2011. MÁRCIUS 27.

A Győri búvárklubból, Fehér József (Leó) búvároktatótól kaptuk az alábbi szomorú hírt:

Tisztelt Búvárok!
 
Mély fájdalommal kell tudatnom veletek, hogy hosszú betegsége után elveszítettük barátunkat, sporttársunkat, Molnár Józsit. Nagyszerű ember volt, akinek mindenkihez volt kedves szava, humoros szójátéka. A mi „Silver-Kedves Józsink örökké élni fog emlékünkben és örökös tagja lesz klubunknak.

Sok évvel ezelőtt mikor irodaszék vásárlás közben a nyakamban megpillantotta a búvár medálos nyakláncomat kérdezett rá arra, hogy van e itt Győrben búvár csapat, közösség ahova lejárhat. A kecskeméti búvár csapatba már megízlelte e sport szépségét és szinte az akkori invitálást elfogadva azonnal tagja lett a Győri Búvár Sportegyesületnek is. Felejthetetlen a görögországi nyaralás, ahol sokfaktoros naptejével és nassolni való finomságaival kedveskedett barátainak, vagy éppen a régi közgyűlések, ahol is frappáns és tanulságos megszólalásaival segítette a klub munkáját, gazdasági tevékenységét. Amikor ideje és lehetősége engedte a rock koncertek vendége volt és legyen akár Lord, vagy Ossián együttes ő velünk mulatott és élvezte a zene erejét és ritmusát a páholyban. Egy Ossián számmal kívánok neki jó merüléseket az égi felhők között:

Közel a Föld, oly végtelen a nyugalom.
Álomtalan a leghosszabb álom.
Elmerül csak a súlytalan lebegés,
Szárnyatlanul az utolsó repülés.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Nincs többé düh és nincs már többé fájdalom.
Porszemmé válik bármilyen hatalom.
Lezárt szemét az esti lágy eső mossa.
Béke és csend, harmónia.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.