Tengeri szörnyek - a mélység ősi ragadozói


Még egy évszázados múltra sem tekint vissza a kedvtelési célú merülések története - Magyarországon még rövidebb időre -, de a felszín alatti titkokat kémlelőknek egyre több problémával és kihívással kell szembe nézniük. A problémák közül (csak) a pusztuló, szennyezett víz alatti világot - melynek mi búvárok merülés közben és szárazföldi életünk során közvetlen és közvetett okozói vagyunk -, a kihívások közül az egyre kiszámíthatatlanabb és szélsőségesebb időjárást, a pusztító viharokat, a hűlő-melegedő, kiszámíthatatlan új áramlásokkal "gazdagodó" tengereket említem. Biztos sokakban felmerült már víz alatti felfedezései alkalmával, hogy "szép-szép amit most láttam, de milyen lehetett ez régen, amikor még érintetlenek voltak a vizek?" Az "érintetlen" vizek világába vezet el Nigel Marven-Jasper James: "Tengeri szörnyek - a mélység ősi ragadozói" c. könyve. A BBC a földi élet történelem előtti koraiba időutazás szerűen elvezető nagysikerű filmjei után az érdeklődök a szerzők kíséretében-segítségével bebarangolhatják minden idők hét legkegyetlenebb tengerének mélyét. A merülések az ordovíciumban kezdődhetnek (mintegy 450 000 000 évvel ezelőtt), amikor a sokkarú, akár 11 méter hosszúságúra is megnövő Orthocerasok és tengeri skorpiók - Jasper James szavai szerint - "változtatták rémálombelivé a tengerek világát." A későbbi korokban találkozhatunk a 9 méter hosszú, buldózerszerű, csontfogú hallal a Dunkleosteuse-al, a Stethacantus-al, a "vasalódeszkás cápával". Felbukkan a Liopleurodon, a 21-25 méteres "mindenidők legnagyobb ragadozója" és az Elasmosaurus-szal, melynek 74 nyakcsigolyája és 15 méter hosszúságú teste volt. S hosszan lehetne sorolni a kisebb-nagyobb szörnyeket, melyek kövületeit kutatók megtalálták, kiásták, s a legkorszerűbb módszerekkel a lenyomatokból, maradványokból "állatokat" építettek. Sőt, a könyv lapjain Nigel Marven személyesen is találkozik a nem éppen bizalomkeltő lényekkel: a számítástechnika segítségével saját víz alatti fotóira varázsolta sokukat. Nigel az egyes korok "búvárszabályait" is összeállította, melyek igazán érdekes olvasmányok. A könyv gazdag illusztrációs anyaga a rajzok, ábrák, festmények, grafikák, víz alatti fotók, a világ számos múzeumában kiállított "csontok-fogak-vázak" nyomán szinte már azt várjuk, hogy a mélység ősi ragadózói a könyv lapjain megmozduljanak... A "Tengeri szörnyek" nem "igazi" búvárkönyv, ennek ellenére az érdeklődő búvárok könyvespolcára ajánlom...


BÚVÁRINFÓ, 2005. AUGUSZTUS


KOLLÁR K. ATTILA