Felemelkedés

Remélem, ebben az évben mindenki számára, megadatik. Ennek érdekében, azonban mindannyiunknak van teendője.
Jelen gondolatok közreadása régóta foglalkoztat. A bátorságom megnyilatkozásához a legutóbbi tengeri túra adott lendületet. Tartózkodom attól, hogy bármelyik búvártársam tevékenységét minősítsem, de véleményem van -, ennek megváltoztatásához próbálok segítséget nyújtani.

Néhai búvártársam, a merülőtársával történt balesete után felhívott és közölte velem, elsőként, (BÚVÁRINFÓ korábbi száma) közvetlenül nekem kívánja elmondani, mi is történt? Személyes találkozásunk alkalmával, hosszan beszélgettünk. A részletekben vesztünk el. Újra és újra előről kezdtük kicsomagolni a történetet. Beszélgetésünk tárgya a baleset részletein túl, a felemelkedés volt. Elmondása szerint, az ominózus merülése során 93,5 m-ről, 50 m-ig, a jacket palackjának levegőjével feltöltve mellényét, a lehető leggyorsabban emelkedett fel. Majd innen tovább, betartva a 18 méter felemelkedési sebességet, emelkedett 15 m-ig, ahol egy idegen búvár második-második lépcsőjét magához véve, néhány perc megálló után szintén betartva a 18 m-es felemelkedést, emelkedett a felszínig. (15 m mélységben teljesen elfogyott a levegője.)
Beszélgetésünk helyszíne egy presszó kerthelységében volt. Amikor, a 18 m felemelkedést már több alkalommal is megemlítette, megkérdeztem tőle, hogy a tőlünk kb. 10 m-re ülő fiatal pár, szerinte hány méterre ül? A válasza megdöbbentett: - én nem colstok vagyok, hogy tudnám pontosan megmondani, - válaszolta (colstok = Withworth mértékegység, közel 2,5 cm-es egységenkénti beosztással, aki, esetleg nem tudná, a szerző megjegyzése).
Szeget ütött a fejemben, hogy ha valaki pontosan nem tudja megítélni vízfelszín felett a 18 m-es távolságot, lényegében jó viszonyítási körülmények között, akkor 50 m mélyen, hogy lehet, hogy mégis képes erre, viszonyítási pontok hiányában. Itt kisiklott a beszélgetésünk, újra és újra visszatértünk erre a momentumra. Többször kijelentette, hogy kompjútert használt. Amelyiket használta, nem jelezte a felemelkedési sebességet százalékosan, csak a túl gyors emelkedést egy nyíllal és slow felirattal jelölte. Ismerve ezt a típust, (öt ugyanolyan típusú, de különböző egyed volt nekem is, egyikkel sem voltam elégedett, kedvenc tulajdonságuk volt, hogy sósvízi merülés után nem kapcsolt ki, az akkumulátoruk néhány nap tengeri merülés után lemerült).
A búvárbalesetek régóta foglalkoztatnak, mert azokból sokat tanulhatnak a túlélők, bár erről a témáról írni veszélyes a túlélők személyes jogainak védelme nélkül, most mégsem a baleset elemzésével foglalkozom, csupán a fent említett elbeszélés felemelkedésre vonatkozó részével. (Néhai búvártársam hozzájárult, hogy az általa nekem megküldött faxát a baleset ismertetéséről, másnak is megmutathassam).
Felemelkedés. 18m/perc, több, kevesebb, kompjútere és búvára válogatja. Ne, tessék azt hinni, hogy én ezt az értéket midig betartottam, ennek következményeiről egy későbbi időpontban írok. Akkor kezdtem el búvárkodni, amikor még a neoprén búvárruhát nem találták fel, kompjúterről még csak nem is álmodhattunk, a felemelkedésről csak zavaros történetek láttak napvilágot. Természetesen több haditengerészet már rendelkezett akkoriban is megfelelő szaktudással és a kompjútert helyettesítő mérőeszközzel, de ezekből, jó esetben is csak betű, vagy hangfoszlányok szivárogtak be hozzánk, valós szaktudás nem. Már néhány éve búvárkodtam, amikor egy német eredetiről magyarra fordított búvárkönyvből a merülési táblázatot kimásoltam (kézzel). Gyakran felejtettük otthon ezt a táblázatot, ami közkézen járt, ezért egyszerűbbnek láttam megtanulni. A táblázatban a felemelkedésre vonatkozóan mindösszesen annyi volt: 40 m-ről 5-7 perc alatt emelkedjünk a felszínre (dekompressziómentes merülés alkalmával). Ismernek néhányan a búvár világban, ezért sürgősen ismételten leszögezem, volt idő, amikor én sem lehettem volna senkinek a példaképe e tekintetben.
A történet, a tragédia részén túl is felzaklatott. Hosszasan elgondolkodtam azon, hogy amennyiben valaki nem kompjútert, vagy legalább elektromos merülőórát használ, hogyan kontrolálhatná a felemelkedési sebességet?

Elkezdtem faggatni a búvárismerőseimet, akik csak mélységmérő órát, vagy olyan digitális eszközt használnak, amelyik nem mutatja százalékosan a felemelkedés értékét. A megkérdezettek száma néhánnyal kevesebb volt ötszáznál, a közelítőleg, vagy teljesen korrekt válaszadók száma 23. A többi válaszadótól a lehető legszínesebb választ kaptam, melyek egy része eléggé közel állt az elfogadható válaszhoz. Jónéhányan a karóra és a mélységmérő összehasonlításából indultak ki, de a cél a legkisebb elmozdulás sebességének betartása. Az nem megfelelő, ha a felemelkedést követően ellenőrizzük a végeredményt. Legtöbben a buborékokra hivatkoztak. Itt egy kis kitérőt teszek. A mikrobuborékokról kialakult nézet alkalmazható, azonban ezt pontosítom. Sokan a mikrobuborék kapcsán a kis méretű, talán 2-4 mm nagyságú gömböcskékre gondolnak. Ezek felemelkedési sebessége (több kompjúterrel is megmértem) túl gyors, cca 22-28 m/perc. Amennyiben ezt a módszert követjük, az egyik legjobb módszer, ha a kilélegzett levegőnkre csapunk a kezünkkel és a legkisebbeket követjük a felemelkedés során. Ezek mérete az aprításkor 0,1-0,2 mm. Fontos megjegyezni, hogy a felemelkedés során a buborékok mérete, az emelkedés ütemének megfelelően változik. Tíz métertől a felszínig a kétszeresére. Ezért cca. két méter emelkedés után, újakat csapjunk a kezünkkel.
Sajnos még mindig elég sokan vannak, akik mechanikus mérővel, vagy egyáltalán mélységmérő nélkül merülnek. Indokaik változóak, de nem elfogadhatók.
A megkérdezettek egy részével vitába keveredtem, most felajánlom, aki nem ért egyet, vitassuk tovább. Természetesen nincs miről vitatkozni azokkal, akik olyam mérőeszközzel merülnek, ami mutatja a felemelkedés értékét, legfeljebb csak akkor, ha nem veszik figyelembe a mérő által mutatott értéket.
Az elképzelésem a következő mutatós mélységmérő ill. olyan merülőóra használata során, amelyik nem mutatja a felemelkedés értékét százalékosan. A mutatós mélységmérők legkisebb leolvasható értéke 1 m. Amennyiben ezt az utat 4 mp alatt tesszük meg, kis rátartással betartjuk a 18 m/perc felemelkedési sebességet. Mindehhez csak egymást követően négyszer kell magunkban kimondani azt, hogy huszonhárom-huszonnégy, ez ugyanis kb. négy másodpercnek felel meg. Ez esetben pontosabb értékeket egyszerű módon nem kapunk. A felemelkedés sebességét százalékosan nem jelző merülő órák esetében pontosabb értékeket kaphatunk. Az órák, a merülés mélységét deciméterben, azaz 0,1 m-ben jelzik. Amennyiben elmondjuk magunkban a bűvös huszonhárom-huszonnégyes számsort a merülőórán a mélységértéknek háromtized méterrel kell csökkennie, ez pedig megfelel a 18 m/perc felemelkedési sebességnek. Élményekben gazdag merülést, pontos felemelkedést kívánok mindenkinek.

Felemelkedés, avagy hogyan keletkezik buborék az agyban?

Előző cikkemben (Búvárinfó: 2003. áprilisi száma) beszámoltam a felemelkedéssel kapcsolatos problémákról, melyben bevallottam, én sem tartottam be az előírt sebességet mindig. Részben, mert nem voltak szabályok, részben, pedig nem voltak műszerek. Ma már az első és legfontosabb szabály számomra.
Jelen ismeretek közreadása (különösen a mellékelt két kép), minden bizonnyal sokaknak nyújt feldobott labdát, melyet egy könnyű humorral, vagy élcelődéssel érdekes történetté lehet kerekíteni, de számomra most fontosabb az információk közreadása, mint fentiek kivédése.
Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a merülés során véredényeink a belélegzett gázokat elnyelik. A túl gyors felemelkedés során az elnyelődött gázok kiválnak a vérből. Az idevonatkozó szakanyagot a búváriskolák kellő alapossággal tanítják, így most a részletekben nem merülök el.
Agyunkban a hajszálnál sokszorta vékonyabb vérerek is vannak. Buborékkiválás esetén ezeket a vékony ereket, illetve ezek elágazásánál a még vékonyabbá váló ereket, a vérből kivált buborékok eltömik. Egy cső alakú érben haladó buborék, amely kitölti az ér belső keresztmetszetét, az elágazásnál, részben a nagysága, részben pedig a felületi feszültsége miatt nem képes kettéválni. Az elágazásokban elakadt buborék-dugó megakadályozza a vér további áramlását, a mögöttes területen oxigénhiány keletkezik, emiatt szövetelhalás keletkezik. A szövetelhaláson túl az érfal folytonossága is megszakad. A kialakult területet nevezhetjük az agyban keletkezett buboréknak, ez nem azonos a vérből kivált gázbuborékkal.
Itt most elnézést kérek minden szakembertől, nem a kenyerüket akarom elvenni, erről a témáról Ők, még hazai búvárújságban nem fejtették ki véleményüket, de a lehetőség még adott. Talán cikkem nyomán ez is megtörténhet.
Az érfal-hiány számtalan későbbi problémát idézhet elő, pl. hirtelen vérnyomás emelkedés esetén szövetbevérzés. Nem riadalmat akarok kelteni a búvárok között, inkább a veszélyekre felhívni a figyelmet.

Évekkel ezelőtt több ízben fájt a fejem, beutaltak egy szeletelő Röntgen vizsgálatra (CT= compjuter tomograph). Az orvosok előtt búvárkodásról nem beszéltem, úgy gondoltam, az autószerelő is felismeri a helyzetet, ha a páciens három kerékkel hajt a szervizbe. A képek láttán az orvosok hümmögtek, majd annyi felvilágosítást kaptam, hogy találtak két, cca. kétmilliméteres vérömlenyt az agyamban.
Gyógyszer nélkül hazamentem, a procedúra pedig pszichésen hatott, hosszú időre elmúl a fejfájásom. Minden bizonnyal ezt a két buborékot szedtem össze a helytelen felemelkedéseimmel az évek során. Néhány évvel később egy hallgatóm, egy harminckét méteres merülés során, minden előzetes jelzés nélkül feltört a felszínre. Később sem tudta megindokolni miért. A hallgatóm után emelkedtem jackettel, a felszín alatt egy méterrel tudtam csak elkapni az uszonyát.

Annak ellenére, hogy csak két percet töltöttünk harminckettőn, este erősen fájt a fejem, talán szédültem is. Nem sokkal később egy belgyógyász kutatóorvos barátommal lobbizni kezdtünk egy működő hazai keszon miatt, ekkor fogadott bennünket a grazi keszonban Dr. Göbl Anna keszonorvos, aki a témáról hosszantartó, alapos szakmai ismertetést nyújtott, bevezetve bennünket a szakma rejtelmeibe. Megemlítem, az egyik, számomra megdöbbentő érdekességet, amit tőle hallottam: - vannak búvárok, akik az agyukban 8-12 db, egyenként 7-9 mm nagyságú buborékkal élnek és még teljesen "beszámíthatók". A hallottak alapján kijártam magamnak egy mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI) (a berendelt időponthoz képest 19 órával később), ahol a felvételekből a szakemberek előtt "kiderült", egy kb. négymilliméteres csontkinövés van az agyamban. Minek magyarázkodjak az orvosoknak, én jobban tudom nem csont, hanem buborék. Rádöbbentem, a két kis buborékom a szabálytalan (gyors) felemelkedés miatt egy kövérebb négymilliméteressé szakadt össze.
Mind a CT, mind pedig az MRI vizsgálat meglehetősen költséges, mindezek ellenére javaslom azoknak, akik jó néhányszor, vagy rendszeresen szabálytalanul emelkedtek fel, készíttessenek a fenti vizsgálatok egyikéből egyet, ami esetleg segít a személyes meggyőzésben: a felemelkedési sebesség betartása a legfontosabb szabály az egészségünk érdekében.

Mindenkinek szabályos felemelkedést, jó merülést kívánok.

BÚVÁRINFÓ, 2003. ÁPRILIS, JÚNIUS