"Jacques-Yves Cousteau kapitány 1997. június 25-én, szerdán megtért a csend világába". Ezekkel, a család által választott szavakkal tette közzé a gyászjelentést a francia AFP hírügynökség. Illő szavak, hiszen a kapitány elsö és mindmáig legismertebb, legnépszerűbb könyve és cannesi nagydíjas dokumentum filmje viseli "A csend világa" címet. Ezeken keresztül ismertük és szerettük meg öt mi magyarok is, az ötvenes évek második felében.
A markáns arcú, legendásan sovány kapitány nemcsak Franciaország legnépszerűbb embere volt, de ismerték és nagyra becsülték az egész világon. A szó mai értelmében nem volt tudós a tengerkutatásban, vagy más szakterületen, inkább a reneszánsz korból visszamaradt polihisztor, aki mérnökökkel, kutatókkal, tudósokkal együttműködve valósította meg számtalan zseniális ötletét, találmányát, felfedezését. Mindehhez a pénzt elsősorban filmjei és könyvei útján szerezte meg, amelyek egyúttal utolérhetetlen népszerűséget szereztek neki világszerte.
Jogosan viselte a kapitányi címet, hiszen pályafutása kezdetén tengerésztiszt volt, majd 1950-ben - korvettkapitányi rangban - kivált a haditengerészet kötelékéből, amikor egy angol mecénás önzetlen adományaként megkapta a Calypso hajót. Azóta e legendássá vált kutatóhajón töltötte életének közel egyharmadát, több tucatnyi, sokszor többéves expedíción járva be a világ tengereit.
Még 1936-ban kezdett el búvárkodni és egy életre szerelme lett a víz alatti világ. 1942-ben forgatta első kisfilmjeit "18 méter mélyen", "A csend vidéke", "Hajóroncsok" címmel, amelyeket több mint 120 jelentős film követett a mozikban és a televízióban. 1943-ban született meg első nagy felfedezése, az Emile Gagnan (ejtsd: "ganyan") mérnökkel közösen konstruált automatikus működésű sűrítettlevegős könnyűbúvár légzőkészülék - az Aqualung (akvalung) - amely elterjedt az egész világon és amelyet még ma is használnak.
Később számos más különleges szerkezet megvalósításában vett részt. Ilyenek voltak például a merülő csészealjak, a mélytengeri fényképező szán, a "Misztikus sziget" nevű úszó laboratórium, a tenger alatti házak, vagy a turbóvitorlás hajók.
A tenger élővilágának kutatása és megörökítése mellett foglalkozott a tenger alatti régészettel és a Monacoi Ocednográfiai Múzeum irányításával is, de utóbbi évtizedeit elsősorban a környezetvédelemnek szentelte. Azon dolgozott az ENSZ-szel együttműködve, hogy a világot, a természeti környezetet minél kisebb sérülésekkel megmentse a jövő generációi, a gyerekek számára.
E munka során expedíciója eljutott a világ számos nagy folyójára is, köztük a Dunára. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy 1991 és 92-ben többször is találkozhattunk vele Magyarországon, azóta láthattuk a Dunáról készült négyrészes filmjét, és a "Föld újrafelfedezése" sorozatában ma is hétről-hétre gyönyörködhetünk a Duna Televízióban.
Bár nem volt könnyen elviselhető ember - mert nemes céljainak érdekében nem ismert lehetetlent -, és bizonyos dolgokban hibázott is, halála mégis pótolhatatlannak tűnő veszteség. Munkáját számtalan kitüntetéssel honorálták, a Francia Tudományos Akadémia is a "halhatatlanok" közé választotta.
Egy hidroplán szerencsétlenségben korán elvesztett Philip fia után, munkáját nagyobbik fia, Jean-Michel Cousteau folytatja, és később talán második házasságából néhány éve született kislánya és fia is. De bizonyosak lehetünk benne, hogy Cousteau kapitány munkássága nélkülük is fennmarad.