Még az elmúlt esztendő végén történt... Hosszú betegség után eltávozott körünkből egy hivatásos öregbúvár, a régi nagyok egyike, Borbély Mihály. Eltávozott közülünk, pedig alig volt túl a hatodik X-en...
Egész életében a víz, a búvárkodás volt mindene, pedig többnyire nem a víz alatti paradicsomokban merült kedvtelésből, hanem munkabúvárként a sötét, zavaros vizek mélyére szállt alá, hogy dolgozzon. Felvetődik az emberben a kérdés, hogy neki valóban munka volt az, amit csinált, vagy ott is a víz alatti világ egy-egy újabb titkát fedezte fel napról-napra, merülésről-merülésre. Folyók, roncsok, hidaklábak, víz alatti bontás-építés, kutak, az ivóvíz szülőszobái - mind-mind otthonos helyek voltak számára, ahová legtöbbször sisakban, bronzcipőben merült le. A búvárok életében gyakori, hogy kalandokat élnek át. Mihály életéből sem hiányoztak ezek a történetek. Volt azonban egy, egy hosszúranyúlt nagy kalandja, mellyel a magyar búvárok közül egyedül csak Ő dicsekedhetett. Pontosabban, dicsekedhetett volna, de nem volt dicsekvő, élményeit, tapasztalatait csendben, nyugodtan, de magabiztosan mesélte el. Két évnyi kaland - cápavadász volt Floridában, majd a honvágytól hajtva hazajött, pedig tudta, hogy itthon akár börtön is várhat rá... A napi munkamerülések mellett számos sportbúvárcsoport aktív tagja volt, hosszú ideig a MTV búvárszakosztályával merült kedvtelésből is, hazai tavakban és közeli tengereken... Búcsúzunk Tőled Mihály, emléked megőrizzük, nyugodj békében!