Búvárinfó

Fancsek György nyugállományú törzszászlós búvármester 1927. december 11-én született Leányfalun. Iskoláit (4 elemi és 4 polgári osztályt) is itt végezte. Mint édesapja, asztalosnak tanult. Asztalos segédként szabadult 1940-es évek elején. A háború vége felé, 1944-ben leventének hívták be a Budapesti Tutaj utcába, de Fóner Károly gyermekkori barátjával együtt hazaszöktek. Itthon – a front elvonulása után – a háborúban elszórt hadianyagokat, robbanó anyagokat gyűjtötték és próbálták használni. A „málenkij robot” elől Szentendrére menekült. Édesapja híradó katonaként szolgált a háborúban. Nyugaton került hadifogságba, így már 1946-ban hazatért.

Fancsek György 1949. április 1-re behívó parancsot kapott az Óbudai Folyamőr laktanyába. tizenegy fő iparossal együtt a Folyamerők Szertárához került, ahol Szigety Zoltán folyamőr őrnagy volt a parancsnok. A szertárnál a kiképzők a volt Horthy hadsereg tisztjei és altisztjei voltak, akik a háború előtt és alatt is az alakulatnál szolgáltak. Az április 4-i ünnep miatt, katonai szolgálata egy hét szabadsággal kezdődött. Az alapkiképzés után, önként jelentkezett búvár kiképzésre. 1949-ben a háború utáni első búvárkiképzésen kb. 10 fő vett részt. Minden különösebb orvosi vizsgálat nélkül megkezdődött a kiképzésük. A kiképzés része volt Siófokon a Folyamőrség laktanyájában a Balatoni a vitorlás kiképzés. A búvár kiképzés 1950-ben az Újpesti hajógyári öbölben a Folyamerők Szertárában folyt. A tanfolyamon kiképzője a háborút végigszolgált Békési József főtörzsőrmester, az egykori Magyar Királyi Honvédség Folyamőrségének búvármestere volt. A tanfolyam végén, 1950. augusztus 15-én vizsgáztak. A vizsgát „éles” búvárfeladat közben kellett letenni Kisapostagnál, egy elsüllyedt lőszerszállító uszálynál.

A vizsga 6 főnek sikerült: Bangó József (később tiszt lett, hadnagyként leszerelt 1956-ban.), Francsics nevű Vas megyéből, Szűcs Endre Óbudáról, Hollák Miklós (később hajó parancsnok lett), egy fő ismeretlen nevű és Fancsek György. Még ez évben továbbszolgálatot vállalt, és őrmesteri rendfokozatot kapott. Majd 1964. április 4-én hivatásos állományba vették. Ez évben mestere, Békési József főtörzsőrmester vezetésével a Balatonba telepítet aknazár végső felszámolásán is dolgozott. Balatonfürednél megfigyelt aknák hatástalanítását, és a Tihanyi-félsziget körül a hajók ellen telepített érintő aknák „aknaszékeinek” kiszedését végezték.

Ugyan ebben az évbe az első nagy búvár munka Dunaújvárosban az épülő vasmű vízkivételi művének süllyesztése volt. Kormos Illés búvármester vezetésével végezték a búvármunkát. A munkán a Hídépítő Vállalat búváraival együtt dolgoztak, két hetes váltásokban. Itt ismerkedett meg Zenteg Ferenccel a Hídépítő Vállalat vezető búvárával, akitől sokat tanult.
Itt történt az az esemény, amikor Kormos Illés búvármestert, búvármunka közben a markoló kanala a lábánál fogva kiemelte a Dunából. A munka során búvártársak voltak Polc István, Mészáros Gyulaés Éles István.

Az 1956-os tavaszi Dunai árvíz védekezési munkáiban is részt vett az alakulat búváraival. Győrnél, az Ásványráró-i gátszakadásnál, majd Baján, Kalocsán és Paksnál. 1956-ban a következő nagy munka, melyet már önállóan vezetett, a Tiszapalkonyai hőerőmű vízkivételi- és a meleg víz visszatérő műtárgy süllyesztése volt. Az őszi események miatt visszarendelték a búvár csoportot a laktanyába. A laktanya szinte üres volt, csak az ügyelet és az őrség volt ott. A visszarendelt búvárcsoport tagjai járőr szolgálatot adtak az újonnan alakult munkásőrséggel a „pufajkásokkal”. A szovjet bevonulást követően teljesen lefegyverezték a laktanyában lévő katonákat. Az őrséget is üres pisztolytáskával látták el.
Az öbölben lévő hajókról is le kellett szerelni a fegyverzetet. Egy géppuska véletlenül fennmaradt az állványon, amit csak az ellenőrző oroszok vettek észre. Szabotázsnak vélték és hatalmas bonyodalom keletkezett belőle. November végén visszavezényelték a búvárcsoportot Tiszapalkonyára. A téli fagyban kellett a munkát tovább folytatni. Sok búvár keze - Fancsek Györgynek három ujja - fagyott el a jeges vízben. Mesterüktől - Békési Józseftől - úgy tanulták, hogy kesztyű nélkül, vastagon bezsírozott kézzel merültek a jeges vízbe. (Békési mondása szerint: „nem kurva a búvár, hogy kesztyűt húzzon!”) Igaz, a kesztyű sem sokat védett a hideg víz ellen. A téli merüléseknél a sisak eljegesedéséig folyt a munka.

A további búvármunkák a teljesség igénye nélkül… a teljesség iránti igény ugyan megvolt, de idő már nem, a harmadik találkozón pontosítani a történések helyét, idejét és a résztvevő személyek neveit. Ez a munka a már csak többi veterán katonabúvár emlékeivel volt pótolható! (Ebben a munkában Haraszti Tamás volt segítségemre. Köszönet érte!) Még így is maradt néhány további pontosítani való…

19…? Budapest – a Parlamentnél egy bemutatósorán Dunába csúszott magyar harckocsi kiemelése. Búvártárs: Békési József;
19..? Dunaszekcső – három, a világháborúban elsüllyedt uszály előkészítése kiemeléshez. Búvártárs: Békési József;
19..? Dunaújváros – a háborúban légi úton telepített indukciós akna által felrobbant és elsüllyedt Dömös személyszállító hajó kiemelése. Búvártársak: Kormos Illés és Mészáros Gyula;
19..? Budapest – Kossuth híd építésénél a roncsok kiemelése. A rossz anyagi-technikai ellátásra jellemző volt, hogy papírból sodort kötelet kaptak, ami a vízben szétázott. Ezért „vezér kötél” nélkül, csak a létra aljára kötött iránykötéllel merültek. Búvártárs: Békési József;
1964. Balatonfüred – felborult Pajtás személyszállító hajó kiemelése. Búvártárs: Haraszti Tamás
1965. Balatonmáriafürdő – elsüllyedt szívókotró „felusztatása”. Búvártárs: Haraszti Tamás

1954-ben búvármester fokozatot és merülés vezető képesítést szerzett. 1964-ben kinevezték búvár állomás parancsnoknak. Helyettese volt tanítványa, Haraszti Tamás lett.
Ekkor vette át volt mesterétől Békési Józseffőtörzsőrmestertőla búvárok kiképzését. A kiképzés akkor már a Hadihajós Dandár, Újpesti Petőfi laktanya hadikikötőjében folyt.

1967-ig sok búvármunkán vett részt, mint merülő búvár később, mint merülés vezető.
1967-ben Czinege Lajos akkori honvédelmi miniszter letiltotta a „civil” búvár munkákat.
A laktanyába visszaszorult búvárok a hajógyári öbölben kaptak munkát. A vízre bocsájtott új és javított hajók vizsgálata volt a feladatuk

1967. augusztusában a pécsi szénbánya Széchenyi aknáját elöntötte a víz. A bánya kérésére a honvédelmi miniszter búvárokat rendelt ki. Fancsek György búvármester, merülés vezető, Haraszti Tamás és Szanyi János – volt tanítványai, már képzett búvárok – vettek részt a feladatban. Haraszti Tamás volt a merülő búvár, Szanyi János a búvársegítő. Ezer méter mélységű függőleges akna fenekén, 14 méteres vízmélységben kellet a munkát elvégezni. A működő nagyteljesítményű szivattyú szűrőkosara elől el kellett távolítani az eltömődését okozó – mint később kiderült – pufajkát. A szivattyú ereje és a cső átmérője miatt a búvárt odaszippanthatta volna a szívóerő. Ezt a merülést a rendszeresített nehézbúvár felszerelésben nem lehetett elvégezni, ezért az akkor még a hadseregben újszerűnek számító könnyűbúvár felszerelést használták – eredményesen.

1972-ben gyomorfekéllyel megműtötték. Orvosi vélemény alapján a merüléstől eltiltották.
Nyugdíjba vonulásáig az alakulatnál szolgált, de már többé nem merülhetett. A Hadihajós Dandár, hajózó állományába került, mint fedélzetmester.
A katonai szolgálat utolsó 10 évében „szárazföldi” beosztásokban dolgozott. Újpesten az alakulat „új” laktanyájában, a Petőfi laktanya és a „tiszti lakótelep” házainak csapatépítkezés irányítási feladataiban vett részt.

1982. december 31-én, 33 év katonai- és búvár szolgálat után nyugállományba vonult.
Katonai pályafutása alatt számos kitüntetésben részesült. Nyugállományba vonulása alkalmával, munkájának elismeréséül a Haza Szolgálatáért Érdemérem Arany fokozatával tüntették ki.

Nyugdíjas éveit otthon, szülőfalujában – melyet lakhelyként csak a szolgálat követelte rövidebb, hosszabb ideig hagyott el – Leányfalun töltötte. A kis ház körüli kert és a szőlőlugasok gondozása mellett sokat járt le a Dunára horgászni. Az életkora előre haladtával egészségi állapota romlott. Egy horgászás közben rosszul lett, csak mások segítségével tudott hazajutni. Azóta a horgászattól és a Dunától is távol maradt.

2012. december 11-én, a 85. születésnapjára a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök által aláírt emléklapot kapott.

2014. nyarán, a 4. Országos Katonabúvár Találkozó előkészületei közben, Dr. Haralyi László és Haraszti Tamás - egykori katonabúvárok - keresték meg telefonon. Ekkor vettem fel vele a kapcsolatot, majd az augusztus 4-i debreceni katonabúvár találkozó után, szeptember 27-én Haraszti Tamással - volt tanítványával majd búvár társával - kerestem fel otthonában, Leányfalun. Az első találkozónkon megtudtam tőle, hogy nyugállományba vonulása óta sem a honvédség, sem a volt alakulata, sem volt kollégái nem keresték fel. Ezért meglepő, de egyben örömteli volt számára személye iránti érdeklődésünk. Talán ez magyarázta eleinte kissé tartózkodó, hivatalos viselkedését, ami aztán a délutánra már barátivá szelídült. Oly annyira, hogy megkért, a következő találkozásunkra vigyem magammal a fellelhető volt katona- és búvár társait. Ez a második találkozásunk október 24-én történt. A látogatáson társaim voltak Tóth József nyugállományú zászlós, volt búvár tanítványa, majd később búvár társa, valamint Mészáros Gyula az akkor második legöregebb katonabúvár, a katonabúvárkodás eddigi krónikása.

Lejegyezve Lévai Miklós, kiegészítve Haraszti Tamás által,
Leányfalun, 2014. szeptember 27-én és október 24-én.

Szomorú utóirat:
2014. november 29-én délután érkezett a szomorú hír – Fancsek György váratlanul elhunyt.
Eltávozott egy „búvárlegenda” akitől még oly sok történet várt ránk, hogy megismerjük katonabúvár múltunkat! Temetése 2014. december 9-én 11 órakor Leányfalun lesz.