Egy búvárral kevesebb keresi fel a nagy kékséget, egy gyakori és a mélységeit ostromló látogatójának uszonycsapásai többé nem hasítja habjait. Tragikus veszteség érte az elmúlt év Karácsonyán a búvársportot. December 25-én Jacques Mayol, a legendás hírű szabadtüdős mélymerülő búvár, 74 éves korában önkezével véget vetett életének Elba-szigeti otthonában.

Mayol francia szülei távol-keleti kiküldetése alkalmával, Sanghajban született 1927-ben. Fiatalon megismerkedett a keleti filozófiával, és a marseillei középiskolai tanulmányai alatt elmélyült a jóga gyakorlásában is. Élete első négy évtizedében bejárta szinte az egész világot, a legkülönbözőbb foglalkozásokkal próbálkozott. Az ötvenes évek második felében - mondjuk, hogy egy véletlen folytán - megváltozott élete: állatgondozó lett egy floridai akváriumban. Megfigyelte a delfinek merülési stílusát, életét, légzéstechnikáját - mint, ahogyan mondta a leghíresebb rekordmerüléséről készített filmben - együtt élt ezekkel a csodálatos, kedves és intelligens lényekkel. Mayolt a delfinek iránt érzett szeretete, s teljesítményei miatt gyakran "delfin-ember"-ként emlegették. "A jógában és merülésben közös vonás önmagunk megismerésére való törekvés: a test és a lélek, az ember és a természet harmonikus kapcsolata" - vallotta Mayol egy nyilatkozatában.

Mayolra akkor figyelt fel a szabadtüdős búvárvilág, - és a világsajtó - amikor 1966. júniusában 60 méter mélységbe merült a Bahamákon, ezzel megdöntve Enzo Maiorca előző évben beállított (akkor) hihetetlennek és élettani szempontból (akkor) lehetetlennek tünö 54 méteres rekordját. Az eredményre a versenyzőtársak válaszoltak, s Mayol viszontválaszolt a következő tíz esztendőben, s a rekord egyre mélyebbre került. (A Nagy Kékség című, Luc Besson rendezte emlékezetes film Mayol - a filmben Jean-Marc Barr alakította - és Enzo mélymerülő "párviadalát" dolgozta fel.)

Mayol leghíresebb merülésére 1976. november 26-án, (49 évesen) Elba-szigete mellett került sor, amikor először a világon elérte a 100 méteres mélységet. A merülés végrehajtásában és a rekord hitelesítésében az Olasz Búvárszövetség és a CMAS működött közre. A gondosan előkészített, négy percig tartó eredményes rekordkísérlet alkalmával Mayol egy 35 kilogrammos, fékezhető szánnal másfél perc alatt jutott le a 100 méteres mélységbe.

Mayol hihetetlen rekordját saját maga dönti meg, 1983-ban 105 méter mélyre helyezi a "lécet". (Rekordját hat évvel később, egy 28 éves olasz hölgy - Mayol ismerőse és barátja - Angela Bandini döntötte meg a 107 méter elérésével.)

Jacques Mayol a szabadtüdős merülések technikáját a jóga, a meditáció alkalmazásával alapvetőn megváltoztatta. A 100 méteres álomhatár elérésével elfelejthetetlenül, örökre beírta nevét a sporttörténelembe.

Karácsonykor Jacques Mayol örökre felhagyott a nagy kékség mélységeinek ostromlásával...