A 2002. január 26-31. közötti mentés
az esztramosi Rákóczi-barlangból (A mentőakció hiteles története).
Megjelentette: Táltos Kiadó.

A BÚVÁRINFÓ januári számában már ajánlottuk, hogy a búvárok - elolvasás után - helyezzék el "Adamkó Péter, Hegedűs Gyula: 118 óra a barlang fogságában" c. könyvét a könyvespolcukon. A könyv alcíme pontosítja a nem túl régen történt eseményt: "A 2002. január 26-31. közötti mentés az esztramosi Rákóczi-barlangból."
Búvárokkal beszélgetve igen gyakran vetődik fel, hogy nincs megfelelő hazai irodalma a búvárbaleseteknek, s így nem ismerhetők meg ezek az események, nem lehet következtetéseket levonni és tanulni a hibákból. Lényegében igazuk van azoknak, akik ezen a véleményen vannak. Valóban kevés az olyan balesetekről szóló publikáció, melyek búvárszakmai szempontok alapján ismertetik az eseményeket. Ezek a balesetek is általában "régi történetek", s - többnyire - kevéssé ismert kiadványokban, folyóiratokban (általában "régen") láttak napvilágot. (Óva inteném a T. Olvasót, hogy egy napilap, hetilap - főleg igaz ez a bulvárlapokra - közleményeit szakmai szempontból alapul vegye, azok sajátos irányultsága, nem mindig megfelelő alapossága és szakmai hozzá nem értése miatt.)
Nos, most itt egy könyv, melyben igen részletesen és szemléletesen ismertetik a szerzők a "közvélemény" előtt széles körben ismert, 2002. februárjában a Rákóczi-barlangban történt búvárbaleset és a mentés történetét.
A szerzők (Adamkó Péter és Hegedűs Gyula) sok évtizedes barlangász, barlangi mentő múltja, nagyszámú mentésben való részvétele biztosítékot jelent, hogy a mentés szakmai kérdéseiről valós képet kap az olvasó. (Adamkó Péter egyébként magas is minősített búvár, akinek élő klub-kapcsolatai is vannak.) Ezt azért tartom igen fontosnak, mert egy "külső", egy ún. "profi" író könnyen beleeshet a szakismeretek hiányából származó tévedésekbe, ami könnyen rossz útra viheti a "tényfeltárás" folyamatát. A megalapozott szakmai ismereteik ellenére a könyv írói nem kevesebb, mint hat,
szakmai szempontok alapján kiválasztott lektort tüntetnek fel a könyv első oldalán, ami a véletlen tévedést, a torzítást gyakorlatilag teljesen kiküszöbölheti.
A könyv első részében igen alaposan bemutatják a szerzők - a terjedelmes irodalom jegyzék is alátámasztja ezt az állításomat - Esztrámos egyedülálló hegyét, környékét, történetét, lakóit, a természet csodáit, s természetesen a hegy barlangjait, azok kutatástörténetét.
Egy-egy önálló fejezetben kerül ismertetésre - olvasmányos és közérthető módon - a búvár csoport merülése, a baleset megtörténte és a riasztás története.
A következő öt rész (joggal nevezhetjük fejezeteknek), a mentés öt napjának története. A Vasárnaptól csütörtökig tartó erőfeszítések bemutatása mellett a szerzők visszaadják a hangulatot, az egyre növekvő mentőcsoport reménykedését, kitartását. S az egész történet alatt érezheti az olvasó, hogy az egyre kimerültebb, gyakran technikai gondokkal is küszköd-, - időközben külföldi barlangászokkal, bányászokkal és búvárokkal kiegészülő - csoporton, hogy bíznak az eredményben. Sőt biztosak abban a mentők, hogy az akció eredményre vezet, s Szilágyi Zsoltot az ismeretlen barlangrész fogságából élve sikerül kiszabadítaniuk. A bizalom és a feszültség sajátos hangulatot ad ezeknek az oldalaknak, a könyv igazán izgalmas olvasmány. A mentés hosszú és fáradtságos volt, amelyben a remény, a szakértelem, az egymás segítése, a kitartás és a bizalom eredményre vezetett. (Megjegyzem, hogy a mentés ismertetésekor használhatnék sokkal fennköltebb kifejezéseket, mint például a heroikus erőfeszítés, de azért nem teszem, mert esetleg túlzásnak tartaná e cikk T. Olvasója. Úgy gondolom azonban, ha valaki a kezébe veszi a könyvet, nem fogja tudni letenni - annak ellenére, hogy ismeri a történet végét - s az olvasás során el fogja ismerni, hogy a fennkölt jelzők kifejezések nem lettek volna túlzások.)
A könyvben közel száz fotó, rajz, ábra, térkép segítségével követheti végig az olvasó az eseményeket. A képeket nézegetvén - külön említésre és kiemelésre érdemesek Szabó Zoltán a víz alatti történéseket bemutató rajzai és egyéb vázlatai, grafikái - szinte a helyszínen, a Rákóczi-barlang csodálatos felszíni és víz alatti járataiba, a mentés munkáiba képzeli magát az ember.
A könyv végén a szerzők név szerint feltüntetik a mentésben résztvevő személyeket és szervezeteket.
A mentésben résztvevők munkájának az egész magyar nemzet általi elismertségét bizonyítja, hogy a könyv bevezetőjét Kórodi Mária miniszter asszony írta, s a történet - szimbolikusan - Mádl Ferenc köztársasági elnök úr a sikeres mentést követően kiadott meleghangú közleménye zárja.
S végezetül még egy igen fontos gondolat. A könyv borítóján szerepel: "a mentés hiteles története." A könyvet elolvasván, átgondolván el kell ismerni, a szerzők a történetet ismertették. Igazán nagy értéke a könyvnek, hogy Adamkó Péter és Hegedüs Gyula csak odáig mentek el, mint amennyit a célkitűzéseikben szerepeltettek, kísérletet sem tettek következtetések levonására. Jól tudták, a krónikás az eseményt hitelesen lejegyzi, de nem magyarázza. Köszönet érte. Köszönet a könyvért.
A következtetéseket pedig minden búvár maga levonhatja a történetből. Sajnos mindenki maga, mert akinek (akiknek) szakmai alapon erre joga (joguk) lett volna - megkockáztatom, kötelessége, kötelességük is - a mai napig hallgat (hallgatnak)...
Minden búvárnak jó olvasást a könyvhöz!