A búvárfelszerelések története című, közel 30 részes sorozatunk befejezése után többen megkeresték az írással/írásokkal kapcsolatban Szerkesztőségünket, vagy az anyag szerzőjét. A kedvező véleményekre most nem szeretnék kitérni - köszönöm, köszönjük, jól esett -, de "önfényezésnek" tűnhetne, ha ezekből "szemezgetnénk", inkább a megjegyzésekről szólok. Többen észrevételezték, hogy több kép még szemléletesebbé tette volna az írást, mások egyes felszerelések (pl. légzőautomaták) esetében a működést szemléltető műszaki rajzokat keveselték, vagy hiányolták. Igazat adok, adunk a "kifogásokat beterjesztőknek", persze magyarázattal is tudok-tudunk szolgálni ezekre a megjegyzésekre. A sorozat ismételt áttekintésekor viszont rájöttem arra, hogy egy nagyon fontos búvár felszerelési tárgyról nem szóltam, nevezetesen a dekompressziós táblázatokról és az azokat helyettesítő-kiváltó eszközökről. Természetesen az, hogy a dekompressziós táblázat (célszerűbb talán, ha a merülési táblázat megnevezést használjuk, hiszen "nem minden merülési táblázat dekompressziós tábla, viszont minden dekotábla merülési táblázat") szorosan véve búvárfelszerelés, vagy sem, az "pestiesen" határesetnek tekinthető. Vannak olyan műanyag táblázatok, melyeket a búvár a víz alá vihet magával, sőt bizonyos esetekben, egyes búvárszabályok ezt kötelezően elő is írják. Más esetekben viszont a táblázat a parton marad, a búvár csak a merülés előtt a tervezés alkalmával használja.

A dekompressziós táblázatok, pontosabban annak "előhírnökei" mintegy száz éves múltra tekintenek vissza. A búvárok egyéni tapasztalatai mellett a táblázatok első "nyomaival" az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején találkozhatunk, amikor Angliában a tudomány látókörébe kerültek a búvármerülések. Ebben az időben már a gyakorlatban ismert volt a lépcsőzetes felemelkedés, melyről 1905-ben az angol Admiralitás megbízásából a búvármerüléseket vizsgáló szakbizottság az alábbiakat írta jelentésében:
"...a búvár dolgát végezve, vagy félbeszakítva, nem fokozatosan, mint eddig szokásos volt, száll fel, hanem lehetőleg gyorsan emelkedik olyan rétegbe, hol az előbbi, nagy mélység abszolút nyomásának csak a fele van meg, itt hosszabb ideig pihen és a tovább felemelkedést fokozatosan, átlag 3 méterenként, és mind hosszabb időt töltve az egyes állomásokon végzi. Ha mégis gyanús tünetek lépnek fel, a búvárt haladéktalanul rekompresszió, azaz nagy nyomás alá kell helyezni...(Forrás: Révai Nagy Lexikona, 1912.) "

Jhon Scott Haldane

Az első igazi dekompressziós táblázatot John Scott Haldane (képeinken Haldane és táblázata látható) 1908-ban állította össze. A táblázat adatait vizsgálva jelentős eltérést nem tapasztalhatunk az utódokhoz képest. Érdekessége viszont, hogy nem meghatározott mélységeket, hanem "mélységi tartományokat" alkalmazott a készítő. Az elkövetkező évtizedekben - lényegében - a táblázatot "pontosították", alapvető változásokat csak a könnyűbúvár technika megjelenése hozott. (Emlékeztetőül: ezt a táblázatot a nehézbúvárok, ipari munkákhoz használták.)

Haldane dekótáblája

Az 1955-ös esztendő a dekompressziós táblázatok történetében egy igen jelentős állomás: Dwyer a mélységgel és merülési idővel összefüggésben az emberi szövetek nitrogén telítettségi arányának a változásáról értekezett egy dolgozatában, majd néhány év múlva egy táblázatot is megjelentetett. Ez az elmélet alapjaiban változtatta meg a dekompressziós táblázatok számítási modellezését. Dwyer később továbbfejlesztette elméletét: több szövet, illetve időadat alapján pontosította számításait.

A merülési táblázatok "új generációi" az 1960-as évek kezdetétől jelentek meg. Ennek - az előzőekben ismertetetten kívül - két (fő) oka volt. Egyrészt számos ország haditengerészete a könnyűbúvár technikát is "hadrendbe állította", másrészt pedig megalakultak a különböző búvároktatási rendszerek.

Kezdetben a kedvtelési célú búvárszervezetek is haditengerészetek által, a katonabúváraiknak kialakított dekompressziós táblázatokat használták. Az 1960-as években az Egyesült Államokban az U.S. Navy táblázatai voltak a legelterjedtebbek. Európában az egyik legkedveltebb táblázat a francia haditengerészet táblázata volt. A sűrített levegős táblázatok mellett megjelentek az oxigénes, a "héliumos", a gyógy-rekompressziós táblázatok is. (A "legendás" U.S. Navy Manual című könyvben ezek a régi táblázatok mind megtalálhatók.) Az ipari búvárok részére a merülési sajátosságaikat figyelembe vevő táblázatok jelentek meg, például a Dräger cég szinte időről-időre kiadott (kiad) újabb, módosított és pontosított táblázatot a nehézbúvárok részére.

Ugray Károly

Illendő megjegyezni, hogy Ugray Károly (képünkön), a magyarországi nehézbúvárkodás kiemelkedő szakértője szintén készített a hazai merülési körülményeket is figyelembe vevő dekompressziós táblázatot, melyet munkabúvárok eredményesen használtak.

A könnyűbúvárkodás "tömegesedése" után az élettani-baleseti adatok bebizonyították, hogy a haditengerészet táblázatainak alkalmazása különféle kockázatokkal jár a szabadidős sportbúvárkodás területén. E felfedezés mellett az amerikai búvároktatási rendszerek - döntő többségében - elvetették a dekompressziós merüléseket, ezért új merülési táblázatokra volt szükség, melyek segítségével általában 40 méter mélységi határig, dekompresszió nélkül, de egymásután több merülést lehetett végrehajtani.

Ennek az időszaknak érdekes termékei voltak - Európában és a tengeren túl egyaránt - az olyan tologatós, vonalzós, görgős, forgatható táblázatok és szerkezetek, melyek segítségével a merülések sarkalatos adatait lehetett meghatározni. Lényegében ezek az eszközök merülési "kalkulátorok" voltak, melyek segítségével a merülést, ismételt merülést könnyebben lehetett megtervezni.

Bal oldalon a DACOR "csúszkás" dekompressziós táblázata az 1970-es évek elejéről. A szerkezet 40 és 190 láb közötti mélységtartományban egyaránt alkalmas volt dekompresszió nélküli, dekompressziós, illetve ismételt merülések tervezésére. Középen az ismételt, sűrített levegős, dekompresszió nélküli merülések tervezéséhez használható közismert "PADI kerék". Jobbról a Technisub 180-féle dekompressziós kombinációt tartalmazó, műanyagból készült, 9 × 5,5 × 3 cm méretű, a víz alatt is használható "Regolo" nevű, kézzel állítható dekompressziós görgős kalkulátora.

Dr. Albert A. Bühlmann

A "vén és konzervatív" Európa búvárai körében változatlanul megmaradtak az "igazi" dekompressziós táblázatok, melyeket időről-időre korszerűsítettek. Az 1970-es években Dr. Max Hahn (1929 - , Németország) és Dr. Albert A. Bühlmann (1923-1994, Svájc) professzorok kifejlesztettek egy új, korszerű tudományos alapokon nyugvó, az európai merülési helyeknek-szokásoknak megfelelő, dekompressziós táblázat családot. A "család" három táblából állt, és az egyes tagjai segítségével 0-250, 251-700 és 701-1.200 méteres magasság tartományokban lehetett dekompressziós merüléseket tervezni. A "három táblát" 1992-ben váltotta fel Hahn professzor által készített "két táblából" álló, DECO’92 elnevezésű dekompressziós táblázata. (Az "első" tábla a 0-700, a "második" pedig a 701-1.500 méteres magasságtartományban használható.) Az ún. Hahn-féle táblázat legkorszerűbb változata a 2000-ben megjelent DECO’2000.

Dr. Max Hahn

Európában a dekompressziós táblázatok használata az 1980-as évek végétől, 1990-es évek elejétől némileg háttérbe szorult. Ennek az volt az oka, hogy az amerikai búvároktatási rendszerek egyre nagyobb "szeletet vágtak ki a búvárpiacból", s ezek a rendszerek a saját merülési táblázataikat terjesztették el.

A NITROX gáz használata a kedvtelési célú búvárok körében az 1990-es évek közepétől egyre népszerűbbé vált, mely újabb "színfoltot" hozott a táblázatok világába: megjelentek a különféle oxigén-részarány esetén használható, illetve a "hagyományos" levegős táblázatokat átszámító táblák.

Az elmúlt években sok búvár figyelme a technikai merülések felé fordult. A "legegyszerűbb" merülések esetekben ismét "látókörbe" kerültek a dekompressziós táblázatok, viszont összetett, többféle gáz használata esetén a merülések csak számítógépes programok segítségével tervezhetők.

Az elmúlt 7-8 évben a búvárműszerek technikai fejlődésének eredményeként napjainkban már nagyon sok sportbúvár használ búvárkomputert a merüléseihez, mely akarva-akaratlanul a dekompressziós táblázatok háttérbeszorulását eredményezte.