Január 12-én szervezte meg az idén 45 éve működő Magyar Búvár Szakszövetség a IV. Magyar Búvároktató Találkozót. Elöljáróban elmondható, hogy a rendezvény - az előző évekhez hasonlóan - népszerű és sikeres volt. Népszerű volt, mert a szervezés szempontjából nem a legszerencsésebb időszakban, január elején volt, mégis - a szervezők tájékoztatása szerint - közel 120 fő vett részt a Találkozón. Sikeresnek azért tekinthető a rendezvény, mert szinte a teljes hallgatóság kitartott az előadások végéig, s a beszélgetések során sem hangzottak el - az amúgy általában szókimondásukról is híres - búvároktatóktól bíráló megjegyzések, kedvezőtlen kritikák. (Sőt, azóta sem jelentek meg ilyen megjegyzések, vélemények a világháló közösségi portáljain.) A szervezők munkáját nehezítette, hogy alig két héttel a kitűzött dátum előtt - önhibájukon kívül, technikai okokból - a rendezvény helyszínét módosítaniuk kellett. Mindezek ellenére január második szombatján a szentendrei Vizes Nyolcas Uszoda és Konferenciaközpont előterét és előadótermét szinte ellepték a búvároktatók. A szervezők az idei találkozónak a „Búvártechnika egykor és ma” címet választották.

A hivatalos programot Liliom Emese búvároktató, a találkozó háziasszonya, nyitotta meg. Utána Dr. Nyíri Iván MBSZ elnök, a CMAS alelnöke (képünkön) köszöntötte a hallgatóságot.

Rövid tájékoztatójában szólt az előző találkozó óta eltelt, s majd az elkövetkező időszak fontosabb eseményeiről, feladatairól. Elnök úr felidézte, hogy az elmúlt évi találkozón jelentette be nyilvánosan, hogy idén, a CMAS tisztújító közgyűlésén megméretteti magát és indul az elnöki pozícióért. Akkor a búvároktatók támogatását is kérte a cél eléréséhez. Most megköszönte azt a sok segítséget, amit - oktatási rendszertől függetlenül - a magyar búvároktatóktól kapott ehhez, s kérte a további segítségüket. (Nyilvánvaló, hogy a magyarországi búvárkodás megítélését és súlyát nagymértékben növelné, ha a Világszövetség elnöke magyar búvár lenne. Szerk. megjegyzése)

A szakmai előadások a magyarországi búvárkodás történetének összefoglalásával kezdődött. Az előadó - Kollár K. Attila - elsősorban búvártechnikai érdekességeket és sajátosságokat emelt ki, a hangsúlyt az 1953. utáni évekre, a könnyűbúvárkodás első két-három évtizedére helyezve. Említettük, hogy a rendezvény előadásai a „búvártechnika egykor és ma” téma köré csoportosultak. A szervezők részéről jó ötlet volt, hogy az „egykori” témákra régi, neves búvárokat kértek fel, akiket joggal búvárlegendákként jelöltek meg. Ebben a témakörben három előadás volt, amit a „modern” témák közé helyeztek. Azért tartjuk ezt jó megoldásnak, mivel így még jobban kidomborodott a 60 éves hazai könnyűbúvár technika fejlődése is. A „legendák” között elsőként kapott szót Mészáros Gyula, a legidősebb magyar nehézbúvár (idén áprilisban lesz 85 éves), aki még a Folyamőr búvárok között kezdte pályafutását. Előadása - jó értelemben véve - szerteágazó volt, mesélt az 1940-es évek második felének nehézbúvár mestereiről és társairól, roncsemelésekről, valamint a Petőfi-híd újjáépítésének búvármunkáiról. A második „legenda” Ivanics István volt, ő az első magyar nedves tengeralattjáró, a Lamantin, hivatalos nevén a GM-VM elkészítéséről és merüléseiről szólt. Harmadik „legendaként” Maróthy László - ő is a ’70-esek klubjába tartozik - kapott szót, aki az 1969-71. között az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály szervezésében, az ő irányításával végrehajtott 10-30-50 órás NON STOP merülésekre, azok technikai kérdéseire emlékezett vissza. Mindhárman - ma már történelmi jelentőségűnek tekinthető - különleges fotókkal tették szemléletesebbé előadásukat.

A „búvártechnika - ma” előadói jól ismert, neves hazai és külföldi búvároktatók (Dóra Gyula, Selmeczi Dániel, Spanyol József és Robert Korim, aki Szlovákiából jött és szép, ízes magyarsággal adott elő) voltak. (Képünkön néhány az előadók közül) Előadásaikban beszéltek a technikai búvárkodásról, a technikai búvárfelszerelésekről, búvár visszahívó rendszerekről, víz alatti vontatókról, de hallottak előadást a jelenlévők a hatalmas, hideg vizes oroszországi Ordynskaya-barlangban végrehajtott merülés sorozatról, valamint az Atterseenél (Ausztria) történt technikai búvárbalesetről. Az össze előadás gördülékeny volt, sok új, vagy érdekes információt osztottak meg a megszólalók. Más hasonló rendezvényektől eltérően az előadók figyelmet fordítottak előadásuk ideális hosszúságára is, így elkerülték azt a gyakori problémát, hogy a végére már a hallgatóság elveszti a fonalat, megunja, rosszabb esetben „belealszik”. A megszólaló búvároktatók - akik, mint az előzőekből is kiderült, mind nagy gyakorlattal rendelkező előadók - figyelmet fordítottak előadásaik vetítettképes illusztrálására, ami kivétel nélkül jól alátámasztotta az elmondottakat. Összegezve bizonyossággal állíthatjuk, hogy a találkozó minden résztvevője ezekben az előadásokban talált - hallott-látott - új, érdekes és hasznosítható, de legalábbis meggondolásra érdemes ötleteket.

A Búvároktatói Találkozó keretében került sor az „Év búvársportolói díjak” és az elismerésben részesülők legnagyobb meglepetésére az „Életmű díjak” átadására. (A díjátadásokról lapunk IttHon történt című írásában részletesen beszámolunk.)

A rendezvény során több, ötperces, reklám jellegű megszólalásra is lehetőséget biztosítottak a szervezők, melyek során hasznos információkhoz juthattak a résztvevők. „5 perces előadást” tartottak: DIVEX Búvár Szakáruház, krk-szigeti Buborék Búvárbázis, Sea Watch Búváráruház és az SSI, valamint a divingspace.com, a búvárkodás szerelmeseinek nemzetközi közösségi oldala. A reklám megszólalók - továbbá az Octopussy Búvárbázis és az MBSZ CMAS Búvároktatói Kollégium - az előtérben bemutatták az általuk forgalmazott felszerelések néhány újdonságát, illetve az ajánlott szolgáltatásokkal is részletesen meg lehetett ismerkedni. (A kiállítók között látható volt a Sportbiztosítás.net reklámtáblája is.) Érdekesség volt, hogy a divingspace.com szerkesztői a Találkozón készített fotóikat azonnal feltöltötték oldalukra és a képeken szereplők rögtön meg is nézhették magukat okos telefonjaikon. A szervezők a rendezvény utolsó hivatalos programjaként fórumot terveztek, ami néhány aktuális kérdés megválaszolása után gyorsan be is fejeződött.

A Találkozó szervezésében még a rosszindulatú szemlélő sem találhatott lényeges hibát, vagy hiányosságot. Gördülékeny volt a regisztráció, az előzetes időtervet tartani tudták a szervezők, persze ehhez az előadók fegyelmezett és „önkorlátozó” közreműködésére is szükség volt. Az előadásokban megfelelő volt a régi- és új témák aránya és elosztása. A szünetek jól voltak időzítve, s az ingyenes büfé - kávé, ásványvíz, édes- és sós aprósütemény, délután szendvics - gondoskodott a résztvevők felüdülésről is. A meleg ebéd kellemes és tartalmas volt, így érdemes volt végigvárni a hosszan kanyargó, s lassan fogyó sort. A technika ördöge többször megtréfálta a szervezőket és gyors beavatkozásukra volt szükség, hogy a vetített képek folyamatosan a kivetítő vászonra kerüljenek.

A rendezvény után a szervezők nevében Sopronyi Richard MBSZ Technikai alelnök a facebook-on közzétett levelében megköszönte az előadók közreműködését, a hallgatóság pozitív hozzáállását és jelenlétét. Kijelentette, hogy fontosnak tartják, hogy a búvároktatók közül minél többen évente legalább egyszer találkozzanak. Elmondta (írta) azt is, hogy a rendezvénnyel hagyományt kívánnak teremteni és kifejezte reményét, hogy jövőre, az V. Magyar Búvároktató Találkozón újra találkoznak a mostani rendezvény résztvevőivel.