2008. ÁPRILIS 1.

Régi újságok között válogatva került a kezembe a Tolnai Világlap 1936. évi egyik száma. A sok sárgult, gyűrött, régi lap közül azért irányult a figyelmem erre az újságra, mert címlapján (ld. kezdőképünkön) egy nehézbúvár látható. Úgy gondolom, hogy amennyiben búvár, az érdekes (lehet), ezért elolvastam a képszöveget is, ami így szólt: "A huszadik század legérdekesebb találmánya: szárazlábbal a Balatonon át. Szabó Pál magyar feltaláló különös gyalogútja Siófoktól Balatonfüredig." Innen még érdekesebbé vált a hír, mivel egy búvár, s főleg magyar találmányról tudósított a lap, amit még egy különleges rekordbeállítás is fűszerezett. Megálltam, hogy a ne merüljek el az újság további érdekességébe, gyorsan lapoztam a közép tájt lévő harmad oldal terjedelmű írásig. A teljes szöveg beírásával sem magam, sem a T. Olvasót nem fárasztanám, ezért igyekszem - tőlem szokatlan módon - röviden összefoglalni a lényeget. Egy napsütötte márciusi délelőtt a siófoki parton különös kísérlet tanúi lehettek az arra sétálgatók. Egy sisakos búvárruhás alak elindult a tóban, de nem a búvároktól megszokott módon, a fenéken, hanem a víz felszínén gyalogolt. Az egyedülálló kísérletet, vagy bemutatót több szivarozó, elegáns úr kísérte figyelemmel - utóbb kiderült, az egyik legnagyobb ipari konszern vezetői. A búvárruhás személy egyre távolodott - kiderült, hogy maga, a vízen járó készülék feltalálója, egy Szabó Pál nevű fiatalember - s úgy tűnt, hogy a beállítja a vízen szárazlábbal járás világrekordját. Az írás szerzője a cikk további részében az új találmány hasznosíthatóságáról elmélkedett, jelezte, hogy van a találmány után érdeklődés, egy ipari konszerntől már jelentős előleget kapott a feltaláló. A találmányok lényege titkos - ellenkező esetben rögtön lemásolnák - valószínűleg ezért az írás nem adott magyarázatot a vízen járó szerkezet működésére. Igaz, felvetette a cikk írója, hogy esetleg hidrogénnel volt megtöltve a ruha, de rögtön el is vetette azt. A régi újság szakadozott, gyűrött lapjai miatt az utolsó sorok csak nagyon nehezen voltak olvashatóak, pedig itt valami lényeges következett. Annyit sikerült csak kibogarásznom, hogy a csodálatos találmány megoldása nagyon egyszerű, ami az akkori - és a mai - megjelenés dátumához kötődik.

2008. ÁPRILIS 2.

T. Olvasó! Reméljük, hogy a tegnapi hírünk, az Elfelejtett magyar találmány? utolsó mondatából ("...Annyit sikerült csak kibogarásznom, hogy a csodálatos találmány megoldása nagyon egyszerű, ami az akkori - és a mai - megjelenés dátumához kötődik.") mindenki számára kiderült, hogy a Tolnai Világlap szerkesztője és mi is április elsejei tréfának szántuk az írást. (Szerkesztőség)