1965 nevezetes év a magyar búvársport történetében. Ekkor alapították lelkes búvárok az első két ún. polgári búvárklubot, a Delfint és az Amphorát. Ezt megelőzően csak a Magyar Honvédelmi Szövetség keretében működhettek központi irányítás alatt, félkatonai szervezetként búvárklubok.
Az úttörőknek komoly ellenszélben kellett átvészelni ezt a hőskort, ellenállni a beolvasztási kísérleteknek, leküzdeni az adminisztratív akadályokat, teljesen magánerőből, nulláról indulva megteremteni a klub anyagi bázisát.
Az MHSZ klubok központi keretből kapták felszerelésük jelentős részét, míg anyagi forrás és importlehetőségek híján, mi az Amphorában saját magunk voltunk kénytelenek búvárfelszerelést gyártani. Híresek és népszerűek voltak ebben az időben a klubunk által „piacra” is gyártott Amphora Silver reduktorok, négyszögcsapok, búvárlámpák, búvárcsapok, stb.
A hőskorban részt vettünk búvárversenyeken is, de főként a felszerelés gyártásában, búvármunkákban, barlangkutatásban és az oktatásban jeleskedtünk.
Először az 1970-es tiszai árvíznél mutatkozott be klubunk. Egy ütőképes, a mentési munkákban is, önálló mobil csapatot alkottunk, amelyet speciális feladatokra bárhol be lehetett vetni. Tevékenységükért közülünk többen „Árvízvédelemért” érdemérem kitüntetésben részesültek.
A búvármunkák terén klubunk az ipari kutak tisztítására specializálódott.
Mérnökeink, technikusaink saját technológiát dolgoztak ki és eszközeinket is részben magunk terveztük, gyártottuk.
E korszak egyik híres munkája az egri, részben víz alatti pincerendszer feltárása és feltérképezése volt.
A víz alatti barlangkutatás klubunknak mindig is erőssége volt, amelyet a ma már legendás kutató, Plózer István irányított. Főbb kutatási területeink Csarnóháza, Esztrámos, Kossuth-barlang, Hévíz és Tapolca voltak. A Bihar-hegységben Csarnóházán egy szűk, kanyargós szifon átúszása után búváraink egy 3,2 km hosszú, nagy szelvényű, levegős barlangot fedeztek fel, ahol ember még soha nem járt.
A klubunk nagy korszakát a hévízi forrásbarlang felfedezése, feltérképezése, majd a vízvédelemmel kapcsolatos munkák jelentették. Hévízen hosszú ideig, saját szabadidőnkben, saját erőből végeztük a munkákat.
Tudományos igényű kutatási jelentéseket készítettünk, amelyek felkeltették a szakemberek figyelmét. Helyismeretünk és a különleges körülmények (40-50 m mélység, 40°C körüli hőmérséklet, zárt tér, szűk bejárattal) között szerzett nagy merülési tapasztalatunk, szinte kényszerpályán hozta az Aluterv megbízását a forrásterem tisztítására, a monitoring rendszer kiépítésére, a meleg forrásvíz termoszifonos felhozatalára szolgáló, nagy átmérőjű csővezetékek kiépítésére.
E munkán 10-12 főállású búvárunk dolgozott csaknem 10 évig. Saját keszont építettünk a helyszínen az esetleges búvárbalesetek elkerülése és gyors kezelése érdekében.
Különleges zsilipelési rendszert dolgoztunk ki búvárorvosunk Dr. Hazay Balázs vezetésével a melegvízben, nagy mélységben történő, hosszú időtartamú (25-30 perc) munkavégzésre. A zsilipelő szinteken sátrakat építettünk, ahová meleg vizet vezettünk fel, telefonkapcsolatot létesítettünk a felszínnel és oxigén belélegzést biztosítottunk a búvároknak a zsilipelési idő csökkentése érdekében.
Fentieknek köszönhető, hogy a 10 éves munka során munkahelyi baleset nem történt.
A hévízi munkák teremtették meg a klub biztos anyagi bázisát. Részben ebből a pénzből, akkoriban még különlegesnek számító helyekre is eljutottunk, többek között Kubába, a Maldív-szigetekre, az Andamán tengeren lévő Similan szigetekre, Egyiptomba. Évente 3-4 hetet merültünk a Hvar környéki Pokol szigeteken.
E búvártúrák felejthetetlen és pótolhatatlan élményt jelentettek minden búvárunk számára.
Az Amphora a korai időkben maga gondoskodott búvárainak képzéséről. Saját oktatási szisztémát dolgoztunk ki még a 70-es években. Magas színvonalú, 3 hónapos búvártanfolyamaink nem voltak nagyon „pircosak”, de az onnan kikerülő búvárok minden körülmények között megállták a helyüket. Ma CMAS rendszerben oktatunk.
Az Amphora főleg a hévízi munkáknak köszönhetően, felküzdötte magát a legnagyobb hazai búvárklubok közé.
Elmondhatjuk, hogy univerzális klubbá váltunk, a búvártevékenység szinte minden területén jelen vagyunk és igyekszünk kiváló teljesítményt nyújtani.
A búvármunkában ma már nem igazán veszünk részt, de más területen igazán szép sikereket értünk el.
A búvársportban, különösen a tájékozódási búvárúszásban az élen vagyunk. Versenyzőink adják a magyar válogatott gerincét. Legeredményesebb versenyzőnk a férfiak mezőnyében Balázs Péter, aki már mindent elért, amit lehetett. Egyéni számban és MONK-ban is világbajnok, többszörös Európa bajnok, összetett világkupa győztes, több alkalommal elnyerte sportágában az év sportolója címet. Hozzá kell tenni, hogy eredményeit a sportágban meghatározó orosz versenyzőket maga mögé utasítva érte el. Ma egyedüli ellenfele az ukrán Zolotov.
A női mezőnyben is büszkélkedhetünk aranyérmesekkel: világbajnoki címet szerzett Katona Zsuszsa (MONK) és Barta Anikó (MONK). Európabajnoki elsőséget Farkas Eszter (MONK) és Pikaly Viktória (váltó). Az év tájékozódási búvárúszója címmel jutalmazták Barta Anikót és Farkas Esztert. Versenyzőink sikerkovácsa: Kosztin Tibor.
A CMAS, az UNESCO és a Természetvédelmi Világúnió (UICN) által a Víz alatti Környezet Védelmére kiírt nagydíját (GPIEM) 1999-ben az Amphora Búvár Klub nyerte el.
A díjat a Karthágói elnöki palotában adta át Ben Ali tunéziai elnök, a CMAS tiszteletbeli elnöke és Achille Ferrero, a CMAS elnöke a klub elnökének.
A díjat a hévízi hőforrások védelme terén végzett munkájáért és az arról készített francia nyelvű dokumentációért és dokumentumfilmért kapta a klub. A díj jelentősége, hogy ezt megelőzően csak hivatásos kutatócsoport nyerték el azt, és csak a tengeri környezetben végzett tevékenységekkel.
Fontos tevékenységi területe klubunknak a víz alatti kulturális örökségek kutatása.
A Balatonból három világháborús repülőgép roncsait emeltük ki:

Részt vettünk a Magyar Búvár Szövetség által szervezett összes Szent István csatahajó expedíció munkájában búvárként és szervezőként egyaránt.
Közreműködtünk a Dunában, Bölcske térségében talált római limesz erőd falainak feltárásában, és az abba beépített kelta oltárkövek kiemelésében.
Jelenleg a legnagyobb európai bödönhajó lelet együttes feltárásában veszünk részt Drávatamásinál.
Klubunk folytatja az elődök barlangkutató tevékenységét, de már a mai kor követelményeinek megfelelő technikával.
Sikereink máris igen jelentősek. Feltártuk a korábban 40 éven át ostromolt Reménytelen szifont a Kossuth barlangban, és felfedeztünk egy nagyméretű, levegős barlangi termet, amelyet stílszerűen az „Apáink terme” nevet kapta. Feltérképeztük a Rákóczi-barlang víz alatti rendszerét is.
Munkánkat a Környezetvédelmi miniszter ez év elején a klubnak ítélt PRO NATURA díjjal ismerte el.
Barlangkutató és búvár körökben egyaránt elismerően nyilatkoznak a kutatási eredményeinkről tartott, vetített képekkel kísért előadásainkról.
Az utóbbi években ismét szerveztünk nagy búvártúrákat, búvár szafarikat, ahol a megélt közös élmények a klub tagságának összetartozását is erősítik.
Hát így éljük mi Amphorások a mindennapjainkat… 45 évesek vagyunk. Az évfordulót a József-hegyi barlangnál ünnepeljük 2010. szeptember 24-én, pénteken este, amelyre minden búvártársunkat meghívunk. Nem lesz ugyan olyan nagy ökörsütéses buli, mint a 30 éves évfordulónkon volt, de nem marad éhen-szomjan senki.