Búvárinfó

Két lengyel búvár fulladt egy elhagyott északkelet-csehországi kőbányatóba. Svobodne Hermanivicében három férfi vasárnap reggel indult búvárkodni az egykori kőbánya jéggel borított tavába.

A téli és a nyári Svobodne Hermanivice

A húsz centiméter vastag jég alól csak egyiküknek sikerült visszatérnie, a 35 és 38 éves két társának holttestét később a mentőalakulatok emelték ki. Egyelőre nem tisztázott, hogy mi volt a beleset oka – közölte a helyi rendőrség szóvivője. A tó, illetve ott a jég alatti búvárkodás ezen a vidéken közkedvelt merülési forma, azonban a tó mély és tiszta vizében már többen vesztették életüket. A mostani kettős haláleset okát szakértő vizsgálja.

Forrás: MNO.HU

Megjegyzés: A beszámoló meglehetősen szűkszavú, így gyakorlatilag lehetetlen a baleset okáról bármit is mondani. A merülőhellyel azonban megismerkedhetünk a világhálóra feltöltött több videó alapján. Nos a tó tiszta vizű, mély – 33 métert meghaladja az elérhető mélység – és nyilvánvalóan az alsóbb részek még nyáron is nagyon hideg. A tóban „bánya korában” palás kőzetet bányásztak, ezért a réteges, helyenként függőleges, vagy aláhajló falak omlásveszélyesek. A fenék is a lerakódott üledék miatt felkeverhető. A falakon, aljzaton szűk repedések, mélyedések találhatók. Több helyen nagy, ágas-bogas farönkök képezhetnek elakadás veszélyt. A tóban számos, a merülés érdekesebbé tételét szolgáló „létesítmény” található. Van ott – a teljesség igénye nélkül – méretes trepni, nagyméretű szélrózsa, „kibelezett” autó, kalózkincsesláda, s nem utolsó sorban hatalmas, láncokkal rögzített fémtartály, mely „légtérrel” rendelkezik. A tartályba bevezető kör alakú nyílás nagyon szűk. Így a belső részt felfedezni, de legalább is a légtérbe a fejét bedugni kívánó búvárnak ez elakadás veszélyt, vagy felszerelésének akár sérülését is okozhatja. Összegezve ennek a létesítménynek a belső részének a látogatása komoly kockázattal járhat. Fontos megemlíteni, hogy az egyes létesítmények között kötélpálya van kiépítve.
A tóval való ismerkedést, az egyéni gondolatok megfogalmazását a egy 2010-ben végrehajtott jég alá merülés videója segítheti.

Nem tudhatjuk, hogy a mostani, a kettős halál esettel járó merülés a filmen látszóhoz hasonlóan történt-e. Azt viszont feltételezhetjük, hogy a jég alá merüléskor szokásos (kötelező) felszíni kötélbiztosítás meglehetősen nehézkes lehet, amennyiben a búvárok nagyobb területet akarnak bejárni a tóban, felkeresve a víz alatti érdekességeket, létesítményeket. A felszínről engedett kötél könnyen elakadhat, vélhetően a filmen szereplő búvárok is ezért használtak egyéni kötélorsóról leengedett vezetőkötelet. (Láttuk, a két búvár a lemerülés után elérve a trepnit, egyikük orsóját rögzítette, amivel a másik merülő nem volt „kapcsolatban”, s a lék és a terpni között sem volt kötélkapcsolat.) A kiépített kötélpálya is nagy vonzerőt jelenthet, ugyanakkor jég alatt egy ilyen rendszer használata a kötélvesztés miatt – nyugodtan fogalmazok úgy – életveszélyes. Felvetődik a kérdés, hogy a videón látottak egyedi jelenség-e, vagy az adott helyen a jég alá merülések végrehajtásának ez a helyi, sajátos „technológiája”. Amennyiben igen, akkor könnyen találhatunk magyarázatokat a korábbi, illetve mostani halálesetekre is… Úgy gondolom, hogy bármennyire is egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnhetnek „sajátos” megoldások, soha ne térjünk el a merülési szabályok, a szakbúvár tanfolyamokon tanított-tanult, biztonságot adó módszerektől. Igaz, most majd egy évet kell várni, hogy itthon újra jég alá merülhessünk. Ezért is fontos, hogy időnként felfrissítsük a tudásunkat, mert akkor nem eshetünk az „itt mindig így szoktuk csinálni” csapdájába…