ELSODRÓDOTT. VIDEÓÜZENETBEN ELBÚCSUZOTT. MEGMENTETTÉK.

Az ausztráliai búvár Jacob Childs a „halála előtti” perceket videóra vette, azt gondolta, szeretteinek legalább ennyi maradjon belőle, mielőtt megfullad, vagy a cápák széttépik. Arrafelé, Queensland környékén ugyanis rengeteg a cápatámadás. Sosem gondolta volna, hogy egyszer így végzi, gyakorlott búvár volt, mindenféle veszélyre fel volt készülve. A legjobban azt bánta, hogy soha többé nem láthatja családját, barátait.

„Ennyi volt, öregfiú, már nem jönnek érted, lement a nap…” – sóhajtotta szomorúan a kamerába Childs, majd visszaemlékezett, hogy sodródott el a hajójától. „Az alján nem volt jelzés, amelyet figyelhettem volna. Amikor a felszínre jöttem, nem volt ott a biztonsági kötél, amelybe kapaszkodni szoktunk. Sodródni kezdtem, tudtam, hogy nem lesz jó vége. Rövid idő alatt kilométerekre kerültem a hajótól, reményem sem volt semmire, ki tudja, merre kerestek, és gyorsan esteledett. Nem fáztam a búvárruhámban, jó idő volt, és fáradt sem voltam.”
A legszörnyűbb az volt, amikor ő pontosan látta a segítségére érkező helikoptert, őt azonban nem vették észre.

„Akkor már beletörődtem mindenbe, csak sodródtam a víz felszínén” – mesélte már a parton – „Már feladtam, amikor egy repülő kiszúrt, el nem mondhatom, mit éreztem.  Amikor elsodródása után hat órával kimentettek, csak egy pohár vízre, vagy egy csésze teára vágytam…”

Forrás: blikk.hu

Szerk. megjegyzése: A cikkből és más külföldi hírekből sem derül ki, hogy Jacob Childs egyedül, vagy párban-csoportban merült-e. Ugyancsak nem tudni, hogy a hajón volt-e, s ha igen megfelelően működött-e a merülők figyelemmel kísérése. Az sem derül ki, hogy a hajón lévők – az esetleges merülőtársak – mikor észlelték a búvár eltűnését és akkor mit tettek. Igaz, a sikertelen helikopteres keresés arra utal, hogy értesítették a hatóságokat. A gyors elsodródásból arra lehet következtetni, hogy volt áramlás a merülés helyén, – a felvételen nem tűnt erősen hullámzónak a tenger – így a hajó fenékjelzésének és a farkötél hiánya jelentősen hozzájárulhatott a búvár elvesztéséhez-elsodródásához. Az is elképzelhető, hogy a merülést úgy szervezték, hogy a búvár a merülés során a hajót követi, miközben az haladt. Ez – véleményem szerint – egy meglehetősen kockázatos merülési forma. Mindenesetre ezúttal szerencsésen végződött a történet, s azt mondhatjuk, hogy „miden jó, ha a vége jó”. A tanulságok levonására azonban igencsak alkalmas a történet.