A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat november 7-én tartotta a Magyar Állami Földtani Intézet dísztermében alapításának 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvényét. Lényeges megemlíteni, hogy ez az évforduló csak a társulat II. Világháború utáni, a mai formájában történő működésének félévszázados jubileuma, mivel a - legalábbis szakmai vonatkozásban - jogelődnek tekinthető szervezetek tevékenysége 1910-ig nyúlik vissza. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1909. november 5-i ülésén elhatározta, hogy "barlangkutató bizottságot alakít, s e bizottság számára a kormány támogatását igyekszik megnyerni". A Társulat Barlangkutató Bizottságának alakuló értekezletére 1910. január 28-án került sor. Az önálló Magyar Barlangkutató Társulat 1926. február 20-án alakult meg, ügyvezető elnökének dr. Cholnoky Jenőt, főtitkárának dr. Kadic Ottokárt választották. A Társulatot 1945. után, hasonlóan, mint más, korábban működő egyesületeket, civil- és társadalmi szervezeteket, feloszlatták...

Ötven esztendő, nagyon hosszú idő, melynek történetében szinte folyamatosan jelen van a barlangászok és búvárok kölcsönös együttműködése, szoros kapcsolata. Hasonlít ez a természetre: a barlang és a víz kapcsolata is elválaszthatatlan egymástól, az utóbbi az egyik kialakítója, formálója az ember által is járható, a szilárd földkéregben, természetes úton létrejött képződménynek, a barlangnak...

A magyarországi barlangkutatás és a búvárkodás kapcsolata idén éppen száz esztendőre tekint vissza, 1908. januárjában merültek a Fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság búvárai a Hévízi-tóban, kutatván a meleg víz eredetét, hidrológiai- és geológiai felmérést készítve. Később több eredményes szabadtüdős szifonúszás (dr. Kessler Hubert és Sandrik József, 1932. Baradla-Domica, Magyari Gábor, 1953. Béke-barlang és 1955. Mánfalvi Kó-barlang, Holly testvérek, 1953. Molnár János-barlang), illetve nehézbúvár felszerelésben történő átjutás (Vértes László 1953. Béke-barlang) segítette a barlangok feltárását. A könnyűbúvárkodás hazai kezdeteitől a víz alatti barlangok kiemelten érdekelték a búvárokat. Rádai Ödön, az első magyar békaember - az MKBT alapító tagja - már 1957-ben (Kessler Huberttel és Chambre Attilával) a Molnár János-barlang előtti Malom-tóban, majd később a tapolcai Tavas-barlangban, a Kossuth-barlangban hajtott végre merüléseket. Az elkövetkező években, az első búvárklubok tagjai által végrehajtott sikeres barlangi merülések nyomán a barlangászokkal az egyes kutatási területeken szoros, baráti kapcsolat és szakmai együttműködés alakult ki. Később volt olyan tudományos kutató, aki maga akart meggyőződni a víz alatti világról, s búvárrá képezte magát (pl. Dr. Müller Pál), de sokan voltak, akik a búvárokat kérték fel mérésekre, adat- és anyaggyűjtésre. A barlangi búvárok számára mindig a legnagyobb kihívást az új területek beúszása, az ismeretlen felfedezése jelentette. Ugyanakkor jól tudták és belátták, hogy a víz alatti világ feltérképezése, tudományos igényű megfigyelése és dokumentálása nélkül hosszabb távon érdemi munka nem végezhető. Így az évek során a barlangászok, búvárok, tudományos kutatók együttműködése egyre szorosabbá vált. Ennek tudható be, hogy több polgári búvárklub önálló MKBT csoportot alakított, majd Plózer István kezdeményezésére, szervezésében 1977-ben megalakult az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakbizottsága (később Szakosztály). Így az MKBT és a búvárok kapcsolata szervezetileg is hivatalossá vált, de a hazai búvárok tudományos igényű víz alatti barlangkutató tevékenységének elismerését is jelentette. Egy évvel később az MKBT közgyűlése elfogadta a Szakosztály által készített és beterjesztett Barlangi merülések irányelveit, egyúttal betartását ajánlotta is minden barlangban merülő búvárnak. A Társulat ezzel a lépésével jelentős szerepet vállalt a hazai búvárkodás e szép és fontos szakterületének szabályozásában és fejlesztésében is. Az elkövetkező években az MKBT számos alkalommal és területen segítette a búvártevékenység fejlődését: búvár kiadványok és szakmai publikációk megjelentetését támogatta, az első magyarországi nemzetközi minősítést nyújtó búvártanfolyamnak szervezeti keretet biztosított, segítette a nemzetközi barlangi búvár kapcsolatokat, a Budapesten, 1989-ben rendezett X. Speleológiai Kongresszuson megszervezte a barlangi búvár szekciót és a víz alatti barlangjainkat bemutató merülési programokat. A barlangászok és búvárok kutatásai, az ismeretlen felfedezése, de gyakorta a szabadidő szép és hasznos eltöltésének kellemes percei szorosan összekapcsolódnak...

50 éves az MKBT, s 50 éves a Társulat és a hazai búvárok kapcsolata, együttműködése is. Boldog születésnapot és a jövőben is sok, szép eredményt kívánunk MKBT!