A II. Magyar Technikai Búvár Találkozót Budapesten, január 31-én tartotta a TDI-SDI Magyarország - vezetője Nagy T. János (Tüzi) búvároktató, a rendezvény kezdeményezője - és a  Magyar Búvár Szakszövetség. A Találkozón részt vett Szarka Géza búvároktató, aki BÚVÁRINFÓ című lapunknak egy tartalmas képes beszámolót küldött, melyből most csak a részleteket közölünk. (Az írást teljes terjedelmében lapunk következő számában lesz olvasható. – Szerk. megjegyzése)

A hosszú szünet után létrejött találkozó alkalmával egy színvonalas programnak lehettem részese, sok érdekes és néhány teljesen új információ birtokába jutottam s találkoztam a tech merülésekkel foglalkozó magyar kollegák többségével. (Az első hazai Technikai Búvár Találkozó 2009. január 20-én volt a TDI szervezésében. Szerk. megjegyzése) A találkozón hét előadás hangzott el.

Elsőként Miklós Tamás a NAUI magyarországi képviselője szép és szabatos előadás keretében mutatta be oktatási rendszerét, a tech oktatás szisztémáját. A rendszer érdekessége, hogy komolyabb fizikai követelményeket támaszt a résztvevők elé, amit a tanfolyam során bizonyítania is kell a hallgatóknak. Az előadás végén Tamás élménybeszámolót tartott adriai expedíciójukról, ahol több mélyen fekvő roncs feltárását kezdték meg, s a közeljövőben technikai csoportjával Szent István expedíciót szerveznek.

A következő előadáson - egy tartalmas prezentáció keretében - Kuti András mutatta be a GUE oktatási rendszert, amit sokan a technikai búvárkodásban irányadónak tartanak. Ezután a GUE „TIGER” projektjéről hallottunk, melynek az előadó is részese volt.

1944 áprilisában, a tervezett partraszállás előtt a szövetségesek főpróbaként gyakorlatot tartottak „exercise tiger” néven. A kísérlet nagy kudarc volt, ezért hírzárlatot rendeltek el. A GUE mostani akciójáig az elsüllyedt csapatszállító hajók keresésére, azonosítására nem történt kísérlet. A merülésekre nehéz körülmények között került sor - mély, erősen hullámzó, hideg víz, magas apály-dagály -,de a program végül is sikeresen zárult, s az egyik szállító hajó azonosítása Andrásnak köszönhető.

Illés Márton oktató társunk egy új oktatási rendszert mutatott be, melynek „UTD” azaz Unified Team Diving a neve. Maga az oktatási rendszer alapfilozófiában tér el a többiektől. Szlogenje: „A Gondolkodó Csapat”.

A merüléseket - legyenek egyszerűek, vagy nagymélységű kevertgázos feladatok - mindenképpen csapatmunkaként képzelik el, ahol minden résztvevőnek a merülés minden részét ismernie kell. A gondolkodást helyezik előtérbe, s nem használnak búvárkomputert. Egyszerűbb merülés esetén fejben számolnak, bonyolultabb merüléseket software-el tervezik, de vész- vagy váratlan helyzet esetére itt is fejben korrigálnak. Márton az oktatási rendszeren kívül bemutatta még a UTD által fejlesztett - és új megoldásokat tartalmazó - side mount mellényt is.

Az SSI technikai képzéséről John Roberttől hallhattunk előadását. Tematikájában ez sem tér el lényegesen a többi rendszertől, ám az oktatási rendszer a tulajdonosváltás után eltelt egy év alatt olyan innovációt hajtott végre, mely mindenképpen érdekes, jövőbe mutató. Az SSI teljes oktatási rendszerét elektronikus környezetbe helyezte. Tananyagok, merülési napló, búvárkártya: mind ONLINE érhetők el. (Természetesen „hardcopy”, azaz könyv, dvd, logbook és plasztik kártya továbbra is igényelhető.) Az online fejlesztéssel egy időben elkezdték - az egyébként nem régi - tananyagok megújítását is. Újdonság az is, hogy az oktató a weboldalon látja, ellenőrizheti, hol tart a tanuló a tananyagban. 

Robi az előadás végén bemutatott egy új fejlesztésű mentő eszközt. Lényege, hogy reduktorhoz lehet egy lélegeztető álarcot ( pocket-mask, vagy zacskóval kiegészített maszk) csatlakoztatni, amennyiben eszméletlen társat kell lélegeztetni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szerkezet ára alig több mint 100 euro.

Nagy T. János először a TDI-SDI oktatási rendszerről beszélt. Az oktatási rendszer érdekessége, hogy ellentétben a világban a kedvtelési célú búvárkodást uraló nagy cégekkel, akik csak az utóbbi években a piaci kényszer miatt integrálták a technikai merüléseket, addig a TDI-SDI pont fordítva járt el. Ők a technikai képzés után-mellé illesztette SDI néven a rekreációs képzéssel foglalkozó ágazatukat. Az előadó egy igen színvonalas előadásban foglalta össze a technikai búvárkodás szépségeit és a kivitelezésük nehézségeit. Ez utóbbiak megoldásáról az előadáshoz kapcsolódóan az „AdiaDive” búvárközpont vezetője beszélt.

A nap sikerelőadását, melyet a közönség vastapssal jutalmazott Czakó László kollégánknak köszönhettük. Ő a búvárbaleseteknél jelentkező tünetek kezeléséről és utólagos kezeléséről beszélt. Két konkrét példán mutatta be, hogyan tudott súlyos, idegi tünetekkel rendelkező búvároknak segíteni a merülés után, a saját hordozható kamrája segítségével. Láthattuk, a búvár komputerekből kimentett merülési profilt, s szó esett a különböző rekompressziós modellekről, s a ma már eretnekségnek számító nedves rekompresszióról is.

Bartók János tartotta a rendezvény utolsó előadását, melyen bemutatta, a hazánkban általa képviselt IANTD oktatási rendszert. A képzés felépítésén túl, szomorú tényeket is sorolt, a rendszer válsággal küzd. Ez is egy katonai alapokról indult szervezet, mely kedvtelési célú búvárképzéssel sokáig nem foglalkozott, a marketing tevékenység sem volt erőssége, így ma megújulási gondokkal küzd.

Az utolsó előadást kötetlen beszélgetés követte. A hangulatos rendezvény zárásaként, a rendezők ígéretet tettek a jövő évi folytatásra.

Tengermély tisztelettel: Szarka Géza