BÚVÁRÚTIKÖNYVEK |
2008. ÁPRILIS 5. |
A BÚVÁRINFÓ márciusi számában a Szezonnyitás c. írásomban felvetettem,
hogy napjainkban egyáltalán van-e kezdete a búvárszezonnak, hiszen gyakorlatilag
egészévben merülhetünk itthon, vagy külföldön. Ennek ellenére úgy gondolom,
hogy van szezonnyitás, ami a különböző búvárterületek vonatkozásában
értelmezhető. A kellemes, megalapozott és biztonságos búvártúrákhoz hozzátartozik, hogy kellő ismerettel rendelkezzünk a felkeresni szándékozott merülőhelyekről. Nyilvánvaló, hogy egy jó búvárbázison megfelelő tájékoztatást és eligazítást kapunk - ott is célszerű és kívánatos, hogy a helyi merülésvezetők irányítása mellett búvárkodjunk - de fontos, hogy még itthon, az elindulás előtt is megbízható információkat szerezzünk be a tervezett túra helyszínéről, a körülményekről, szokásokról, a merülések jellegéről és a merülőhelyekről. Ez azért is fontos, mert odaérkezésünk után könnyebben választhatunk a részünkre felkínált merülési lehetőségekből. Az elindulás előtti információgyűjtésnek számos módja van, melyek közül fontos és megbízható források a búvárútikönyvek. A búvárútikönyvek népszerűségét és fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a külföldi búvárújságokban, könyvkiadók oldalain megszámlálhatatlanul sok ilyen kötettel találkozhatunk. Mielőtt a magyar nyelvű búvár útikönyvek tartalmával foglalkoznék, magával a víz alatti világ nevezetes helyeire elkalauzoló útikönyv fogalmát érdemes pontosítani. Jelen írásomban kizárólag egy, vagy több térség merülőhelyekit bemutató kötetekkel foglalkozom. Fontos azonban megjegyezni, hogy vannak nem ebbe a kategóriába tartozó búvárkönyvek is, melyekből sok érdekes és hasznos információt szerezhetünk. A búvártörténetek "kategóriájába" sorolható könyvek közül többen olvashatunk pontos és használható leírást merülőhelyekről, példaként Násfay Béla és Juhász József: Kalandok a koralltengeren (Technológia Kiadó, 1990.) kötetét említem meg. Ugyancsak hasznos információkat tartalmazhatnak az un. búvár fotóalbumok - ezek közül is csak egy példa: Dr Szendrei Gábor: Képeslapok a paradicsomból - Stenella Plus, 2004. -, amennyiben a szemet gyönyörködtető képekhez tartalmas leírások is tartoznak. A hazai búvárok már közel nincsenek úgy elkényeztetve, mint külföldi társaik, könyvespolcukon az első magyarnyelvű ilyen kötetet (A világ legszebb merülőhelyei - Park könyvkiadó) 2000-ben helyezhették el. Anyanyelvünkön napjainkig 13 kötet búvárútikönyv jelent meg. Ez a magyarnyelvű búvárkönyvek 12 %-a. Nézőpont kérdése, hogy ez sok, vagy kevés. (Szerintem nem túl sok.) Azért is alacsonynak tűnik ez a szám, mivel a könyvek több, mint a fele - szám szerint hét darab - földkerekség egészéről gyűjti össze a szerző(k) által legszebbnek, legérdekesebbnek tartott merülőhelyeket. Ezek a könyvek szépek, érdekesek, de mivel a "legeket" tartalmazzák, így egy-egy búvártúrához meglehetősen kevés információt szolgáltatnak. Persze egy-egy ilyen, a "legek" között szereplő merülőhelyen történő búvárkodás után az egyént jó érzés töltheti el, hogy ő is járt egy víz alatti paradicsomban. Természetesen a merülés utána az "azt írta a könyv róla" minősítés mellett - szerintem - az sokkal fontosabb, hogy a saját tapasztalatai, benyomásai és élményei alapján döntsön arról, hogy maga is úgy élte meg, úgy látta, hogy a világ egyik legszebb merülőhelyén búvárkodott. Ezek után lássuk a legszebb merülőhelyek gyűjteményeit bemutató könyvek listáját: - A világ legszebb merülőhelyei Park könyvkiadó 2000. A "maradék" hat búvárútikönyv közül három a Vörös-tenger, kettő az Adria és egy Dél-Kelet Ázsi merülőhelyeit (azok egy részét) mutatják be. Ezek a kötetek általában a merülőhelyek bemutatása, leírása, térképen, merülési vázlaton történő ábrázolása mellett - esetenként - fotókon is bemutatják a látnivalókat. Fontos, hogy többnyire egységes szerkezetben, a merülés végrehajtásához a fontos útmutatásokat, illetve a merülőhelyek összehasonlíthatóságához szükséges információkat is tartalmaznak. Ezek a könyvek egy-egy búvárút előkészítéséhez jó segítséget nyújtanak. Természetesen csodára ezeknél a könyveknél sem számíthatunk: a könyvekben szereplő egy-egy kiemelt merülőhelye mellett a helyi búvárvezetők további egy-két tucatnyi szép és érdekes helyet is megmutathatnak vendégeiknek. Az általam önkényesen "igazi" búvárútikönyveknek minősített kötetek listája az alábbi: - Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban! - I.Q.d.o.o., Blue bubble
edition, Zágráb, 2002. Az, hogy a vörös-tengeri merülőhelyekről három könyv jelent meg, az azt mutatja, hogy a hazai telített könyvpiacon nem akarnak kockáztatni a kiadók, ezért az egyik, a hazai búvárok számára legnépszerűbb utazási célpontról jelentnek meg - akár egymással vetélkedve is - útikönyveket. (Persze az is lehet, hogy ilyen témájú forrásmunka volt "könnyen" elérhető a kiadó részéről.) Ugyanakkor érdekes, hogy a magyar búvárok által legtöbbször felkeresett adriai merülőhelyekről ezek a kiadók nem jelentettek még meg búvárkalauzt. Igaz, e területről két igényes és jó könyv áll a hazai búvárok rendelkezésére. Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban! című kötete a tengerszakasz 85 merülőhelyét mutatja be, míg Danijel Fraka-Jasen Mesic: Az Adria titkai című könyvük 24 roncsot ismertet. Készülvén a búvárútikönyvekkel kapcsolatos írásomra, néhány nagy budapesti búvárboltban megnéztem az eladásra kínált könyveket a polcokon, ahol szinte kivétel nélkül láttam az utóbb említett kötetek közül hol többet, hol kevesebbet. |
KOLLÁR K. ATTILA |