"Vétkesek közt cinkos aki néma"

Az elmúlt hónapban hírül adtuk, hogy a búvár könyvespolca egy újabb kötettel gazdagodott, megjelent a Cser Kiadó gondozásában Rudolf B. Holzapfel: Búvárkodás című könyve. "Könyvjegyzékünk" szerint a magyar nyelven megjelent búvárkönyvek közül - nem számítva az utánnyomásokat - ez a hetvenedik mű. Szerkesztőségünk örömmel köszönt minden új búvárkönyvet, mert hiszünk abban, hogy a Gutenberg galaxis bővülése a tudás, az ismeretek újabb kapuját nyitja meg.

A kötet bemutatása előtt a szerző által írt előszóból három részletet emelek ki.
"A könyv célja, hogy röviden bemutassa a búvárkodással kapcsolatos fontosabb tudnivalókat, hogy kezdő búvárok tanfolyamain segédanyagként szolgáljon, és a már gyakorlott búvárok számára olyan szakirodalom legyen, amellyel felfrissíthetik a megkopott elméleti tudásukat."
"A könyv első kiadása Németországban a búvároktatás egyik alapműve lett. A kevertgázos merülésről szóló, ...és a Felszerelés című fejezet ruházatról szóló részének aktualizálása után a legújabb - a magyar fordítás alapjául szolgáló - kiadás teljesen naprakész, magában foglalja a technika legújabb vívmányait és az orvostudomány legfrissebb eredményeit is." (A könyv Németországban utoljára 2003-ban jelent meg. Szerkesztőség)
"A követelményrendszer és az oktatási célok egységesítése soha nem látott egyetértést hozott a búvárszervezetek és búváriskolák között. Ez a tendencia közrejátszott a legújabb kiadás megszületésében, mely a tanárok és a diákok érdekeit és a búvárkodás veszélytelen továbbfejlődését egyaránt szolgálja."
Az idézetek után vizsgáljuk meg a könyv tartalmát, szerkezetét. A "Búvárkodás" összesen 133 oldalon, gazdagon illusztrálva mutatja be a kezdő búvárok részére ajánlott legfontosabb tudnivalókat. A szerző nagy hangsúlyt fordít az egészségügyi ismeretekre - ide értve a búvárkodás anatómiai hátterét, a búvárbetegségeket és az alkalmassági vizsgálatokat -, továbbá a fizikai törvények bemutatására. (Tudni kell ehhez, hogy az 56 éves Holzapfel úr nagy tapasztalatú búvárorvos, búvároktató, a német vízi rendőr búvárok kiképzője. Forrás Submarine, 2003. ősz, p. 61.) Ezek a részek összesen 66 oldal terjedelműek, ami pontosan a könyv felét jelenti.
Említettem, már hogy a könyvet számtalan rajz, ábra és fotó teszi érdekesebbé, érthetőbbé. E témánál - sajnos - nem lehet megdicsérni a művet. Nyilvánvaló, hogy egy könyvben előfordulhat "hibás" kép, hasonlóan ahhoz a kérdéshez, ahogy nem lehet mindenki számár egyértelmű egy terjedelmes írásmű minden mondata. Sajnos sok helyen - a borítótól kezdve - előfordulnak szabálytalan felszerelésben tevékenykedő búvárok. Egy búvár élményeket taglaló műnél "bocsánatos bűn" lehet ez (?), viszont egy módszertani, fogalmazhatok úgy, tankönyvnél súlyosabban esnek latba a hibák, mert a "kezdő búvárokat", vagy a "megkopott elméleti tudásukat" felfrissíteni szándékozókat megtévesztik. (Példaként felsorolok néhány "hibás" fotót: címoldal, 6, 8, 26, 84, 85, 92, 93, 94, 95, 96, 111, 126 oldalak.) Nem bonyolódnék bele a nem teljesen tökéletes, vagy nem a legkorszerűbb ábrák kérdésébe, azonban ilyenek is találhatóak a könyvben.

Fontos lenne ismerni a bevezetőből idézettek ("...legújabb - a magyar fordítás alapjául szolgáló - kiadás teljesen naprakész...", ill. "A követelményrendszer és az oktatási célok egységesítése soha nem látott egyetértést hozott a búvárszervezetek és búváriskolák között.") tükrében az érintett "szervezetek, búváriskolák" oktatási- felszerelési szabályait, előírásait, különösen a légzőcső, a búvárruha, az alternatív levegőellátó rendszer(ek), a búvármellény, stb. használat vonatkozásában, mert e nélkül számos kérdés - pl. fotók - nem válaszolható meg, illetve további megjegyzések kötekedésnek tűnhetnek.
Nem szeretném a folyamatosan bíráló, a tudás birtokában lévő, közutálatot - indokolatlanul, de bizonyossággal - kivívó szerepét felvállalni, de lassan és tagoltan, hogy mindenki megértse elmondom (leírom), hogy az a búvár, aki búvárruha és búvármellény (kiegyenlítőtérfogat) nélkül, ólomövvel, palackkal tevékenykedik, az komoly veszélyben van. (Lásd a könyv 85. oldalán látható fotósorozat.) S csendben - szintén lassan és tagoltan - hozzáteszem azt is, hogy az a búvároktató, aki ezt egy hallgatójának megengedi, tanítja, az a búvároktató legsúlyosabb bűnét követi el: veszélyezteti a hallgatót.
Nem kívánok abba sem belebonyolódni, mit és hogyan kell fogni a vízbeszállás alkalmával. Azt viszont határozottan állítom, hogy a hivatkozott 85. oldalon leírt "hátragördülés" módszere uszodában, valamint az "előrebukfenc" uszodában, nyílt vízben egyaránt életveszélyes, de legalább is felesleges és indokolatlan kockázatvállalással járó gyakorlatok. Hasonló (közel hasonló) kockázatos, vitatható, korszerűtlen módszerek, eljárások és technikák a könyv más részeiben is találhatók.
Sajnos számos esetben a szerző "nyitva felejt" témákat (pl. 89. oldal: "... tervezett merülésre elegendő levegőnk van-e." S mit kell tennie a búvárnak, ha nem elég?) vagy elnagyol a búvár biztonságát alapvetően meghatározó kérdéseket. (91. oldal: "A búvároktató közvetlenül a felszín alá merülés előtt még egyszer ellenőrzi, hogy a búvármaszkot és a készüléket helyesen vettük-e fel, majd letérdel a földre. A csoport felsorakozik félkörben..." Szerény ismereteim szerint sem az ellenőrzésnek, sem a "letérdelésnek" nem így kell történnie.) A példákat hosszan sorolhatnám, azonban nem teszem. Az említett példák alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a bevezetőben megfogalmazott állításokat az egyes fejezetek tartalma nem mindig támasztja alá.

Őszintén sajnálom, hogy erről a könyvről kevés jót és sok kritikát írtam. A cikk megírása után feltettem magamban a kérdést, hogy egyáltalán közzé kell-e tenni a véleményemet. Hosszabb gondolkodás után úgy döntöttem, hogy igen. Igaz, könnyen előfordulhat, hogy egy olyan magyar búvár sem lesz, aki e könyv alapján egészíti ki, frissíti fel az ismereteit. S amennyiben lesz ilyen személy, annak még kisebb az esélye, hogy olvassa (emlékezzen) a megjegyzéseimre. Akkor mégis miért jelenik meg ez a cikk? Engedjen meg a T. Olvasó egy idézetet: "Vétkesek közt cinkos aki néma". S "nyomatékosításul" álljon itt egy, a "búvároktatók lelkiismeretéhez szóló ellenőrző kérdés" is: "Rábíznád-e a gyermekedet, arra a búvároktatóra, aki a könyvben lévő ismeretek, módszerek alapján, illetve azok alkalmazásával tanítaná meg búvárkodni?" Én nem.