Az utóbbi időben egyre több búvárszervezet jelent meg Magyarországon.
A magam részéről soha nem gondolkoztam valamelyik szervezet meghonosításán, mivel nekem nem a búvárkodás a fő foglalkozásom és az ilyen jellegű munka rengeteg időt és energiát igényel. Évente elég kevés tanfolyamot tartottam, de még így is találkoztam az oktatókat és búvárokat érintő számos problémával, mint az elévült tananyagokkal, a nemzetközi kártyákkal kapcsolatos állandó gondokkal stb. A technikai búvárkodás során mindaddig nem zavartak ezek a problémák, amíg nem lettem technikai búvároktató. Mivel TDI rendszerben oktattam, megpróbáltam a rendszer szabályait magyarítani, de nem volt kellemes a tanfolyam első foglalkozásán bejelenteni, hogy sajnos a tananyag a teljes tanfolyam kb. 20 százalékát tartalmazza, ami nagyon kevés és elavult. A sportbúvárkodás terén is sokasodtak a gondok. 2001 őszén különböző technikai rendszerek képviselői ajánlottak együttműködést, amit nagyon fontosnak éreztem, mivel Magyarországon nagyon kevés a technikai búvár és még kevesebb a lehetőség a fejlődésre. Ennek hiányát mindannyian érezzük. Ezért volt számomra különleges az IANTD ajánlata.

Az IANTD nevével már korábban találkoztam, hiszen ez az egyik legrégebbi technikai búvárszervezet. Más rendszerekhez hasonlóan az IANTD is kialakította a maga sport. és technikai búvár programjait. Az IANTD elsőként ültette át a technikai búvárkodás eredményeit a sportbúvárkodásba. Elsőként vezette be a nitroxot, ami ma már szinte követelmény minden rendszerben. A szervezet képviselői világviszonylatban is elismert, ma is aktív búvárok, mint pl. Tom Mount, Dick Rutkowski, Lamar Hires, Kevin Gurr stb.

Számomra a jól csengő neveken túl az is pozitívumként szerepelt, hogy megalakult az európai központ Prágában. Ennek következtében a környező országok technikai búvárai és oktatói is nagy számban csatlakoztak a rendszerhez. Az európai központ megjelenése azt jelentette, hogy az egyes országokban felmerülő kérdésekre, javaslatokra azonnal reagálnak és nem szükséges több hónapos levelezés egy-egy kérdés tisztázásához. Számos megbeszélés és egyeztetés után végül elindult a magyarországi szervezet.

Az IANTD magyarországi megalakulása számunkra rengeteg előnnyel jár. Jelenleg ebben az egy rendszerben van lehetőség kezdő minősítéstől a trimix oktatói minősítésig bármilyen tanfolyamot elvégezni, beleértve az összes nemzetközi barlangi minősítést is. A tanfolyamok anyagai magyar nyelvűek, így nincs szükség külföldi publikációk összeollózására. A nemzetközi minősítést igazoló kártyákat leghamarabb három munkanapon belül kaphatják meg a hallgatók. Az oktatói tanfolyamok indítása létszámtól független, így egy ember jelentkezése esetén is indul tanfolyam, illetve átképzés. Az oktatónak viszonylag nagy szabadsága van a tanfolyamok kialakításában. Az oktatói tanfolyam elvégzése adminisztratív szempontból lényegesen egyszerűbb, mint más rendszerekben. Bármikor lehet vizsgázni, ismételni, gyakorolni. A tanfolyamok követelményei hasonlóak, vagy keményebbek más rendszerekhez képest. Ez lényegében azt jelenti, hogy egy tanfolyam során szinte csak a búvárkodással kell foglalkozni.

A tanfolyamok felépítése és egymásra épülése nem teljesen azonos más rendszerekhez képest. Érdekesség talán, hogy a sportbúvár program két különböző nitrox képzésre ad lehetőséget, míg a technikai program nincs széttördelve nitroxra, deco technikákra stb. Ez számomra azért is szimpatikus, mert eddig is elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki a deco-technikák tanfolyamnál ne tanulja meg a teljes fiziológiát, merüléstervezést, stb-t. Ez anyagilag talán rosszabb az oktatóknak, de olcsóbb a búvároknak. A technikai oktatásban az alapfilozófia az, hogy lehetőleg technikai búvárok legyenek az oktatók. Ez nekem azért is szimpatikus, mert így elképzelhetetlen, hogy olyan búvár kapjon technikai oktatói minősítést, akinek nincs valóságos technikai búvár gyakorlata. Az egyre nagyobb érdeklődés a technikai búvárkodás iránt az oktatói színvonal felhígulását okozhatja. Míg a sportbúvárkodásnál elég, ha valaki jó oktató, a technikai búvárkodás esetében nem hiteles, ha valaki csak oktató.

Az átképzés illetve más rendszerek elismerése az IANTD-nél nemzetközi szabályok szerint történik. Mivel az IANTD nemzetközileg regisztrált oktatási rendszer és alig van néhány ország, ahol nincs képviselete, ezért minden más nemzetközileg regisztrált szervezet minősítése elfogadható. A nemzetközileg nem regisztrált szervezetek (pl. nemzeti, vagy helyi búvárrendszerek) minősítéseit sajnos nem lehet elfogadni.

Külön érdekesség a barlangi szekció. Mivel Tom Mount egyike volt az NACD (The National Association of Cave Divers 1968-ban) alapítóinak, továbbá részt vett a NOAA saturációs kutatásaiban, ezért a barlangi búvárkodás oktatása a kezdetektől nagyon alapos és körültekintő volt. Számunkra a legfőbb probléma az, hogy az amerikai kiforrott barlangi búvárrendszerek nem tartalmaznak külön technikát az európai barlangi környezetre. Ennek következtében mindenki rákényszerült, hogy a jól bevált módszereket átültesse a saját barlangjaira. Az IANTD felismerve ezt az anomáliát, lehetőséget adott az európai vezetés számára, hogy módosítsa a szabályokat az adott merülési környezetre. Ez azt jelenti, hogy az oktatási anyagban szereplő feltételek nem zárják ki például a tapolcai barlangot pusztán azért, mert a járatok típusa nem ismert az amerikai rendszerekben. A barlangi képzés több lépcsőből áll, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a saját hazai barlangjainkban tartsunk tanfolyamokat, amennyiben ezt egyéb feltételek is lehetővé teszik.

Remélhetően az IANTD egy olyan oktatási rendszer lesz Magyarországon, ami saját keretein belül megoldja az eddigi problémákat, hiányosságokat. Mint a rendszer képviselője számítok minden búvárra, hiszen a tényleges cél: a merülés. Úgy gondolom, hogy az IANTD akkor fog jól működni, ha nem feladatokat ad a búvárok számára, hanem terheket vesz le róluk.