AZ ÍR PARTOKNÁL KUTATJÁK A NAGY ARMADA RONCSAIT

Az 1588-ban Anglia ellen támadó és a viharoknak, illetve a kis angol hajóknak köszönhetően jelentős vereséget szenvedő spanyol Armada elsüllyedt hajóihoz (főként a La Julianához) tartozó maradványokat hoztak felszínre búvárrégészek Írország nyugati partjainál.

A spanyol armada, (le)győzhetetlen armada, a „hatalmas és nagyon szerencsés hajóhad” (Grande y Felicísima Armada) II. Fülöp spanyol király utasítására Medina Sidonia hercege – aki jó szervező, de a tengeri hadviselésben meglehetősen járatlan volt – parancsnoksága alatt Lisszabonból indult Anglia partjaihoz. A nagyszabású támadásra 130 hajó gyűjtetett össze, melyek között voltak evezős gályák, kereskedelmi hajók és 65 hadihajó. Ez utóbbiak közül 25 galleon volt (képünkön), a félelmetes és hatalmas négyárbocos, kb. 80 ágyúval felszerelt hadihajó.

A spanyol hajóhadat a  La Manche csatornában tengeri viharok szétszórta és és erősen  megtépázta. Az angolok tisztában voltak azzal, ha partra szállnak a spanyolok, a hatalmas katonai túlerővel nem tudnak szembeszállni, ezért mindent megtettek, hogy a támadás sorsát még a tengeren eldöntsék. I. Erzsébet angol királynő hajóhadának vezetését tengerészekre – a főparancsnok Sir Francis Drake (kalóz)kapitány volt – bízta.

A kisebb, de ugyanakkor gyorsabb, jól manőverező angol hadi- és kalózhajók új taktikával támadtak. A hajók egy-egy ellenséges hajót körbevéve ágyúik össztüzével szétlőtték az árbocokat és így a mozgásképtelenné vált hajók vagy megadták magukat, vagy elsüllyesztették azokat. Ezt a taktikát alkalmazták az angolok Gravelines-i csatában (lenti képen, 1588 by Philip James de Loutherbourg, Wikimedia Commons), ahol a legnagyobb csapást mérték a spanyolokra. Így az 1588. augusztus 7-ről 8-ára virradó éjszakán a Győzhetetlen Armadát ľ először és utoljára – legyőzték.

A súlyos veszteségeket szenvedett spanyol hajóhad a térségben nyáron uralkodó szélviszonyok miatt Spanyolország felé sem tudtak visszafordulni, – ezzel kockáztatták volna, hogy egyesével elsüllyesztik őket az angolok – így kénytelenek voltak körülhajózni a Brit-szigetek és Írország partjait, s úgy visszajutni az anyaországban.

A sziklás ír partoknál két tucat spanyol hajó és 5-6 000 hajós és katona veszett oda. Azok a hajók, melyek kijutottak az Atlanti-óceánra, azokat a viharos ősz az elemek olyan tombolásával, hatalmas hullámokkal, nagyon erős fagyos széllel és hideg esőkkel találkoztak, melyre nem lehettek felkészülve. A sérült hajók folyamatos javítása,a betörő víz szivattyúzása emberfeletti erőfeszítésre késztette a nagyon komoly élelmiszer- és ivóvízhiánnyal küzdő s a hajósokat és katonákat, akik közül nagyon sokan sérültek voltak, vagy később súlyosan megbetegedtek. Végül is az első spanyol hajók szeptember harmadik hete után érték el a hazai partokat, majd az azt követő hónapban folyamatosan érkeztek sérültebbnél-sérültebb hajók, fedélzetükön számtalan beteggel és halottal. A hódításra  útnak indított 30 000 emberből legalább 20 000 veszett oda, a 130 hajóból csak a fele tért vissza, de ezek nagy része is olyan sérült volt, hogy többé nem szállhatott tengerre…

A spanyol flottához tartozó elsüllyedt hajókról származó leletek időről időre felbukkannak a Brit-szigetek környékén, ám leggyakrabban Írországból érkeznek jelentések újabb maradványokról. Az elmúlt két év viharos időjárás jelentősen megnövelte a nyugati partoknál, főként a Sligo megyei Streedagh-nál ezen leletek megjelenésének esélyeit, erre a minisztérium, valamint a Nagy Armada leleteinek összegyűjtésével és megőrzésével foglalkozó írországi szervezet, a Grange Armada Development Association is figyelmeztette a helyi közösségeket.

Idén áprilisban víz alatti felmérések indultak, hogy minél több leletet a felszínre tudjanak hozni, valamint hogy az időjárási elemeknek kitett hajódeszkákat és egyéb maradványokat megőrizhessék az utókornak. A víz alatti régészeti egységek munkája eredményeképpen egyre több lelet került felszínre, amelyeket a szakértők szerint minden bizonnyal súlyos károsodás érhette volna egy-egy nagyobb vihar következtében, most az Írországi Nemzeti Múzeumban végzik a konzerválásukat. „Szakértőink úgy vélik, hogy a legtöbb maradvány, amely az ír partoknál ért földet, a spanyol flotta egyik legjelentősebb hajójáról, a közelben 1588-ban zátonyra futott La Julianáról származik. Az Armada hajói közül még további kettő is zátonyra futott a közelben, azonban ezeket egy védő homokréteg fedte be. A La Juliana egyes részei, deszkái, illetve ágyúi azonban előbukkantak a homok alól, így megnövekedett a kockázat, s időbe fog telni, amíg a víz alatti régészeti egység az összes jelentős, az elemeknek kitett leletet a felszínre hozza” – nyilatkozta Heather Humphreys örökségvédelmi miniszter. Úgy tervezik, hogy a kiemelt tárgyakat, fegyvereket, hajómaradványokat ki fogják állítani.