HURRÁ! ITT A JÉG! MENJÜNK MERÜLNI!

2010. JANUÁR 30-31.

E sorok írásakor már napok óta kemény hideg volt, s a meteorológia az elkövetkezendő időszakra is mínuszokat (7-10 Celsius fok körülieket) ígért. Megérkezett tehát Fagykirály Jégbirodalmának hadserege élén. (Erről többet nem írok, mivel korábban, amikor hófellegekről, a fagyról, a jéghegyekről, a Fagyszázadok hadnagyairól, Hideg szelek brigadérosairól, Hófellegek szürke vezéréről és Úszó jéghegyek kapitányáról, katonáikról írtam, napokon belül kisütött a nap, elolvadt hó és jég. Ilyenkor úgy tűnt, hogy Tavaszkisasszony, s az őt kísérő vidám kismadarak csivitelő seregeivel találkozhattak a téli merülésre készülők a hazai vizek partjain. Tehát egy szót se többet Fagykirályról!) A tudósítások arról szólnak, hogy az állóvizeken van már jégpáncél, ami egyre csak hízik, vastagodik, helyenként akár elbírhat egy embert is. No, itt a baj, s ez az „akár”. Napjainkban a vastagodó jégpáncél csalóka és veszélyes - lehet -, mivel úgy tűnik biztos rajta már a közlekedés. Nem biztos, hogy így van, a 6-7 centiméter vastag jég elbír egy vékonydongájú fiút, azonban egy felnőtt, főleg a súlyosnak tűnő, (főleg ha cipelésről van szó) felszereléseitől igencsak nehéz búvár alatt könnyen beszakadhat…

Mondhatja nyugodtan valaki, ugyan, hogyan szakadhatna be a jég a búvár alatt, hiszen először léket kell vágni, s akkor kiderül, hogy milyen vastag az, s mit (kit) bír el. Pont ezért fontos, hogy léket vágni se menjen senki egyedül a jégre! (Meglepem a társakat! Előre dolgozok, örülnek majd! - Ezt, s a hasonló gondolatokat jól verje ki mindenki a fejéből!) Emlékeztetőül írom (tudom, hogy mindenki tudja, de azért csak teljen a papír), a jégre induló, léket vágni szándékozót is el kell látni biztosító kötéllel. A biztonsági kötelet meg ki kell kötni. (A kikötés helyéül valami megbízható, szilárd pontot kell keresni, lehet ez vastagabb fatörzs, vagy cölöp. A jég alá merülésnél a biztosítókötél rögzítésére széles körben használt hegymászó jégcsavar nem tudom, hogy jó megoldás-e. Amennyiben közvetlenül a part mellett helyezzük el, lehet tartós, jó a tartása, viszont a sekély vízben - általában - mindig vastagabb a jég). A lékvágásra induló célszerű, ha vízmentes ruhát visel, mert ha véletlenül beszakad alatta a jég, vagy beleesne a maga által vágott lékbe (gondolom ismert a régi magyar közmondás: aki másnak léket vág, maga esik bele ), jobban elviseli a váratlan jéghideg fürdőt. Vannak, akik a jégen járáshoz a hegy(jég)mászásból ismert hágóvasat - vagy annak a könnyített túra változatát - használnak, így kisebb az elcsúszás, elesés veszélye.(Különösen veszélyes lehet, ha valaki motoros fűrésszel vágja a léket - ez is egyre divatosabb - s azzal esik el, vagy csúszik meg. Még egy fontos dolog. A lék vágást soha nem szabad megspórolni, s a jégen valami természetes beszakadást használni a merülés vízbeszállás helyeként. Nagyon veszélyes lehet! Összefoglalva: rögzített biztosítókötél, vízhatlan ruha, esetleg hágóvas.

A jég alá merülés a búvárkodás egy nagyon szép és érdekes, sajátos merülési formája. Különösen, ha kedvez az időjárás, ha szép tiszta idő van, s legjobb akkor, ha a nap is kíváncsian kitekint a felhők közül, nézvén, hogy mire is készül egy elszánt csoport. Ilyenkor a víz alatt sokkal jobb a látás (s szebb a látvány is), főleg, ha szerencséjük van a merülőknek: a sima jégen áthatolnak a nap sugarai… Igen, de nagyon gyakori, hogy a napokon (heteken) keresztül vastagodó jégre időközben hó hullik. Pont ezért jég alá merülésre indulva ne felejtsünk otthon egy-két cirokseprűt sem, amivel villámgyorsan elseperhetjük a havat a jégről. (Vagy nem, mert a hó ráfagyott a jégre. Mindenesetre nem nagy dolog egy-két seprűt is a jég alá merülés kisebb dombnyi felszereléseivel-eszközeivel magunkkal vinni. Próba-szerencse - tartja a mondás.)

Kanyarodjunk még vissza a lékhez. Valamikor nagyon régen a lék formáját négyzet alakúra vágtuk. Mint, mindenben, itt is változott a divat, vannak, akik úgy tartják, hogy jobb a háromszög alakú lék. Azért jobb, mert könnyebb akkor a merülés után a búvárnak kimásznia. Lehet… Persze a négyzetnek is van sarka. (Éppen négy.) Ez - szerintem - egy tyúk-tojás probléma, de amennyiben ennél jobb hasonlatot vár a T. Olvasó, akkor - maradván a tojásnál és az örök kérdésnél, hogy a lágy tojást melyik végén, a csúcsosabb (hegyesebb), vagy a tompábbiknál kell feltörni.

Amennyiben a még a léknél időzünk (szerencsére társaink már elkészítették, én meg bő lére fogtam mondandómat), jó megoldás lehet, ha a szélét „csúszás mentesítjük”. (Megjegyzem, ha körbe deszkákat helyezünk, rögzítünk le, akkor csúszni nem fog. De lehet, hogy a lék szélére leülő-, vagy oda kiülő búvárt némileg zavarni fogja, lévén a deszkától, rögzítéstől sérülhet a ruhája. (Hát igen. Tökéletes dolgok ritkán vannak, mért pont a lék szélének csúszásmentesítésénél akarunk ilyen igénnyel fellépni…)

Lehet, hogy kicsit elkapkodtam néhány dolgot, mivel a továbbiakban T. Olvasóm figyelmébe ajánlom az MBSZ 2005. január 1-én életbe lépett Merülési Szabályzatának a jég alá merülésre vonatkozó részeit. (A Szabályzat foglalkozik a lékkel, csúszásmentesítéssel, sepréssel, amiről már az előzőekben szóltam.) Azért fontos, hogy megismerkedjünk a Szabályzat előírásaival, mivel alkotói-kihirdetői „szakhatósági irányelvnek” ajánlják a művet. Idézem: „2. 1. Az MBSZ ezért felhívja a hatósági tevékenységet ellátó állami szerveket, hogy külön jogszabály alapján végzett vizsgálataiknál - például balesetek, jogsértések, káresetek miatt -, e szabályzatot szakhatósági irányelvként alkalmazzák.” Innen meg komoly a dolog, mert probléma esetén az előírásainak be nem tartása - legyen az értelmes, vagy értelmetlen - visszahullhat a fejünkre, akár több év börtönként, vagy hétszámjegyű kártérítésként egy peres eljárás alkalmával.

Lássuk tehát a Szabályzat részletet!

12.14 JÉg alá merülés
Jég alá merülésnél, alkalmazni kell a hidegvízi, a zárttéri, és az éjszakai merülésekre vonatkozó előírásokat.

Ezek után - sorrendben -, tekintsük át, hogy mit mond a Szabályzat az előzőekben hivatkozott előírásokról!

12.13 Hidegvizi merülés - Hidegvízinek nevezzük azokat a merüléseket, amikor a víz hőmérséklete +14°C-nál alacsonyabb. Ha a víz hőmérséklete alacsonyabb +10°C-nál a légzőkészüléket olyan légzőautomatával kell felszerelni, mely az elfagyás ellen védett. A fenti szabály betartása mellett hidegvízi merülésekhez használt felszerelési tárgyaknál, különös tekintettel a légzőkészülékre, minden esetben figyelembe kell venni a gyártó cég ajánlásait. A hidegvízi merülés idejét, a víz hőfokának megfelelően szükséges korlátozni. Ha a víz hőmérséklete +5°C-nál alacsonyabb a légzőkészüléket egymástól független elfagyás ellen védett légzőautomatákkal kell felszerelni. A merülési hely közvetlen környezetében gondoskodni kell a búvárok, és a felszíni segítők számára melegedési lehetőségről.

13. Zárttéri merülések - Minden olyan vízteret, ahol a gyors, egyenes vonalú függőleges felszínre emelkedésben a búvár akadályoztatva van, zárt térnek kell tekinteni.
13.1 Természetes zárttéri merülés történhet a vízzel egészben-, vagy részben kitöltött barlangokban, amelynél a felszínre csak vízzel teljesen kitöltött barlangrészen (szifonon) keresztül lehet be-, illetve kijutni (barlangi merülés) és a jég alatt (jég alá merülés).
13.2 Mesterséges zárt terekben végzett merülés, a vízzel egészben-, vagy részben kitöltött mérnöki létesítményekben végzett merülések, valamint a roncsba való behatolással végzett roncsmerülések.
13.3 A zárttéri merülések sajátságos veszélyeket és kockázatokat hordoznak, ilyen merülést kizárólag az a búvár végezhet, aki részesült valamely olyan elismert búvároktatási szervezet képzésében, amely szervezet e tevékenységre minősített és jogosult, valamint a búvár rendelkezik a képzést igazoló szakbúvár minősítéssel.
13.4 A zárttéri szakbúvár minősítések birtokában kizárólag a minősítéseknek megfelelő szintű merüléseket lehet végrehajtani.
13.5 A zárttéri merülések végrehajtásához szükséges szakbúvár tanfolyamokat csak olyan szakbúvár oktató vezetheti, aki rendelkezik valamely olyan elismert búvároktatási szervezet szakbúvár oktatói minősítésével, amely szervezet e tevékenységre minősített és jogosult.
13.6 Jelen szabályzat a zárttéri merülésekre vonatkozó általános szabályokat tartalmazza, az MBSZ, a hazai barlangokban történő merülésekre vonatkozó szabályait a többi illetékes szakhatósággal és szervezettel közösen megalkotásra kerülő Barlangi Merülési Szabályzata tartalmazza.
(Nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de e helyen is ki kívánkozik belőlem a megjegyzés, ilyen Szabályzat e sorok megírásáig még nem készült el, illetve nem tette közzé a Szakszövetség. Szerző megjegyzése)

12.10 Éjszakai merülés - Éjszakai merülés: ha a természetes megvilágítás hiánya miatt a látótávolság korlátozottá válik. Éjszakai merülés végrehajtásához a búvárok mindegyikének, a tervezett merülés egyéb körülményeinek figyelembevételével szükséges felszerelési tárgyakon kívül, legalább kettő, egy fő és egy kiegészítő, egymástól független lámpával kell rendelkeznie. A lámpáknak a merülés teljes időtartamára, és a víz elhagyásához biztonságosan elegendő üzemidővel és teljesítménnyel kell rendelkeznie. A lámpáknak alkalmasnak kell lennie a búvár műszereinek leolvasására. A lámpák biztosítsák a merülőpároknak, és a merülő csoport minden tagjának a kölcsönös láthatóságot és kommunikációt. A lámpák vegyifénnyel nem helyettesíthetők. A merülőpár négy lámpájából kettő meghibásodása esetén a merülést be kell fejezni. A merülés indulási és érkezési helyét, a felszínen (parton, hajón), és a víz alatt, valamint az esetleges dekompresszióra kijelölt helyet, más fényektől jól megkülönböztethetően meg kell világítani.

A fenti sajátos merülésekkel kapcsolatban a Szabályzat egy korábbi részébe egy nagyon fontos előírást csempésztek be a készítők, ami az alábbiak szerint hangzik:

6.1. (…) Ha a merülés sajátos búvárismereteket is kíván (pl. éjszakai-, roncs, jég alá merülés, stb.), a résztvevőknek ilyen szakminősítéssel, illetve gyakorlattal kell rendelkeznie.

Ezen előírás szerint jég alá - a szabályok szerint - az a legalább haladó (önálló) búvár merülhet, aki rendelkezik elismert oktatási rendszer éjszakai-, és jég alá merülő szakbúvár (speciális búvár) minősítéssel.

Szabad legyen itt is megjegyzést tennem, némileg visszakanyarodva a jég alá merülés szabályait bevezető első mondatra (12.14. pont). Értem én a zárttéri- és a hideg vízi merülésekre való hivatkozást. Nekem viszont az éjszakai merülés kakukktojásnak tűnik. Először azért, mert végrehajtottam jó néhány jég alá merülést. Nos, a jég alatt nincs soha olyan sötét, mint éjszaka. (Kivéve, ha éjszakai jég alá merülést hajtunk végre. Ilyenben is volt már részem.) Amennyiben pedig „sötét” a víz, azért mert rossz a látótávolság, akkor nem sok értelme van a lámpának. Azért is zavaros az éjszakai búvárkodás szabályainak iderángatása, mivel a későbbiekből ki fog derülni, hogy a Szabályzat szerint a jég alá merülő búvár egyedül merül. (Ez - véleményem szerint - alapvetően rossz, hibás, kockázatos és a búvár biztonságát jelentősen veszélyeztető módszer, de erről majd később.) Így „csonkolva” az éjszakai merülés előírásait, marad a két lámpa (búváronként), no meg az indulási és érkezési hely „más fényektől jól megkülönböztethetően történő megvilágítása”. Ilyet sem láttam még, no de erre is van egy régi magyar mondás: jó pap holtig tanul.

Amennyiben kimorogtam magam - szíves elnézést a T. Olvasótól - vegyük számba a „beszúrt” három bekezdés felszerelési előírásait. (A lámpákat már kiveséztük, - a szabályoknak megfelelő minőségű két lámpát kell vinni magával a jég alá merülő búvárnak - erre nem térek ki.)

Lényegében egy fontos előírás van: „Ha a víz hőmérséklete +5°C-nál alacsonyabb, a légzőkészüléket egymástól független elfagyás ellen védett légzőautomatákkal kell felszerelni.” Ez azt is feltételezi, hogy a búvárnak olyan palackjának - palackjainak - kell lennie/ lenniük, mely alkalmas két elfagyás ellen védett légzőautomata csatlakoztatására. Ez egy fontos, s a búvár, a merülés biztonságát szolgáló előírás.

No de nézzük tovább, mit is mond még a Szabályzat 12.14. pontja a jég alá merülésről!

Merülni csak az e célból vágott léken, kizárólag állóvízben, legalább 100 mm vastag tömör, stabil jég alá lehet. (Javasolt a háromszögletű lék.) A lékből a jégdarabokat ki kell emelni, a lék felszínén nem lehet jégkása, széle deszkakerettel, vagy egyéb módon legyen csúszásmentesítve. A jég állagának esetleges változásait, mozgásait figyelemmel kell kísérni. Ajánlott a parttól a lékhez vezető legrövidebb utat szintén csúszás mentesíteni.

A jég alá merülést minden esetben kötélbiztosítással kell végrehajtani. A biztosítókötél legalább 8 mm átmérőjű, 5000 N terhelhetőségű kötél legyen. A kötelet ajánlott a felszerelések alatt teherelosztó hevederrel a búvárhoz rögzítetni mindenképp oldható, de biztosított módon. A kötél a búvár mozgását, felszínre emelkedését és esetleges mentését nem akadályozhatja. A búvár felszerelési tárgyait megfelelő módon rögzíteni kell a búváron. A biztosítókötelet a beszállás helyétől legalább 2-3 méter távolságra, szilárdan le kell rögzíteni, hogy a búvár véletlenül se rántsa be maga után. A csoportos merülés ilyen esetben a jelen szabályzat alkalmazásának keretei között tilos.

A jobb látási viszonyok érdekében célszerű a havat legyezőszerűen vagy sugarasan letakarítani. Merülés befejezése után a kiemelt jeget tilos a lékbe visszahelyezni. A léket távozáskor 1 méter magasan körül kell határolni.

Felszíni kötélbiztosítással történő merülésnél a merülőpár egy merülést végző búvárból és őt a felszínen kötéllel biztosító búvárból áll. A merülőpár mindkét tagja legalább önálló búvárminősítéssel rendelkezzen és legyen gyakorlott az adott körülmények közötti (zárttéri, hidegvízi stb.) merülésekben, illetve rendelkezzen megfelelő szakbúvár minősítéssel.

A merülés résztvevőinek biztonsága érdekében, a merülés végrehajtása során, a merülést végző merülő páron kívül, egy másik párosnak is merülésre kész állapotban kell várakoznia a felszínen.

Biztos bennem van a hiba, de számomra nem egészen világos az utolsó előtti bekezdés. (Bátran mondja ki a T. Olvasó: te a kákán is csomót keresel!) Amennyiben lefordítom a magam nyelvére, akkor a jég alá merülő búvár egyedül süllyed a víz felszín alá, úszik be a jég alá, ki tudja milyen távolra. (Milyenre, milyenre, hát ameddig a kötele, vagy a felszíni biztosító engedi…) S van a merülőpárja, aki a lehetőség szerint a háromszögletű, deszkakerettel, vagy egyéb módon csúszásmentesített lék szélén áll, s a beszállás helyétől legalább 2-3 méter távolságra, szilárdan rögzített kötéllel biztosítja…

Engedjen meg a T. Olvasó egy személyes vallomást. Én meglehetősen vizuális típus vagyok, gazdag a fantáziám, s nem utolsó sorban a képzelőerőm. Írás közben, ha behunyom a szemem, magam előtt látom a befagyott tavat, a háromszögletű léket - a merülőt nem, mert már ő sikeresen lemerült - hallom a téli szél metsző süvöltését, szinte érzem s teleszívom a tüdőm a jéghideg levegővel, látom a kísérők, a készülődő búvárok vörösre fagyott orrát, a szájukból gomolygó párafelhőcskéket, ha megszólalnak. S lelki szemeim előtt látom a merülőpárt, is, aki felszíni kötélbiztosítást végez. (Meg kellett állnom, egy pillanatra kinyitottam a szememet, kiderült, amit mindig tudtam, de nem akartam elhinni, hogy nem tudok vakon gépelni, s ezért most néhány percre, törlés, átírás, újra kitalálás, fogalmazás billent ki a Szabályzat szerint végrehajtott jégalámerülés látomásából. T. Olvasó! Szépen kérem, nem, ne tessék azt mondani, mert nem igaz. Nem, nem azt mondom, hogy hazudik, csak azt, hogy ön is képzeleg. Én olyat nem mondtam, hogy rémlátomás. Úgy értette? Szerintem téved…) Visszatérve a képzeletbeli lék mellett álló biztosító búvárhoz, én úgy képzelem el őt, szárazruhába beöltözve, kezén neoprénkesztyű, hátán kétpalackos készülék, nyakába akasztva a második légzőautomatája, derekán ólomöv, a lábán uszony, arcán maszk - ez már a felvétel második percében befagyott - mellén két búvárlámpa himbálódzik. S tartja a kötelet. Pontosabban ereszti, húzza, ahogy a búvár halad, s időnként vélhetően kölcsönösen jelzéseket adnak egymásnak. (Remélhetőleg az indulás előtt egyeztették a kötéljelzéseket… Biztos sokan vannak, akik tudják, vannak ún. szabványos kötéljelzések. Nem sokat kell ezekből megtanulni egy jég alá merüléshez. Van az 1 rántás… Fék! Ez nem egy szakbúvár jegyzet, tehát nem kell az összes jelzést ismertetni. Lényeg az - de ezt most tényleg nagyon komolyan mondom, eddig sem vicceltem semmivel - a kötéljelzésekről a merülés előtt meg kell állapodni!) Kicsit elgondolkodtam, s megint visszatértem - képzeletben - a befagyott tó partjára, a lék közelébe. Lelki szemeim előtt felrémlik a következő merülőpár, aki a lék mellett topog, lévén, idézem a Szabályzatot: „A merülés résztvevőinek biztonsága érdekében, a merülés végrehajtása során, a merülést végző merülő páron kívül, egy másik párosnak is merülésre kész állapotban kell várakoznia a felszínen”. Kinyitom a szemem, elhessegetem a sötét gondolatokat… Vajon mi van, ha a merülőbúvárnak valami problémája lesz a víz alatt? Például beakad egy elsüllyedt fa ágai közé. Hallom a választ: Mi lesz, mi lesz? Hát utána megy a biztosító és kiszabadítja. Igen, csak hogy megy utána? (A befagyott maszkra most nem térnék ki, amúgy az tényleg egy kicsit durva kötözködés.) A merülő kötelén? Vagy egy másikon? Akkor meg, ha ketten lehetnek mentéskor víz alatt, akkor miért nem merülhetnek párban, mint minden más kedvtelési célú merülés esetén. Zárttérben is, tengeri üregben, roncsban egyaránt. S mi van az első párt biztosító második párral? Amennyiben azok közül is el kell indulni valakinek. Ő esetleg egy harmadik kötéllel indul, vagy az elsőre csatlakozik? Visszafogottan és udvariasan mondom, ezt eredetileg is végig lehetett volna gondolni. A Szabályzat készítése óta azonban eltelt öt esztendő… Igaz, az elmúlt években ritka volt a hideg tél, így a jég alá merülés is, könnyen lehet, hogy senkinek nem tűnt fel ez az - s a többi - „aprócska” probléma… (Tudom, bennem van a hiba…)
Komolyra fordítva a szót, néhány évvel ezelőtt egy jég alá merülés alkalmával a gyakorló merülést végrehajtó búvár a víz alatt rosszul lett. Meglehetősen távol voltak - kötélhossznyira - a léktől, szerencsére társa, egy merülésvezető észrevette a problémát, s kihúzta-kihúzták a felszíniek segítségével az időközben eszméletét vesztett búvárt. A történet „jól” zárult, néhány nap kórház, „szenzációs hírek” a karvaly - bocsánat bulvár - médiában. Amennyiben a Szabályzat szerint hajtották volna végre a merülést, szinte biztos, hogy egy névvel több szerepelne a magyarországi halálos búvárbalesetek - sajnos hosszú - listáján…

Tisztelt Olvasó! Lehet, hogy írásom, egyes részei viccesnek tűnnek. Én írásomat nem viccnek szántam, egy komoly és fontos témával kapcsolatos ismereteimet, gondolataimat - igaz kis humoros betétetekkel - igyekeztem megosztani.

Kellemes és biztonságos jég alá merüléseket kívánok!


KOLLÁR K. ATTILA