Búvárinfó

Események akár tíz-, ötven- vagy százéves évfordulói okot adnak megemlékezésekre… mint esetünkben is történik. Miért száz év? Nos, ez hosszú történet, még ha nem is száz évre nyúlik vissza… 2012. nyarán megtartott II. Országos Katonabúvár Találkozón ismertem meg Mészáros Gyula egykori katona- és ipari búvárt. Aki ismerte őt (sajnos, a múlt idő már egy éve aktuális...) tudja mennyire nyitott és segítőkész volt. Különösen, ha a magyar búvárkodás történetéről volt szó! Gyula bácsi búvártörténeti kutató - gyűjtő munkája ismertette meg velem a régmúlt katonabúvár történetét. Akkor vette kezdetét számomra és az egykori- és a mai katonabúvárok számára saját történetünk megismerése…

A megismert történet kezdete 1918. Ekkor kertült Budapestre a Duna Flottillához Türr Ferenc búvár a feloszlatott k.u.k. haditengerészettől. Vele kezdődik a magyar katonabúvárkodás (általunk) ismert és írott története. A sorban olyan nevek követik őt, mint Ugray Károly folyamőr kapitány, majd alezredes – hazai katonabúvárkodás „megteremtője”. Az ő „kezük alól” kikerültek ki - a velük háborút megjárt - későbbi búvármesterek Békési József és Kormos Illés, majd az Ő tanítványuk Fancsek György búvármester. Őt követte tanítványa Szanyi János százados, aki a szentesi búvárbázis első, és 22 éven át parancsnoka volt. A százéves sort a „katonabúvárok krónikása” Mészáros Gyula zárja, aki 2018. februárjában merült alá az „végtelen kékségbe”. Ő róluk és erről a száz évről szól a Búvármesterek – a magyar katonabúvárkodás 100 éve című kiállítás.

50 éves a Magyar Honvédség Búvárkiképző Bázisa

Lehetne 50, 51 vagy akár 52 éves is… 52 éve, 1967. december 31-i paranccsal nevezték ki Szanyi János továbbszolgáló őrmestert a Magyar Néphadsereg Búvárkiképző Bázis parancsnokának. A bázis építése 1968. év elején vette kezdetét. Az első tanfolyam – 50 éve – 1969-ben végzett az új bázison. Ekkor még a háromcsavaros Dr?ger felszerelés volt rendszerben, amely sok évtizeden át rendszeresített felszerelése volt a katonabúvároknak. Ezekben az években kerültek az első nem sisakos – oxigénlégző és zárt rendszerű – felszerelések majd az első sűrítettlevegős készülékek rendszeresítésre, melyek csapatpróbáit is a bázison végezték. Korábban a Hadihajós Szertár búvárai végezték országszerte a „veszélyes” búvárfeladatokat. Ettől kezdve a Szentesi búvárokat és nevezetesen Szanyi Jánost hívták, hiszen Ő volt az „első számú búvár” a hadseregben. Így hát, amikor búvárra volt szükség, elhangzott az az idő tájt ismerté vált mondat: „MAJD A SZANYI…!”.

Szanyi János története – 22 év búvármesterség

Sanyi János már gyermekként megismerkedett a Tiszai vízi világgal. Fiatalon hajósinas, majd matróz lett. Sorkatonaként tűzszerész képzést kapott. A búvárkodást munkahelyén a MAHART-nál ismerte meg és itt tett búvárvizsgát. Ezt követően élete elválaszthatatlan lett a búvárkodástól. 1964-ben továbbszolgálóként búvár beosztásba került a Hadihajós Szertárhoz. A katonai képzés mellett az akkori MHSZ-nél merülésvezetői oklevelet szerzett és részt vett a fiatalok képzésében. Ambícióját felismerve, Mészáros Gyula bácsi „rábeszélésére” vállalta el a szentesi bázisparancsnoki beosztást. 22 éven át képezte a gyakran változó technikai eszközök használatára a sorkatonákat és parancsnokaikat. Keze alól több száz katonabúvár került ki, akik közül többen még ma is a „búvárkodással keresik kenyerüket”. Balatonba esett repülők és helikopterek, Budapest hidjai mellett talált háborús bombák, ipari búvármunkák, katonai feladatok búvár biztosítása, rendőrségi felkérésre személyek és tárgyak felkutatása, árvízi védekezés… és még számtalan búvárfeladat kötődik nevéhez és katonáihoz, akiket csak „fiaim”-nak nevezett. A munka közben maradt ereje és ideje, hogy önerőből leérettségizzen, majd elvégezze a Kossuth Lajos Katonai Főiskola műszaki-felderítő tiszti tanfolyamát. Így az egykori sorkatona, továbbszolgáló majd hivatásos tiszthelyettes tiszti rendfokozatban századosként fejezte be katonai és búvár pályafutását. Egy szerencsétlen baleset vetett véget búvár pályájának. Vízi biztosítási feladaton a sáros Duna-parton megcsúszott és hasfala felszakadt. A műtét után is folytatta munkáját, de a kiújult sérülés és a harmadik műtét után, kénytelen volt orvosi javaslatra nyugállományba vonulni. 2005. novemberében hunyt el és végakarata szerint hamvait szertett Tiszájába szórták. Egykori növendékei – a búvárbázis mai kiképzője, Márton Róbert kezdeményezésére – emléktáblát helyeztek el a bázis falán, megörökítve a „katonabúvárok atyja” emlékét.

A magyar katonabúvárkodás 100 éve – Szanyi János emlékkiállítás

A címben megfogalmazott 100 év magába foglalja az 50 éves búvárbázis történetét és a Szanyi János 22 éves búvármunkásságát is. Az egykori és a mai katonabúvárok – a Katonabúvárok Bajtársi Közössége őrzi a magyar katonabúvárkodás történetét, neves személyeinek munkásságát, ápolja annak emlékhelyeit, az elődök végső nyughelyeit és méltó módon megemlékezik évfordulóikról. Az évente megrendezendő Országos Katonabúvár Találkozók adnak módot az egykori és a mai katonabúvárok találkozására, a régmúlt katonabúvárkodás személyeinek és történéseinek megismerésére és annak bemutatására. A munka hátterét egy szervezet a HOHE – Honvéd Hagyományőrző Egyesület – anyagi támogatása biztosítja. A búvártörténeti kutatás – gyűjtés – és kiállítást szervezés a HOHE Fejér Megyei Szervezet munkája. Hosszú gyűjtő és szervező munka után, az elmúlt év novemberében kezdtük meg búvártörténeti kiállításunk előkészítését. A 2016-ban bemutatott Búvármesterek kiállítás anyagának kibővítésével készült a száz évet felölelő anyag. A hitelességet olyan személyek hagyatéka, mint Mészáros Gyula saját és az általa őrzött Ugray Károly hagyaték, Kormos Illés, Fancsek György és Szanyi János családjaitól megkapott eredeti dokumentumok és fényképek, valamint személyes tárgyak garantálják. A bemutatott technikai eszközöket néhai Horváth Győző gyűjteményéből - özvegye, valamint búvártársunk Virágos-Kis Sándor katonabúvár – magángyűjtő bocsájtotta kiállítás rendelkezésére. A mai kor technikai eszközeit a Szentesi Búvárbázis biztosította. A kiállítás méltó környezetben történő megrendezése a MH 37. II. Rákóczi Ferenc műszaki ezred és a Szentesi Városi Könyvtár együttműködésének köszönhető.

A kiállítás megnyitójára a rendezők és a szervezők legnagyobb örömére zsúfolásig megtelt a Szentesi Városi Könyvtár. Megtisztelő volt, hogy Szanyi János özvegye, Rózsika néni és családja is megjelent rendezvényünkön. Egykori és mai katonabúvárok mellett, katonák és városlakó civilek – és legnagyobb örömünkre gyermekek is szép számmal – gyűltek össze a megnyitóra melyen Szentes város önkormányzata is képviseltette magát. A történeti előadásokat követően a megnyitott kiállítást nagy érdeklődéssel tekintették meg a megjelentek. A 100 éves katonabúvárkodás történetét megjelenítő tablókon olvasható történetek mellett a tárlókban elhelyezett eredeti dokumentumok és személyes használati tárgyak, kitüntetések, oklevelek, újságcikkek tették szemléletessé. A búvártechnikai eszközök fejlődéstörténete „kézzel foghatóan” a kiállított felszerelésekkel került bemutatásra. A látogatók kérdéseire a kiállítás rendezői igyekeztek szakszerű – de a laikusok számára is érthető – válaszokat adni. A rendezők és a szervezők, a megjelentek véleménye és a média híradása alapján, elégedettek lehetnek munkájukkal… egy sikeres kiállítással népszerűsíthettük a magyar katonabúvárkodást! A kiállítás január 30-ig látogatható a könyvtár (Szentes, Kossuth utca 33-35.) nyitvatartási idejében. Reméljük, hogy az elkövetkező hetekben még sokan megtekintik a kiállítást!

Székesfehérvár, 2019. január 20.