására Hans Hass gyöngyhalász szemüveget vásárolt, döfő szigonyt készíttetett magának és belevetette magát a víz alatti világ felfedezésébe. S ez az újdonság iránti lelkesedés nem csak a tengerparti nyaralás végéig tartott Hans Hassnál, hanem alapvetően meghatározta egész életútját. Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt állítom, hogy velem együtt nagyon sokan vannak, akik lényegében mindössze ennyit tudnak Guy Gilpatricról…

Amikor a könyvborítót találtam nem igen volt időm akkor elmélyedni e - számomra - meglepő felfedezésben, s úgy gondoltam, majd később utánanézek, ha több időm lesz. Az idő múlt, talán némileg feledésbe is merült tervem, lényeg az, hogy nem kezdtem Gilpatric utáni kutakodásba. S a véletlen - egy újabb világhálós barangolás - kapcsán újra találkoztam az említett könyvvel Rick Iossi blogján. Itt nem csak a könyv létéről olvastam, de annak tartalmával is - vázlatosan - megismerkedtem. Ez még inkább kíváncsivá tett a szerző személye és a búvárkodással kapcsolatos tevékenysége iránt. Úgy gondolom, hogy merülgethet, vadászgathat valaki, ami lehet egy akár futó szenvedély, azonban, ha valaki egy könyvet is ír erről a témáról, az már nem tekinthető egy pillanatnyi szeszélynek, ott már többnek kell lennie.

Ezért a világháló segítségével összegyűjtöttem némi anyagot az ismeretlen ismerősről, a mindössze névről ismerős Guy Gilpatric-ról. Előre bocsátom, ez nem egy tudományos igényű, mély kutatás volt, ami biztos, hogy nem terjedt ki minden részletre. Fogalmazhatok úgy is, hogy csak a felszín közelében maradtam. Van néhány életrajzi részlet, amit egyelőre nem sikerült teljesen tisztáznom, ezt kérem nézze el nekem a T. Olvasó. E bevezetés és írásom korlátainak feltárása után ismerkedjünk meg Guy Gilpatric-kal, valójában ki is volt ő? Elöljáróban annyit mondhatok, hogy viszonylag nem hosszú élete érdekes, tartalmas és szerfelett változatos volt…

John Guy Gilpatric 1896. január 21-én, New Yorkban született, s itt is nőtt fel. Már fiatal korában vonzották a kihívások, 16 évesen megtanult repülni, egyesek szerint ő volt az USA legfiatalabb pilótája. Még abban az évben, a repülőgép vezetői engedélye megszerzése után három hónappal, utassal a fedélzetén, magassági rekordot ért el, 5000 méterre felemelkedve. Később Kanadába, Torontóba ment, ahol pilótaként, repülőgép oktatóként, tesztpilótaként dolgozott. Miután 1917-ben az USA belépett az I. világháborúba, Gilpatric-ot besorozták a légierőhöz, s főhadnagyi rangban, műszaki tisztként állomásozott Európában. A háború után egy darabig még Franciaországban maradt. (?) Miután visszatért az Egyesült Államokba, 1919-ben kilépett a légi közlekedés világából és reklámmal kezdett foglalkozni. Gilpatric komoly sikereket ért el e területen, néhány év alatt egy jelentős reklámcég, a Manhattan Federal Advertising Agency egyik vezető tisztségviselője lett. (Arra tudtam következtetni egyes forrásokból, hogy 1932-ig volt a nevezett cég munkatársa, egyik vezetője - Szerző megjegyzése.)

Ezekben az években Gilpatric szabadúszó újságíróként, novellaíróként a Saturday Evening Post - egy színes, mai szóhasználat szerinti bulvárlap - külső munkatársaként is dolgozott. Gilpatric-ot, mint írót, a korabeli olvasók a legtöbben a Mr. Glencannon folytatásos sorozataiból - mely történetei három összegyűjtött kötetben is megjelentek - ismerték meg. 1959-ben a népszerű történetekből egy 39 részes TV sorozat is készült.

A munka, az írás mellet egy új szenvedély jelent meg Gilpatric életében: megismerkedett a víz alatti halvadászattal, magyarul, akkor kezdett el szabadtüdővel merülni. (Eddig nem sikerült hitelt érdemlően kiderítenem, hogy pontosan mikor kezdett el merülni. Egyes vélemények szerint - erre utal a könyvének egyik fejezete is - távol keleti bennszülött búvároktól leste el a halvadászat tudományát, bár vannak olyan vélemények, amelyek ezt cáfolják. Szerző megjegyzése) Ezután már a kedvenc időtöltése egyre gyakrabban a kaliforniai tengerpartokra vonzotta és gyöngyhalász-, vagy repülős szemüvegben, orrcsipesszel, saját gyártmányú leváló hegyű szigonyával nagytestű halakra vadászott a víz alatt. Természetesen a víz alatti kalandjairól is írt cikkeket az 1930-as évek elején, melyek szintén a korábban már említett, szombatonként megjelenő, nagyon népszerű lapban jelentek meg. A Saturday Evening Post 1934 augusztus 18-i számában jelent meg az első búvártárgyú írása.

Több évig élt a francia Rivérán és természetesen itt is hódolt a víz alatti halvadászatnak, no meg érdeklődő olvasói tájékoztatásának. (A franciaországi tartózkodásának pontos dátumára sem sikerült fényt derítenem. Az biztos, hogy hosszabb időt töltött Antibes-ben - Szerző megjegyzése.)

Egyesek úgy tartják, hogy Guy Gilpatric a Saturday Evening Post-ban megjelent víz alatti vadászatairól szóló cikkei - vélhetően - sokak érdeklődését felkeltették ezen újdonság, mondjuk úgy, hogy az új sport iránt, s követőkre is voltak. Vitathatatlan, hogy az 1930-as évek első harmadában lett divatos szórakozás a víz alatti szigonyos halvadászat az USA-ban. Az USA első szigonyos vadász klubja, a San Diego Also Scratchers (alapítói: Glen Orr, Jack Prodanovich és Ben Stone - amit egyesek a világ első búvárklubjának is tartanak (?) - 1933-ban alakult meg.

(Mivel pontosan nem sikerült kideríteni, hogy Gilpatric hol, s mikor ismerkedett meg a víz alatti vadászattal, így felvetődhet a kérdés, hogy esetleg az említett búvárok kapcsán, példájuk alapján kezdett el merülni. Lényegében nincs nagy jelentősége a dolognak, legfeljebb az örök kérdés, a „ki volt az első” szempontjából lehet ez fontos. Már, ha ez az. Az viszont vitathatatlan, hogy Gilpatric az első kedvtelési célú halvadászok közé tartozott - Szerző megjegyzése)

Guy Gilpatric búvárkönyvének, a Compleat Goggler első kiadása 1938-ban jelent meg. A könyvben egyaránt megtalálhatók a szerző a merüléssel kapcsolatos módszertani útmutatásai és a személyes kalandjainak történetei. A szerencsés olvasó - gyakorlatilag nem igen maradtak fenn a Compleat Goggler példányai - megismerheti a szerző szellemes és szórakoztató stílusában (forrás: egy a kötetet olvasó fórumbejegyzése szerint, bár más, magyarul is olvasható alkotásai alapján ez nem igen kérdőjelezhető meg - Szerző megjegyzése.) a víz alatti vadászatot népszerűsítő elgondolásait, a Földközi-tenger francia partjainál történt merüléseit. Bemutatja az általa (is) használt szigonyokat, s egyéb felszereléseket, de van a könyvben kép és ismertető korabeli légzőkészülékről.

Gilpatric könyvében bemutatta, - ami lényegében az ö találmánya - hogy a gyöngyhalász szemüveget gumi rámával kényelmesebbé lehet tenni. (Érdekesség, hogy Gilpatric más amerikai búvároktól eltérően nem használt uszonyt, bár azt 1933-ban Corlieu szabadalmaztatta és 1935-től az USA-ban forgalmazták is.) Külön fejezet foglalkozik a vadászat módszereivel és merülési technikájáról. A könyv mintegy 30 képet tartalmaz, a szerző fényképeken kívül a saját rajzait is felhasználta az illusztációk között.

A 182 oldalas, puhafedelű könyv kiadója a Dodd, Mead & Company volt. Gilpatric a könyv szerint a víz alatti halvadászatról lényegét - s a könyv mondanivalóját - nagyjából úgy foglalta össze, hogy „az új sport, amely egyesíti a halászat, vadászat és tengeralatti természetjárást”. (Valójában Gilpatric a kedvtelési célú búvárkodás lényegét fogalmazta meg, igaz, napjainkra a vadászat - remélhetőleg - egyre kevesebbeket vonz - Szerző megjegyzése.) A szerző a könyv utolsó fejezetében a víz alatti lények vadászatáról írt. Érdekesség, hogy itt a szerző a nagyobb polipok vadászítát különösen veszélyesnek írja le. (Ez a téma Hans Hass könyvében is említésre kerül - Szerző megjegyzése.)

A Compleat Goggler - egyes vélemények szerint - mérföldkő, mert az első módszertani könnyűbúvár könyvek egyikének tekinthető.

Gilpatric ezekben az években is járt Európában, a francia Riviérán. (Azt, hogy ott pontosan mennyi időt töltött el, azt nem sikerült kiderítenem. Szerző megjegyzése) Az biztos, hogy 1937-ben találkozott Hans Hassal, s 1939-ben, a háború küszöbön álló Európából Gilpatric visszatért az Egyesült Államokba, ahol besorozták a hírszerző szolgálatba.

Gilpatric írói munkásságának egy jeles állomása a II. Világháború alatt, 1943-ban bemutatott Ütközet az Észak-Atlanti-óceánon (Action in the North Atlantic) című fekete-fehér, amerikai háborús, 122 perces filmdráma volt, mely történeténők ő volt az írója. A mozifilm jeles alkotógárdát sorakoztatott fel, a rendező Lloyd Bacon, az operatőr Ted D. McCord, a főszereplője pedig Humphrey Bogart volt.

A háború után Gilpatric Kaliforniában telepedett le feleségével. Guy Gilpatric 54 éves korában, 1950. július 7-én, önkezétől hunyt el feleségével, Louise-zal együtt Santa Barbarában. A házaspár öngyilkosságának oka az volt, hogy a hölgynél gyógyíthatatlan mellrákot diagnosztizáltak…

A Skin Diver Magazin az 1950-es évek elején, Gilpatric halála után a Compleat Goggler első megjelentetőjétől megszerezte a könyv kiadói jogát. A könyv második kiadására 1957-ben került sor a nagyhírű Magazin gondozásában. A kötehez James Dugan (történész, író, szerkesztő, Cousteau egyes könyveinek és filmjeinek szerkesztője - Szerző megjegyzése) írt előszót, és új borítót kapott.

A Compleat Goggler nem volt igazán sikeres üzleti vállalkozása a Skin Divernek, mivel időközben némileg változott a vélemény az USA-ban a szabadtüdős merülésekről, s előtérbe került a légzőkészülékkel történő búvárkodás. Így az eladatlan példányokat a Magazin előfizetőinek ajándékozta. Egyes források szerint 1200 példányban (!) adták ki a könyvet, melyből napjainkra mindössze néhány maradt fenn, tehát ez is egy igazi könyvritkaságnak számít. A szakirodalom szerint a Compleat Goggler jó minőségű példányainak a jelenlegi piaci értéke meghaladja a 1000 US dollárt, míg az utánnyomott példányok is 300 US dollárnál nagyobb értéket képviselnek.

A szabadtüdős merülések némileg háttérbe szorulását az is okozhatta, hogy az 1950-es évektől az USA-ban a polgári kereskedelmi forgalomban már elérhető volt a Cousteau-Gagnan féle sűrített levegős, autonom, automatikus légzőkészülék, az Aqua-Lung. Ezt viszont - sajnos - már nem érte meg Guy Gilpatric, így az sem derülhetett ki, hogy vajon ő is átváltott volna-e erre az új felszerelésre…