Búvárinfó

Éppen ötven évvel ezelőtt, 1962. szeptemberében jelent meg a Szigony, az első magyar búvárújság. A félszázéves lapról tudtam az „alapvető” információkat, de sajnos a közelmúltig nem láttam, nem vehettem kézbe ezt a magyar búvártörténeti szempontból érdekes és fontos dokumentumot. Úgy gondolom, hogy azok, akik érdeklődnek a búvárkodás története, a régi búvárkiadványok iránt, azok legtöbbje sem látta-fogta a Szigonyt. Érthető is ez, hiszen annak idején összesen 10 példányban jelentették meg a lelkes készítők – a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Központi Víz alatti Kutató Szakkör tagjai – a lapot, amelyet írógéppel készítettek.

Joggal tehetik fel azt a kérdést a fiatalabb olvasók, akik akkor nem éltek, vagy kisgyermekek voltak, hogyan juthatott eszébe valakinek írógéppel újságot készíteni. Nos, a 60-as évek elején ez volt az egyetlen „hozzáférhető” megoldás. A nyomdai kivitelezésen kívül – ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen volt egy civil-polgári szakkörnek – technikailag lehetőség lett volna a stencilezésre. Azonban a stencilezés anyagait és eszközeit – szó szoros értelemben véve – lakat alatt őrizték, s a szigorú számadás alá vont, s csak politikailag megbízható emberek által, illetékes vezetők engedélyével hivatalos célokra használható sokszorosítási lehetőség gyakorlatilag szinte elérhetetlen von magán célokra. Ilyen volt az adott időszak politikai berendezkedése, gyakorlata. (Talán még magyarázatként érdemes elmondani, hogy abban az időben a politikai felső vezetés még olyan szigorúan felügyelte és ellenőrizte a sokszorosítást, tartva a rendszerellenes, vagy izgató kiadványoktól, röplapoktól, hogy az akkori naptárban piros betűkkel jelzett napok elött – április 4-e, május 1-e, november 7-e – még a hivatali mechanikus írógépeket is szekrénybe kellett elzárni. Értelmetlen és bárgyú dolog volt, hiszen, ha valaki akart és mert is – kockáztatva a lebukás, de még inkább besúgás estén a több éves börtönt – gépelgethetett egy-két héttel korábban is röplapot.)

A közelmúltban abban a szerencsében részesültem, hogy régi búvárbarátom, Maróthy Lászó megajándékozott a Szigony egy másolt példányával – amit ezúton is megköszönök – így végre módomban állt végigolvasni az első magyar búvárújságot. Mielőtt a lapról bármit is mondanék, illendő, hogy a Szigony készítőit név szerint is bemutassam: a szerkesztők Szabó László és Kiss Gyula, illusztrátora Juhász Imre volt, a kiadásért Maróthy László felelt. Az újság 12 oldal terjedelmű volt, illusztrációként egy fényképet és három karikatúrát tartalmazott. Az írások – a cikkek mellett három érdekes hangulatú-témájú búvárvers is volt a lapban – nyilvánvalóan az adott korban és ismerős búvárközösségekben érdekesek voltak. A lap célkitűzései között megfogalmazták az a fontos célt is a készítők, hogy a búvárkodással akkor ismerkedőket szeretnék erről az új sportról tájékoztatni. Érdekesség, hogy a szerkesztőség a kiadás időpontját úgy határozta meg, hogy megjelenik időnként. Sajnos, az első számot nem követte folytatás, pedig vélhetően a TIT-es búvárok és a korszak „békaember társadalmának” érdeklődésére tarthatott volna számot.

Végezetül álljon itt a lap címoldalán szereplő, Hans Hasstól származó idézet: „Nincs szebb dolog a világon, mint az olyan terv, amely teljesen betölti az ember lényét, éjjelét és nappalát.” Így gondolkodtak a Szigony elkötelezett szerkesztői-készítői ötven évvel ezelőtt a búvárkodásról. S vajon napjainkban, még a leglelkesebb búvárok közül hányan osztják-gyakorolják ezt a célkitűzést? Érdemes ezen (is) elgondolkodni, s soha nem késő új célt magunk elé tűzni… A Szigony az érdeklődő megtalálja a magyarbuvar.hu világhálós oldalunkon, a Könyvtár részben, az „újságok, folyóiratok” között.