VÉGET ÉRT A VI. ORSZÁGOS KATONABÚVÁR TALÁLKOZÓ
Székesfehérváron az MH Összhaderőnermi Parancsnokságon megtartott találkozóról a következő címeken számoltak be a honvédségi és a helyi médiák:
„Emlékekben elmerülve” illetve „Akiket nem sokszor látunk parádézni – a katonabúvárok”
Az aktív és nyugállományú katonák kézfogásával, az „öreg búvárok” összeölelkezésével és spontán történetmeséléssel kezdődött a hatodik katonabúvár találkozó.
A találkozó résztvevőit, a Katonabúvárok Bajtársi Közösségét és meghívott vendégeiket a vendéglátó MH Összhaderőnermi Parancsnokság törzsfőnök helyettese köszöntötte.
A délelőtt folyamán a kialakult hagyomány szerint a Magyar Honvédség búváralegységekkel rendelkező alakulatai adtak tájékoztatást a közelmúlt feladatairól, illetve a jövő terveiről. Miklós Bence zászlós, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj búvárkoordinátora számolt be sokrétű tevékenységükről. Majd az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvárkiképző szakembere Nagyné László Anikó – az egyetlen hölgy katonabúvár – ismertette a búvárkiképző bázis eredményes munkáját és az újonnan megalakított műszaki felderítő alegység búvár feladatait. Az újonnan megalakult szolnoki szervezet az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred rangidős búvára a jövőre megrendezendő (az általuk kidolgozott elméleti és gyakorlati foglalkozásokra épülő) harci-búvár tanfolyamról számolt be. Az MH 1. Tűzszerész és Hadihajós Ezrednél folyó búvár tevékenységet Bagi László százados ismertette. A beszámoló részeként érintette az augusztusban bekövetkezett tragikus balestet, melyben Rózsa János Nándor posztumusz hadnagy búvár-tűzszerész három bajtársával együtt életét vesztette. A hősi halottak emlékének és egy perces néma főhajtással adóztak a jelenlévők.
Az alakulatok beszámolóit követően a találkozók 6 éves történetére tekintettünk vissza, amely során megállapítottuk azt a tényt, hogy a mostani találkozóval elértük a megalakuláskor elhatározott célt, miszerint minden búvárállománnyal rendelkező alakulat laktanyájába ellátogassunk. A kitőzött célt meg is haladtuk, hiszen idén a búváralegységek irányítását végző szervezet adott otthont a találkozónak. A beszámolót követően az elmúlt években végzett búvártörténeti kutató munka elismeréséül és a találkozók megvalósításában nyújtott segítségért köszönetül emléklapok kerültek átadásra. A katonabúvárkodás történeti kutatása és emlékeinek megőrzése terén végzett munkássága elismeréséül Mészáros Gyula bácsi, a ma élő legidősebb katonabúvár vehette át elsőnek az emléklapot.
Ezt követően Dr. Haralyi László nyugállományú alezredes volt katonabúvár a katonabúvárkodás történeti kutatása terén végzett munkásságáért kapott emléklapot. Nem feledkeztünk meg a találkozóink népszerűsítésében részt vállaló BÚVÁRINFÓ-ról sem. A katonabúvárkodás eseményeinek elektronikus és nyomtatott formában való közzétételéért és azok népszerűsítésért Kollár K. Attila részére is emléklap került kiállításra, melyet távolléte miatt postán továbbítottunk.
Ezt követően búvártörténeti előadást hallhattunk Dr. Haralyi Lászlótól. Előadásában az 1945-ben amerikai hadifogságba esett Folyamerők németországi Duna szakaszon végzett hajózóút biztosítási munkáit ismerhettük meg. A munkában jelentős szerep jutott az alakulat búvárainak.
Az előadás a Kanadában megjelenő Magyar Front című folyóiratban közölt eredeti dokumentumok alapján készült.
A „gáláns házigazda” meghívására elfogyasztott közös ebédet követően került sor a BÚVÁRMESTEREK című emlékkiállítás megnyitására. A kiállításon nem csak tablók és emléktárgyak jelentették a „látnivalót”. A kiállítás megnyitóján megjelentek a búvár elődök leszármazottja is, ezzel adva hitelt a kiállításon látottaknak és személyükkel emelve a megnyitó ünnepélyességét. Megjelent Kormos Illés búvármester fia Kormos Illés Tamás valamint Fancsek György búvármester leánya Fancsek Zsuzsanna. Találkozónkon részt vett a nyáron elhunyt Haraszti Tamás katona-és ipari búvár öccse, aki szintén Fancsek György keze alatt szolgált, mint katonabúvár.
A kiállítás a legendás búvármestereknek Ugray Károlynak, Türr Ferencnek, Békési Józsefnek, Kormos Illésnek és Fancsek Györgynek kíván emléket állítani. Ez a régi kifejezés nem csupán a szakmai mesterségbeli tudást takarja, hanem 1967-ig az állománytáblában ténylegesen szereplő beosztás megnevezése is volt.
A kiállítás a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér Megyei Szervezete munkájával valósulhatott meg. A hagyományőrző szervezet vállalta fel „hivatalos” kutatási területévé a katonabúvárkodás történeti emlékeinek megőrzését.
A munkában végzett szakmai segítségéért Böhm Martin a hagyományőrző szervezet történész-muzeológus tagja elismerő emléklapot kapott. A katonabúvárkodás tárgyi emlékeinek felkutatása és megőrzése terén végzett munkásságáért Horváth Győző búvárnak és búvár-gyűjtőnek emléklappal fejeztük ki köszönetünket. Az „Utolsó búvármester” és a „Búvármesterek” emlékkiállítás búvártörténeti tárgyi eszközeinek rendelkezésre bocsájtását, az elhunyt katonabúvárok temetésein a végső búvár-tisztesség megadásához a réz búvársisak „kölcsönzését” is megköszönve ezzel.
A búvártalálkozót az MH ÖHP uszodájában megtartott könnyű- és nehézbúvár-bemutató zárta. A búvártechnikai bemutatón ismerhették meg a meghívottak és az érdeklődők - közöttük több általános és középiskolás diák – a csapatoknál alkalmazott búvár eszközöket.
A találkozó emlékéül a vendéglátó MH ÖHP és a vendégek a Katonabúvárok Bajtársi Közössége az eseményt megörökítő plaketteket adtak át egymásnak.
Köszönjük az MH Összhaderőnemi Parancsnokságának a találkozó megrendezésében nyújtott segítségüket!
Székesfehérvár, 2016. október 18.
Lévai Miklós nyugállományú alezredes,
az Országos Katonabúvár Találkozók szervezője,
a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér Megyei Szervezet elnöke
Megtisztelő, ugyanakkor kissé zavarba ejtő a személyemnek szoló kiemelt köszönet. Én csak az általam vállalt feladatot, a búvárok minél szélesebb körben történő tájékoztatását igyekszem végezni. Tisztelettel köszönöm szépen az emléklapot!
Kollár K. Attila